Egyetlen Érintés

A koncert után 2.

Na térjünk vissza rám és Jinre.
-Jin mond.
-Mi soha nem lehetünk együtt.
-..?
-Ezt nem azért csináltam , mert szeretlek, hanem azért mert kellet egy harmadik énekes.
-Értem. Viszlát. Sok szerencsét.
Majd kiléptem az ajtón és könnyeimmel küszködve mentem ki az arénából egy V.I.P. könnyvel amit bent lehetet kapni. Beszáltam az autómba és megvártam a többieket. Mikor megérkeztek elinditottam a motort és elindultunk a hotelbe a cuccainkért, lassa bepakoltunk az autómba.
-Na mesélj Seo Yeon. Mi volt Jinnel? Olyan csendes vagy azóta.  -Mondták egyszerre
-Semmi 😐
-Biztos? -Kérdezett rá Réka
-... Mh..
Majd kinos csönd az egész úton.  Lien és huga, a hátsóülésen halgatott zenét szinte egész végig, míg egyszer csak elaludtak, mikor megérkeztünk nagy nehezen felkeltettem őket.
-Megérkeztünk? -Kérdezte Lien félig felkelve
-Igen.
- Ja. Akkor szia. -Köszentek el tőlem
-Sziasztok.
Majd haza ballagtam. Mikor beléptem az ajtón ledobva az összes cuccom rohantam be zokogva a szobámba. Az ágyba lassan bedőltem és csak arra tudtam gondolni, amit Jin mondott. Kb.2 óra bögés után felültem. Abban a pillanatban előtört bennem valami a szívem mélyéről és csökkentve a belső vájdalmam, sebeket ejtettem magamon, ezért fogtam az első pengét és megvágtam a karom és a lábam, mikor Lien kopogtatott az ajtón. Lassan szédülve mentem ki az ajtóig, majd beengedtem.
-Szia. Ne haragudj. Nincs nálad a fésüm? Szerintem összecseréltük. -Majd eszméletemet vesztettem.- Seo Yeon?...Seo..Hallasz?
Lassan kinyitottam szemem és láttam hogy egy szokatlan helyen vagyok.
-Hol vagyok?
Majd egy nővér jött oda hozzám és valamit mondott, de nem értettem. Lecsuktam a szemem, majd hallottam az eggyik müszer csipogását, ekkor egy  orvos odajött és lefogta a kezem, mert egy inekciót kaptam a kezem azon területébe, ahol egy nyilt seb volt. Alig pár perc után Lien volt velem szemben
-Miért? -Nézett rám elitélve
-Miatta...Jin miatt, fájdamat okozott és ez annyira felbosszantott, hogy hittem neki és ezt magamon akartam kiélni.
Ekkor felállt a székről és kiment a teremből. A nap többi részét, már egyedül töltöttem. A következő napom azzal kezdődött, hogy kimentem a korház parkjába és néztem a tavat ahogy fújja a szél, majd vissza mentem a szobámba és ebédeltem. Ebéd után alig pár percel el is aludtam, majd arra keltem, hogy valaki megfogja a kezem. Ez a valaki nem más volt ,mint  Nam Joon.

......Folytatás következik