Interjúk Csenivel (Yaoi)

Interjú#1

-Halihó húsgolyók!
Cseni vagyok  . Ez itt egy bejelentkezés, innen a Wannabe-ből. Még nem érkezett meg a páros, akinek ma rögzítem a sztoriját. De, ha minden igaz, hamarosan itt lesznek. Jaj, tényleg, el is felejtettem mondani, hogy ez a sztori, meg amik még itt fel lesznek rakva, azok mind egy részesek lesznek, négy pár története és majd lehet szavazni a párokra. És amelyik pár sztorija nyer, azoknak a mókuskáknak egy extra sztoriát olvashatjátok majd el, minden egyes aprósággal. De ez még azért kicsit messzebb van. -
-Cseni... halkabban, ha lehet, vannak itt más vendégek is... És légyszi ne a pult mellet játszad itt az írónőt...-
-Ajj Flóri, nyugi már... A te sztorid egy részét is én írtam meg, szóval, csitt …
Megjegyzés diktafonra rögzíteni az anyagot itt és majd otthon írom le.-
-Ja igen, elég hülye nevét adtál annak a helynek, ahol dolgoztam a kis mesédben, illetve mintha elfelejtetted volna a nevemet megváltoztatni...-
-Nyugi húsgolyók, nincs semmi baj, csak azért nyűgös, mert nem vele foglakozok. Amúgy most valóban zöld a haja. -
-Fejezd már be a fangörcsölést… Tényleg, hogy is van a mi kis pékárunk és a barátja? Ha jól emlékszem, neki se változtattad meg a nevét. -
-Már egy ideje nem beszéltünk. De megvannak, az biztos. Amúgy meg, csak a becenevét nem változtattam meg. Hihetetlenül aranyos! -
- Mit mondtam a fan görcsökről az előbb? De értem, te meg a kifogásaid... Na, de nem ők azok ott? Egyszer se láttam még itt őket és eléggé keresnek valakit. -
-Halihó srácok, itt vagyok! – Integettem nekik hevesen, mire ők észrevettek, a magasabbik elvigyorodott és az alacsonyabbat kezén fogva jött oda hozzánk.-
-Szia! Te lennél Cseni, ugye? – Kezdett bele. -Valami hasonlóra számítottam a netes beszélgetésünken keresztül.-
-Igen én vagyok! Mostantól ti pedig Szabi és Vili lesztek. Rendben? Ez lesz az álnevetek, ahogy már megbeszéltük.-
- Igen-igen, tudjuk ...már gyakoroltunk is az este.- A kisebbikre nézett és elvigyorodott. Ő csak erre elpirult. Ekkor vettem csak észre, hogy Vilin egy nagy, fekete pulóver van és bal kezével szorítja enyhén a jobb felkarját.
- Elmesélitek hogy gyakoroltatok? – Érdeklődtem de a pöttöm csak még vörösebb lett.
- Ha ez az írónő kívánsága. -Vigyorodott el megint Szabi. -Nos mi egy igazi kutya, cica páros vagyunk és bármennyire nem látszik, ez a kis vissza húzódó cicus mellettem egy igazi vadmacska tud lenni. Bár nem ez a lényeg, szóval tegnap este egy kis gyakorlást tartottunk, ha a kis Cuki nem Szabinak hívott, hanem a rendes néven, megharaptam, Ő meg megkarmolt, ha én rontottam el. Ez igazán lefekvés előtt lett érdekes. Bár be kell, valljam, engem nem azért karmolt össze a kis drágám, mert elrontottam a fedőnevét. -
- Oh ez roppant érdekes.- Mosolyodom el egy cseppet sem perverzül. Ugyan dehogy ...
-Bár ha kérhetem, inkább ezt ne írjad bele. – Néz rám Vili kicsit félve és pirulva.
-Ne aggódj, csak azt írom bele, amibe mindketten bele egyeztek. - Erre a gesztusra úgy látom, felbátorodott és helyet is foglal velem szemben és már ő is mosolyog. Tényleg nagyon aranyos, cicás viselkedése van.
-Héj te ott fent! Gyere, ülj már le. - Mutat a mellette lévő székre.
Szabi csak elhúzza picit a száját.
-Ch... Jobban tetszett, amíg meg voltál szeppenve. - Mélyen belenéz a másik szemébe- Azt juttatta eszembe, mikor megismerkedtünk. - Mondta már újra mosolyogva.
-Na pontosan ezért vagyunk itt ,hogy ezt meghallgassam! Ezzel a diktafonnal venném fel, ha nem probléma. -
-Nekem ez rendben. - Mondta Szabi. Vilire nézek, ő csak bólint, nem túl beszédes típus.
