Összezárva

Egy testben két lélek

– Felébredt! – sikkantott fel Hermione.

Még aznap megírta minden újság, hogy A Férfi, Aki Legyőzte, felébredt a kómából.

– Meddig voltam kiütve? – kérdezte Harry, mikor órákkal később túl volt minden vizsgálaton, valamint az orvosi viziten.

– Négy évig, haver.

Harry visszaköpte a vizet, amit épp ivott.

– Azt hiszem, rosszul értettem.

– Jól értetted – helyeselt Hermione.
– Ó, baszki! – nyögött fel a fekete hajú. – Mit hagytam ki?
– Luna és Neville, valamint Draco és Ginny esküvőjét – kezdte sorolni Ron, mire Harry egyre inkább elkerekedett szemekkel bámult –, a mi esküvőnket. Mind a ketten tanárok lettünk a Roxfortban. Neville is, és ezt figyeld: Draco lett az új bájitaltantanár! Még mindig McGalagony az igazgatónő, és még egy csomó mindenről lemaradtál.
Hermione megcsapta férjét, hogy ne sokkolja ennyire, a csak most magához tért barátjukat, és, amíg a házaspár veszekedett, addig Harry úgy döntött, elmegy végre mosdóba. Már órák óta ki kellett mennie, de a vizsgálatok alatt nem tehette.
Épp a kilincshez nyúlt, amikor mozdulat közben ledermedt.
– Harry, jól vagy? – kérdezte Hermione, mikor látta, hogy nem mozdul.

– Persze – válaszolta, de hiába próbálta megmozdítani a karját, nem tudta. Sejtette, hogy ez Piton műve. – Eressz! – morogta félhangosan, de nem történt semmi.

Még hallotta, amint Hermione elkezd mondani valamit, de nemsokára a már jól ismert, sötét helyen találta magát.
– Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem WC-re kell mennem!

– Nem gondolod, hogy én meg kíváncsi vagyok arra?!

– Ez az én testem! Ha kell, akkor kell! Csukd be a szemed, vagy tudom is én!

– Ugyanazt látjuk és érezzük! Nem akarom...

– Nekem meg akkor is ki kell mennem! Nem akarok miattad bepisilni! Nőj fel! Neked is ilyened van, semmi újat nem fogsz látni!

Mikor kinyitotta szemeit, már ismét az ágyában feküdt. Barátai aggódva álltak mellette.
– Harry, jól vagy? – kérdezte a lány.

A fekete hajú elgondolkodott ezen, majd eszébe jutott, miről ment a vita és érezte, hogy már nem is kell olyan sürgősen kimennie.
– Én megöllek! – kiáltotta vörös arccal.

Hat hónappal később.

Az eltelt hónapok alatt Harry próbálta behozni a négy év lemaradását. Legnagyobb mázlijára az SVK tanár a nyáron felmondott – éljen sokáig a Mardekár-Griffendél harc –, és Minerva McGalagony kapva kapott az alkalmon, hogy ő magához tért, és felkínálta neki az állást. Egy hónapig vele volt tele minden újság, és érdekesebbnél érdekesebb teóriák láttak róla napvilágot. Döbbenten tapasztalta, hogy Draco, az elviselhetetlen idiótából, elviselhető, kevésbé idióta lett, – ezt Ginny jótékony hatásának tudta be. Ezalatt az idő alatt megtanult úgy kommunikálni Perselusszal, hogy nem ájult el közben. ( Ha minden egyes alkalommal elájulok, amikor beszélünk, az életben nem engednek ki a Szent Mungóból! )

Most éppen egy tanári értekezleten vettek részt, mely azt hivatott megbeszélni, ki tartsa meg Draco óráit, aki ugyanis egy hétig távol lesz a házassági évfordulója miatt.

– Tudom, hogy mindannyian elfoglaltak vagytok, azonban mégis megkérdezem, nincs-e olyan vállalkozó szellemű közületek, aki elvállalná a bájitaltan helyettesítését? – kérdezte Minerva.
Már tíz perce tartott a sutyorgás, mikor Harry Potter megszólalt.
– Én vállalom.