Kicsi manó - Baekyeol

Kicsi Manó

Baekhyun elborzadva nézett az asztalán heverő rengeteg papírra. Mind színes volt, valamiért a rádió vezetője, imádta a színes papírokat, Karácsony táján pedig még inkább.

- Jó, hogy idén te is elvállaltad Baekhyun, négy főnek ez már túl sok lett volna – túrt hajába Cl, aki a vezető szerepét töltötte be. Harmadéves volt az egyetemen és ez volt az első alkalom, hogy elvállalta ezt a nevetséges feladatot, pedig minden évben könyörögtek neki.

- Gondoltam jótékonykodok – vont vállat, és ledobta kabátját az egyik székre. - De ezt tényleg mind nekem kell megcsinálnom? - sopánkodott, ahogy végigmérte a rengeteg papírt.

- Igen. Szétszedtem neked öt kupacra. Minden nap huszonnégy kívánság. Mindegyiket meg kell csinálnod! - szólt rá CL mikor nekiállt volna átlapozni őket. - Csak csináld szépen sorban! Mindegyik teljesíthető, pénzt vehetsz ki a kasszából, de csak akkor fogadom el, ha beadsz blokkot, hogy mire kell. Tavaly megszívtam, mert Taeyang fogta magát és elköltött egy csomót feleslegesen. Szóval ne csalj.

- Jól van – sóhajtott frusztráltan.

- Sok sikert picikém – paskolta meg a lány az arcát, majd ki is robogott a teremből.

- Kellett nekem ebbe belemenni – fújta ki a levegőt, majd elolvasta az első rózsaszín lapot.

1. feladat. Tizenkét bonbont vinni az E épület 38-as termébe, Son NaEun számára, a második óra utáni szünetben.

Baekhyun már ekkor sejtette, hogy nevetségesebbnél nevetségesebb feladatokon kell átesnie. Minden papíron megvoltak az alapadatok, illetve, hamar rájött, hogy a rózsaszín kis fecnik, pontos meghatározásúak, a kékek tök mindegy mikor vannak, illetve volt egy zöld papír, is de az a kupac alján pihent, ő pedig valamiért rettegett annyira Cl-től, hogy nem merte megnézni. A lány imádta azt a színt, ez pedig annyit jelentett, hogy valami különleges dologról lehet szó.

Félidőnél, már azon volt, hogy nem foglalkozik ezzel az egésszel tovább, mert elege volt. Az egyik lány, azt kérte, hogy ebédszünetben egyen vele, ami rendben lett volna, de még a kajáját is neki kellett kifizetni. Egy elsős srác, azt akarta, hogy vágja le a haját. A hetedik feladat, az volt, hogy szerelmes számot kellett énekelnie a rádióban. A tizennegyedikben névtelen ajándékot kellett továbbítania az egyetem jéghercegének Krisnek, aki majdnem átdöfte tekintetével, amiért zavarni merte. Nem volt különösebben félős alak, ráadásul már kész volt a keresgélés miatt, mégis majdnem hátraarcot vágott, mikor meglátta a magas alakot, a folyosó egyik ablakában üldögélni.

- Na mi van? - ült mellé Hongki. - Elég nyomott fejed van, ennyire nem tetszik? - vigyorgott haverján. Nem voltak különösebben jóban, más szakra jártak, csak a rádiós terem volt közös bennük, és persze a manó mizéria. Legalábbis az idősebb így nevezte a dolgot. Őszintén bevallva nem sok mindent tudott Hongkiról, de amit igen az kiakasztotta. Együtt voltak elsősek, ám míg saját maga már a harmadik évét húzta angol szakon, addig a másik még mindig elsős volt, csak már más szakon. És már régebb óta ide járt, mint ő, így elképzelni sem tudta, mégis hány ilyen húzása lehetett.

- Nevetséges dolgokat kérnek az emberek – panaszkodott. - És még meg kell csinálnom nyolcat – emelte meg a paksamétát.

- Látom idén te kaptad a zöld projectet.

- A mit?

- Cl kiemelt projectje. Nem mesélt róla?

- Dehogy. Szerintem attól félt akkor visszatáncolnék.

- Megeshet – vont vállat Hongki.

- Neked még sok van?

- Mára már végeztem – vigyorgott elégedetten, és előszedett egy üveg sört táskájából.