-Akkor Szabi, megkérhetlek hogy elmeséled a találkozásotok történetét?-
-Hogyne ! Persze Cica te is nyugodtan javíts bele, ha nem úgy emlékszel, ahogy én mesélem. -
-Ne aggódj, akkor tuti közbe szólok.- Mondta hidegséggel a hangjában Vili.
-Jaj, ne haragudj, ha már itt szemben ültök velem, akkor egy rövid, kinézeti leírást adok a húsgolyóknak, hadd tudják, hogy hogy néztek ki.-
-Nyugodtan. – Mondta megint Szabi.
-Nos, akkor. Itt ül velem szemben Szabi és Vili, Szabi olyan 180 cm magas lehet, míg Vili olyan 165cm körülbelül. Szabi szőkésbarna hajú, ami fel van állítva hajlakkal és barna szemei vannak. Vili pedig fekete hajú, kicsit kócos, fekete tincsei szürke szemeibe lógnak. Ruházat kék farmer és egy zöld ing Szabin, eközben Vilin úgyszintén kék farmer van plusz egy fekete pulcsi. A cipőjüket nem tudom, de azt hiszem, túl fogjátok élni drága húsgolyók! Bocsi, kérlek, kezd el.-
-Akkor kezdem. Az én szemszögemből úgy indult az egész sztori, hogy nyári munkaként segédmunkásnak szegődtem egy céghez. Ha lényeges, akkor elárulom, hogy a Ziher-bau-nál dolgoztam, és 2 hónapra szerződtem le náluk. Korrektek voltak, csak a munkám az elején nagy szenvedés volt. Mivel alapozáshoz lettem kivezényelve dolgozni. Persze, mint mindig szerencsém volt, mert tűző nap volt és az egyik munkatársam napszúrást kapott a másik pedig bele léptek egy rozsdás szögbe. Így egyikük se jött másnap. Bár amennyit dolgoztak azt könnyen pótoltam egyedül is csak mocsok szar volt. Most őszintén. De hála az égnek úgy döntöttek, hogy jobban kell a munkám egy másik építkezési területén a cégnek. Így egy héttel később már tereprendezésben segítettem az egyik már majdnem készenlévő projektnél. Egészen addig voltam ott amíg kész nem lett. Majd oda kerültem ahhoz a csapathoz, akik egy házban kellet, hogy festőmunkát végezzenek. A kezdés napján a ház ura, Vili apukája fogadott bennünket, hogy elmagyarázza mi az amit megkéne csinálni lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb koszt csinálunk. A mosdót és a konyhát is használhattuk, ha szükséges volt. És még hozzá tette, hogy van egy elég zárkózott fia, aki napestig a szobájában kockul és mondta neki, ha látja a festőket köszönjön nekik tisztességesen, de kérte, hogy nézzük el, ha esetleg elfelejti. -
-Szóval munka közben ismerted meg?-
-Igen. A világ egyik legszerencsésebb embere vagyok szerintem. Senki se hinné, hogy így találkozik azzal, akit szeretni fog.- Erre Vili elkezdett fészkelődni a székén, mintha nem találná a helyét.
-Jaj, tényleg srácok, nem kértek valamit inni? Meghívlak titeket!-
-Ugyan, dehogy Cseni. Nem fogunk lehúzni, nem azért jöttünk. –
-De tényleg, nyugodtan.-
-Tényleg nem akarunk lehúzni. De Cica, te kérsz valamit?-
-Eper juice-t. - Csillant fel Vili szeme.
-Ahogy kéred. - Mosolyodott el Szabi- Flórián ugye? –
-Igen? – Nézett oda Flóri, aki eddig más vendégek kiszolgálásával foglalkozott, illetve asztaloktól hozta vissza a poharakat és tányérokat.
-Kérhetnék 5 dl eper juice-t ? –
-Persze, máris adom. Elég, ha a végén fizettek.-
-Köszi-
-Na manó, itt az innid- Adta oda Vilinek az üdítőjét Szabi. Amit, ahogy kezébe kapott, egyből inni is kezdte a gazdája. Ahogy látom, még mindig mocorog ivás közben is a kis krapek, kezdtem az hinni, hogy wc-re kell mennie vagy ennyire kényelmetlen lenne a szék...
-Majd megkóstolhatom én is? –
-Nem, mert ezt én kaptam- öltötte ki nyelvét.
-Akkor majd fizesd ki magadnak.- Akart vissza vágni Szabi.
