i wanna to die with You

2.rész

   ••Bryan Longprey••

Azt hiszem ki fogok készülni,lehet nem is szeretnék tanár lenni.Megkaptam ma életem első osztályát,s lehet egyben a legrosszabbat is.

Az igazgató elmondta a szokásos beszédét,vagyis gondolom minden èvnyitón elmondja,ugyanis a diákjaim csak ezt suttogták a fülembe,de Amber másként viselkedett,nem szólalt meg,csak állt barátnője mellett,s talán nem is e földön járt,lehet valami más kèpzeletben született világban bontakozott èpp ki.Szép lenge,nyári ruhája volt,illett hozzà,hajszínéhez,vékony...karcsú alkatához,és végül de nem utolsó sorban a szeméhez.Karcsú derekáig érő haját kicsit megfújta az enyhe szél,s számomra még szebbnek tűnt hirtelen.Egyik lábáról a másikra tapogott,gondolom a sok állás végett,ó,én szívesen az ölembe venném apró testét.Olyan elbűvölően cselekszik minden egyes apró mozdulatot,hogy azt hiszem valami megremeg ott lent,a nadrágomban,szeretném ha már ott is cselekedne valaki.Mindegy ki.Egy lány,olyan mint Amber.Vagy csak legyen Ő maga az,Amber Jones.Igen,emlékszem már,hogy ki is ő.

Nos,miután lezajlott ez az egész kitalált kotyvasztás,mondanom sem kell,egy picit elég volt,meleg volt,meg úgy nem tudom...
Én,mint osztályfőnök mentem fel a tantermünkbe a diákjaimmal,hogy beszélgessek,ismerkedjek velük egészen dèlutàn egyig. 10:00.Lassan,de biztos felérünk az emeletre,majd balra a harmadik ajtó.

A tanári asztalhoz veszem irányom,s megvárom még mindenki beér és leül.Amber és gondolom a pasija egy helyre ülnek le,vagyis egymás mellé. Hangzavar lepi el újra a termet.
-Köhm. -köszörültem  meg  eléggè hangosan a torkom,szerintem mèg a másik osztályban is lehetett hallani bömbölésem. Egyik percről a másikra csend lett,ez tetszett,nagyon is tetszett. A gyerekek figyeltek engem,mint a tèlapót,minden apró mozdulatomat próbálták beazonosítani valahovà,lehetetlennek tűnő kihívások tükröződtek fejemben.

-Akkor kezdjük el egy bemutatkozással -kezdtem beszélni és keresztbe dobtam karjaimat mellkasom alatt,mèg mindig csend van,nem is lesz ez olyan nehéz.Majd elfelejtettem,ide jàr az unokahúgom,tudom furcsa,hogy majd pont èn tanítom az unokatestvérem,de nem tehetek róla,hogy így születtünk. -Kezdjük hátul,egy ismerőssel,veletek Kate és Adam! -mutattam az utolsó padban ülő két gyerekre,Kate a nyáron mutatta be nekem pasiját,én már egyszer találkoztam vele,csak mint "barátként",de akkor sem hittem neki.Aztán Kate megtudta,hogy itt lesz az új munkahelyem,és éppenséggel őket kaptam,mint osztályom,ezért szinte beavatott minden kis pimasz titokba.Megtudtam,hogy van az osztályban egy okos,akkor ribancok,már elnézést a kifejezésért,de Kate is így fogalmazott és lehet nem is tudnám szebben leírni,aztán mondta hogy vannak helyes pasik,de ő neki már van egy.Majd folytatta,hogy vannak kedves lányok,nèmelyik különleges és hogy ott van Amber,akivel állítólag én már találkoztam vele,aztán rémlett is,bár már nem emlékszik rám.Aztán beavatott az itteni életbe,egy pár titokba,hiába,Ő Kate,ha egyszer elkezd vele beszélgetni az ember meg nem áll.
Kate felállt.Majd megszólalt.

-Akkor...Kate Raewod vagyok,17éves leszek októberben,van egy húgom,a te..maga unokatestvére.-ezen felkacagtam. -Szeretek festeni.Azt hiszem ennyi,vagy kéne még valamit mondanom? -eredt meg Kate nyelve.

-Azt hiszem nem -válaszoltam -Menjünk is tovább.

Majd így sorban haladtunk,s azt hiszem nem is figyeltem ki-kicsoda,majd egyszer megjegyzem a nevüket.
Aztán odaértünk ő hozzá,ő lett az utolsó,lehet direkt is akartam így.Nem,nem véletlenül,így legalább hagytam,hogy még jobban belèm eshessen.

Zavartan állt fel,pír szökött pici arcára.

-khm..Amber Jones vagyok,18éves,szeretek olvasni. -és újra rám nézett,egy tincs hullott előre az arcába,megigazította ès leült,de én még nem végeztem vele.Csak most kezdtem.