Szösszenetek

Can I Sleep With You?

Mezítelen lábak csattogása zengte be a hatalmas fém folyosót. A hajó csendes volt, csak a gépek zaját és a legénység horkolását lehetett hallani némelyik ajtó mögül. A kisfiú végül elérte a hatalmas fémajtót és nagy nehézségek árán sikerült is kinyitnia. A szoba, már ha lehetett annak nevezni, sötét volt, Peter alig látott az orráig. Végül szemei csak megszokták a fényviszonyokat és lassan, bizonytalan léptekkel kezdett az ágy felé botorkálni.

- Kapitány! - kezdte suttogva, de semmi választ nem kapott. A férfi, aki hetekkel ezelőtt a csillagok közül jött el érte, meg sem mozdult. - Yondu - szólította meg újra sikertelenül. - Yondu! - itt már kiabált, mire a férfi felült és azonnal a fegyveréért nyúlt, mikor viszont megpillantotta a kis, barnahajú fiút azonnal le is tette.

- Mit akarsz itt Peter?

- Rosszat álmodtam - mondta a fiú csupasz lábait figyelve, mintha még sosem látta volna őket.

- Mit csináltál? - kérdezte a kékbőrű idegen értetlen arccal.

- Rosszat álmodtam - ismételte meg a Terrai gyermek. - Tudod mikor olyat látsz alvás közben amitől félsz vagy szomorú leszel.

- Értem - bólintott, és kérdőn nézett a továbbra is feszengve álldogáló fiúra. - És?

- És azt akartam kérdezni, hogy... - de a mondat véget elharapta, egyáltalán nem lehetett érteni.

- Mi?

- Aludhatnék veled? - kérdezte a kisfiú csendesen. Az űrbéli férfi már éppen azon volt, hogy visszaküldje Petert aludni, mikor egy könyörgő, zöldesbarna szempár égetett belé lyukat, mintha a lelkét próbálta volna meglátni. Egy hatalmasat sóhajtott, majd arrébb húzódott és maga mellé engedte a kisgyereket. A fiú boldogan mosolyogva fészkelte be magát a férfi mellé és nyakig húzta magán a takarót.

- De, ha elmondod valakinek...

- Tudom, tudom megeszel - motyogta Quill álmosan. - Yondu?

- Mond! 

- Köszönöm - húzódott a férfihez, majd néhány percen belül már aludt is.