-Rendben, amúgy is több cash-em van.- Itta tovább a gyümölcslevét a másik.
-Na, ezt nem kellet volna! Ekkora szemét se lehet más, csak te. Ilyet egy semének sose mondj, ha jót akarsz. Menj a francba!- És ezzel Szabi arrébb húzta a székét és vagy fél méterrel arrébb leült rá. A másik kicsit bűnbánóan nézett, majd fogta magát, felállt és beleült az ölébe. Ahogy ott ült, felnézett a másikra és úgy nyújtotta neki az üdítőt. Úgy tűnik, Szabi nem egy haragtartó típus. Fogta és ivott egy kortyot majd visszaadta és a másik fejére döntötte állát, majd átkarolta.
-Miért kell mindig ezt a fejemhez vágnod? –
-Ne haragudj rám.-
-Jaj, egek, ti tényleg nagyon cukik vagytok! – Vigyorgok. -Most hogy megvolt a békülés, esetleg Vili folytatnád te? –
-Nálunk pont Szabi a beszédesebb, de, ha nagyon akarod. -
-Kérlek-
-Rendben. Az első héten nem nagyon találkoztam Szabival ,mert folyton a szobámban voltam és próbáltam mindig úgy kimozdulni a szobámból, hogy senkivel se találkozzak. Nos az első hét szombatig működött is nagyából. Az volt a rendszer, hogy az utolsó munkás, aki elment az mindig bekopogott és szolt, hogy elmentek. Nagyából mindig négykor mentek el. De szombaton nem szólt senki, de már 10 perccel elmúlt négy én meg úgy voltam, biztos elfelejtették. Ki mentem a szobámból és elindultam mosdó felé, de előtte körbe néztem, sehol senki nem volt a házban. A mosdó ajtajában kicsit megálltam, de benyitottam úgysincs itt senki… De volt. Egy szál boxerben állt egy srác, épp egy pólót akart magára húzni. Én becsaptam az ajtót, azt kiabáltam, hogy bocsánat és befutottam a szobámba. Nagyon meglepődtem, lehuppantam az ágyamra és magam elé bámultam, azon gondolkodtam, hogy mit kereset itt még és miért volt csak boxerben és miért ilyen szexi? -
-Komolyan így láttad először? -
-Igen-
-Na ehhez nekem is hozzá kell szólnom! Ez valóban így történt, nincs mit mondanom de elmondom, hogy én, hogy láttam először. -
-Ne, azt inkább nee-
-De-de, elmondom, és ha ellenkezel, akkor az ágy alatt tartott játékaidról is mesélek. Nem fogom részletezni.-
-De ne részletezd, tényleg!- Mondta Vili nagyon megszeppenve. Vajon mi lehet ennél is furább?
-Rendben, akkor másnap bocsánatot akartam kérni tőle. amiért így megijesztettem. Én akkor még nem tudtam, de egy munkatársam már jelezte neki, hogy mindenki lelépet. Na amikor bekopogtam, nem válaszolt senki, de halottam, hogy zúg a gép, ezért benyitottam. Kis Vilim fején valóban fülhallgató volt, de elég fura hang szűrődött ki belőle, erre most nem térek ki, az a lényeg, hogy a kis Cicusom épp rosszalkodott és a neten nézett hozzá egy kis segédanyagot, én pedig mindent láttam a kis krapekból, annyira ledermedtem és elvörösödtem, hogy három másodpercre rá, mikor a kishaver észrevette, hogy bementem, meg se bírtam mozdulni. Ő lehúzta a pólóját, hogy azzal takarja magát. majd rám kiabált, hogy menjek ki. Ő is teljesen elvörösödött, én csak halkan annyit nyögtem ki, hogy bocsánat és kiszaladtam.-
-Wáoh, ez valóban kalandos első találkozás!-
-Igen csoda, hogy ezután így itt vagyunk.-
-Ugyan, ez azért annyira még nem vészes, volt már ennél izgibb is, amit hallottam, de ez is roppant kalandos. Kérlek Vili folytasd te. - A kis srác most is nagyon piros, sajnálom kicsit, de ettől lesz izgi a történetük.
-Uhm, nos utána még jobban kerültem mindenki és össze voltam zavarodva, hogy mit kereset itt a srác és vajon mit gondolhat rólam és miért gondolok arra, hogy most mit gondol rólam. Meg ilyenek, egy darabig még néha láttam őt, majd egy fél hétig nem láttam egyáltalán. Nagyon fura volt, hiányérzetem lett. -
-Jaj, ez nagyon aranyos. Bocsi folytasd.- Muszáj volt közbe kotyognom.
