|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛Capítulo 12.♛

Jimin POV. :

- JungKook! - visítottam nevét a folyosón, mikor kicsengettek az első óráról, ahol máris kézhez kaptam az angol dolgozatom, a papíron egy hatalmas, piros tintával írott négyes virított. JungKook egyből Rám kapta tekintetét, Én pedig gondolkodás nélkül ugrottam karjai közé.

- Hanyas lett, Chim? - kérdezte mosolyogva.

- Négyes. - vigyorogtam, elsem hiszem, hogy sikerült egy négyest írnom. Hihetetlen!

- Na, mondtam, hogy menni fog ez. Ügyes vagy. - mondta és arcomra simított. - De most kérem a jutalmam.

- Milyen jutalmad, szépfiú? - kérdeztem pimaszul, miközben mellkasára téve a kezem húzódtam hátrébb egy kicsit. - Arról volt szó, hogyha ötös lesz, de nem lett az.

- Nem érdekel. - morogta ismét közel hajolva hozzám, karjait erősebben fonta derekam köré, majd ajkaim után kapott. A kis aranyos, nem bírtam ki nem kuncogni rajta. Mivel az iskolába voltunk, nem tartott sok ideig, hamar elkellett húzódnom tőle, nem akartam, hogy bárki is beszóljon vagy valami.

- Na, menjünk órára. - mondtam és kezét megfogva kezdtem el húzni a termünk felé. A következő óra az rajz lenne, de a becsengő után tíz perccel sem érkezett a tanár, így úgy döntött az egész osztály, hogy becsukjuk az ajtót és csendben elfoglaljuk magunkat, hamár kaptunk egy tanár nélküli órát. A mellettem ülő előkapta a fülhallgatóját, az egyiket felém nyújtotta, együtt kezdtünk el zenét hallgatni és míg Ő a kedvenc előadója legújabb számát énekelte halkan, addig Én elővettem a vastag rajz füzetem és folytattam a tengeremet. Mikor kész lettem a körvonalakkal, azokat áterősítve kezdtem bele a satírozásba. Amikor finoman végig simítottam az egyik vonal mentén az elhomályosodott és körülötte pedig enyhén szürke lett a terület, az eredeti vonalat újra megerősítve haladtam tovább. Kicsengőre pont végeztem.

- Hű haver, ez nagyon jó lett. - mondta Taemin mikor észrevette a művem befejeztét. Hát szerintem is nagyon szép lett.

- Köszi. Kijössz velem kezet mosni? - kérdeztem és megmutattam neki a fekete ujjbegyeim.

- Persze.

A mosdóból visszaérve Kook-ot a padomon ülve, kezében a rajz füzetemmel találtuk. Mellé érve Rá mosolyogtam és megálltam mellette, Taemin pedig a helyére ült.

- Ezek gyönyörűek, Chim. - mondta és a szemei olyan gyönyörűen csillogtak, mint egy kisgyereknek aki most kapta meg élete legnagyobb nyalokáját.

- Köszönöm. - mosolyogtam, JungKook már hajolt volna felém egy csókért, de ajkaira tettem a kezemet, ezzel megállítva Őt. - Itt nem szabad.

- Miért? - nézett Rám értetlenül.

- Mert nem.

- Haaj. - sóhajtott fel, olyan aranyos arcot vágva, hogy már kezdtem megsajnálni.

◆🔹◆                                          ◆🔹◆

- Ya, JungKook! Hova viszel? A másik irányba kellene menünk. - sipítottam, mikor az otthonunk helyett teljesen más irányba indult iskola után.

- Tudom, Jiminie. De arra gondoltam, hogy elmehetnénk randizni. - mondta egy pillanatra Rám nézve, de utána az útra figyelt.

- Oh, és hova? - kíváncsiskodtam tovább mikor megálltunk egy piros lámpánál. Jó érzéssel tölt el, hogy foglalkozik velem és azzal, hogy csináljunk együtt programokat.

- Meglepetés. - mosolygott Rám, majd combomra simított. Jaj, de nem szeretem néha a meglepetéseket! Mit akar ilyen hideg időben csinálni? Jó igaz, hogy nem csak szabadtéri programok vannak, sőt! Még mindig ezen rágodva néztem ki az ablakon és meglepődve vettem észre, hogy havazik... Az első hó idén.

- Esik a hó. - mondtam ki a nyilvánvalót, de csak azért, hogy ne legyen csönd és a gondolataim ne a  randi körül forogjanak.

- Olyan szép ilyenkor minden. - szólalt meg egy kis idő után JungKook, az arcán lévő mosoly miatt, Én is elmosolyodtam.

- Az. Sokat megyünk még? - kérdeztem és mikor bólintott egyet lehúztam a kabátom cipzárját, hogy ne melegedjek be. Annyira kíváncsi vagyok, hogy hova mehetünk, szinte megöl a kíváncsiság, de tudom, hogy hiába faggatnám, nem árulná el. Olyan gonosz…

- Itt is vagyunk. - szólalt meg fél óra kocsikázás után. Végre, azt hittem már, hogy sosem érünk ide… de pontosan hol is van ez az ide? A kocsiból kiszállva körbe tekintve mindent megértettem, jégkorcsolyázni fogunk. JungKook a járműt megkerülve a kezem után kapott és a sátor felé kezdett húzni, a jegyárusnál hamar sorra kerüljünk tekintve, hogy senki nem volt ott. A korcsolyák átvétele után, a pályára lépve rájöttem, hogy milyen régen is volt az, mikor az Én lábam érintette a jeget, be kell, hogy valljam… Hiányzott. A jegen nem voltak sokan, mindenki kényelmesen tudta kerülgetni a másikat.

- Gyere már gyorsabban, Te nagypapa. - kiabáltam a fekete hajunak megfordulva, mikor pár kör után mögém került. Arcát látva kénytelen voltam elnevetni magam, száját elhúzva vette gyorsabbra a tempót és mikor beért nem állt meg, hanem mellettem elsuhanva csapott a fenekemre. - Ya, ezért meghalsz!

- Szeretném azt látni. - vigyorgott pimaszul, na várjál csak. - Tudod mit, Jiminie? Van egy ajánlatom.

- Na és mi? - kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.- Ha elkapsz, azt csinálok amit szeretnél, de ha nem, akkor teljesíted az egyik kérésem.

- Rendben. - egyeztem bele és egyből neki iramodtam. Hiába voltam kicsit is jó, Ő túl gyors volt hozzám képest. Sokszor volt olyan, hogy pár centi hiányzott ahhoz, hogy elkapjam, de valahogy mindig sikerült neki meglógnia. Már legalább húsz perce kergethettem, mikor kezdem megunni. Viszont idővel elég sok ember lett a pályán, így elveszítem Kookiet, bármerre fordulok nem látom. Kétségbeesett tekintettel vizslatom a tömeget, de mind hiába. Viszont hirtelen erős karok ölelnek körül hátulról, annyira megijedtem, hogy halkan felsikkantottam, de amikor JungKook ismerős illata megcsapott, megnyugodtam.

- Normális vagy? - fordultam felé, kezemet pedig hevesen dobogó szívemhez kaptam.

- Sajnálom. - kuncogott, majd megölelt. Jó szorosan hozzá bújtam, mert már nagyon fáztam.

- JungKook, menjünk kérlek, nagyon fázom. - néztem fel Rá még mindig a karjai között. Bólintott egyet, majd egy enyhe szájrapuszi után kézen fogva mentünk le a pályáról.

#Boldog Mikulást minden olvasómnak!! 💖😍💖