- Szóval, nem találkoztam vele, de egyik nap valaki borítékot csúsztatott az ajtóm alatt a szobámba. Nem tudom, ezt pontosan mikor tehette az illető. De kibontottam és Szabi bocsánatkérő levelét találtam benne. Ahol leírta, hogy ő is meleg és tényleg nagyon-nagyon sajnálja. A levélben benne volt a teljes neve, most már tudom, hogy szándékosan, kicsit furcsálltam is, de így rá tudtam keresni facebook-on. Majd egy órát nézegetem a képeit. Végül ráírtam.
~Szia én vagyok az a srác …Eljöhetnél személyesen bocsánatot kérni, így nem az igazi.~ Igen ezt írtam neki, kicsit merész volt, de az volt a sejtésem, hogy szívesen megismerne és én is megismertem volna őt.- Rá néz Szabira aki add neki egy puszit.
-Folytatod te óriás?-
-Ha akarod manó.-
-Uhum…-
-Okés, akkor az lett abból a kis üzenetből, hogy már az nap ott voltam nála, vittem neki bocsi sütit, ezt egy meséből láttam de most működött. Behívott a szobájába, leültem az ágyára, mondta, hogy hoz tányért a sütihez, látszott rajta, hogy ő is nagyon zavarban van. Elkezdtem nézelődni a szobájában. valóban egy antiszociális gamer szobája volt. Megjegyzem, azóta sokat javult.-
-Megjegyzem, azóta te is sokat javultál a játékokban- Szól közbe morcosan Vili.
-Ez igaz. Hála az én kis angyalomnak. De legalább neked is lettek normális barátaid, nem csak az a kattant csaj, aki azt a nigaló szerszámot adta neked. -
-Naaa ezt miért kellet elmondani?! Nem is használtam egyszer se, csak az a kattant fangirl adta. -
-Jó tudom szívem, de a többi rosszalkodós cuccodból ki is néztem volna, hogy használtad. -
-Baszd meg !- Vili kificánkol Szabi öléből és visszaül a másik székre.
-Rosszalkodós cuccok? Ezt részletezitek? Nem értem.-
-Nem – Mondja Vili.
-Jó bocsi … Akkor Szabi befejezed ?- Szabi megint a szája szélét húzza, mint az elején.
-Megint túl sokáig beszéltem, rövidre fogom. Szóval ott voltam nála, feloldódott a hangulat, egymás mellet ücsörögtünk rá néztem és megkérdeztem, megcsókolhatom e. Erre ő azt mondta, hogy reméli, hogy jobban csókolok, mint ezt felvezetem. Nem volt túl hosszú csók, de nagyon jó volt, talán az addigi legjobb. Azért tartott csak rövid ideig, mert meg jött az apja a munkából. Én kb. akkor haza is mentem majd harmadik talinkon össze is jöttünk. Vége-
-Na, ezt nagyon lerövidíteted. – Húzom el a szám.
-Ne haragudj, nem akarok megint valami olyat mondani, amit nem kéne.-
-Értem. Akkor esetleg Vili kicsit részleteznéd a csókot? – Úgy nézem, kicsit megenyhült.
-De csak röviden. Szabival az első csókom nagyon furán lett fölvezetve, mint ahogy halottad. Én azelőtt nem igazán csókolóztam, csak egy lányal, mivel mindketten nagyon tudni akartuk, hogy milyen. Szabinak nagyon puhák és forrók voltak az ajkai. Először apró kis csók volt, majd szépen mélyítette el, nagyon jól diktálta a tempót. És akkor hirtelen a megérkező apám hangja szét zavart minket, mint két ijedt verebet. -
-Vili mit szólnál, ha most megcsókolnálak?- Kérdezi Szabi
-Ugyan azt, mint múltkor. Remélem, jobban csókolsz, mint, ahogy felvezeted.  -
-Édik vagytok… Na akkor én se firtatom tovább a többit. Köszönöm, hogy ezt elmondtátok. Esetleg meg gondoltátok magatokat és isztok még valamit? -
-Nem-nem, tényleg semmit. - Nevet rám Szabi, akinek közben újra az ölébe települt kis barátja.
-Na akkor én most itt kis is kapcsolom a diktafont még egyszer köszönöm nektek. hogy eljöttetek. –
Kinyomtam a diktafont, egy negyed órát még beszélgetünk, majd elbúcsúztunk egymástól. Remélem tetszett a rész húsgolyók!
A továbbiakig :
Halihó!
Lektorálta gothicscriptor !!!