Az ellentétek vonzák egymást

Két évig ki ütve

A sötéttségből fel ébredvén, lágy szellő simogatta az arcomat és a napfénye erőteljesen be sugárzott a szobámba , ahogyan ki nyitottam a szememet kicsit fura érzés fogott el mert ez nem az én szobám volt.... ennek fehérek voltak a falai , az ajtó mellett egy mozsdó és tükör majd egy szekrény , ablakok és az én ágyam . -Ro-Ro-za.. alig bírtam ki mondani a nevét , de egyből oda lépett az ágyam mellé és a kezét a homlokomra tette . - Shh kicsikém minden rendben lesz , itt vagyok .
- Mi történt? Hol vagyok? Mik ezek a gépek ? Ezektől a sok kérdésektől be sokalva ki tört belőlem a sírás.
- Nyugodj meg . Jó helyen vagy korházban vagy .
- Mi történt ?
-Balesetted volt és két évig fél kómában voltál.
- Hogy mi?
Ki akartam szállni az ágyból de a lábaim nem mozdúltak....
- Roza nem mozognak......
- Tudom kicsim.
Eddigre már az ő szemei is könnybe gyűlve álltak ... majd nyelt egyett és félig zokogó hangon;
- Le bénultált deréktól lefelé.. az orvosok azt mondták, hogy 10% esélyed van arra , hogy újból lábra állj.... ahogyan ezeket a szavakat ki mondta még jobban zokogni kezdtem , nem mertem fel fogni, hogy nem mozognak és az egyetlen dolognak amit az életemben szerettem most vége lett... talán ha akkor nem sietek vagy ha akkor meg várom Rozát , hogy el köszonyjön nem lenne ez...... Roza csak simogatta a kezemet és velem együtt sírt. Még ilyenkor is ő van velem anyámat sehol sem látom ezen meg se lepődök , mikor a leges leg nagyobb szűkségem lenne rá ő nincs itt. A sokk és a fájdalom ami bennem volt ki vett megint egy jó nagy darabot belőlem az álmom es a vágyam , hogy a világ egyik legjobb futója legyek szerte osszlott.. és egy senkinek éreztem magamat.
-Nyugodj meg kicsim , mindem rendben lesz , erős és ki tartó lány vagy csak adj időt magadnak és újból járni fogsz.
-Roza én nyomorék lettem...
- Nem vagy az ! Szorított magához. Ekkor nyílt az ajtó és a doktor lépett be . Egy magas kopasz , izmos doki volt akit úgy hívtak hogy Dr. Steyl .
-Ohhh nocsak a kis angyalunk fel ébredt, üdv közöttünk kis csillag.
Lépett oda az ágyamhoz és közben mosolygott.
- Maga lenne az orvosom?
-Igen de tegezz nyugodtan és hívj Kaylnak. Mosolygott rám.
- Mik a lehetőségeim ?
- Egyből bele a közepébe igaz?
Bolintottan könnyes szemmel.
- Nos Nicol bár le vagy bénúlva teljesen , de érzel a lábaidra perpillanat lemezek és csavarok tartják össze a lábaidatt , de ezt idövel ki fogjuk majd venni, de ha majd erősebb lesz a szervezetted el kezdünk majd veled egy gyógy tornát ahol mindent újból kellesz tanúlnod.
- És ez mennyi idő?
- Hát ahogy teged elnézlek és amit rólad Roza mesélt neked menni fog egy fél év alatt, én hiszek benned ugyan is mikor be hoztak fel kómában azt mondtad " neked futóversenyre kell menned."
- Nem emlékszem erre...
- Semmi baj majd idővel az is vissza tér, de most pihenyj fájdalmaid lehetnek majd később vissza jövök.
És távozott is valahogy a szavak nem jöttek a számra csak bámultam az ablakot és azon gondolkodtam, hogy két év telt el és megint meleg időnk van, ami kicsit zavaros mert amikor készűltem a versenyre akkor is jó idő volt , mint ha bele ragadtam volna egy idő zónában ahol minden lassan múllik el . Nem tudom fel fogni, hogy ez történt... mi lesz így velem ? Hogyan fogok így élni ? Az alap dolgokat nem tudom meg csinálni ... fürdés, cipő be kötés vagy egy poharat le venni a szekrényről.
- Majd én itt leszek neked és segitek amiben csak kell. Nyugtatott meg Roza aki ugyan annyira parált mint én.
-Köszönöm, de nem akarok a terhedre lenni van neked is családod.
- Ők meg értik mivel tudják , hogy olyan vagy nekem mint a lányom . Tudod egészen kicsike voltál mikor meg ismertelek még járni alig tudtál , de már le húztál mindent az asztalról. Mosolyodott el. - Mikor elsőnek tanultál járni úgy tanìtottalak meg , hogy egy madzcagott adtam a kezedbe és mondtam , hogy fogjad te fogtad és én hátráltam te pedig el indúltál felém rohanva és rám ugrottál . Most is így fogjuk majd csinálni. Nyugtatott meg es adott egy puszit a homlokomra, valahogy a puszija mindíg meg nyugtatott és melegséggel töltött el . Én csak bolintani tudtam .
- Anyám járt bent ?
- Igen ő volt az első aki a korházba rohant , de most New yorkban van tárgyaláson.
-Jellemző rá. Mit is vártam én? Majd pont ő lenne itt mikor fel ébredek , sosem volt velem . Ezért is tekíntelek téged anyámnak.
- Egy anya mindíg anya marad édes mindegy , hogy milyen de ő adta az életett neked és majd ő is itt lesz .
Valahogy ezek a szavak nem nyugtattak meg , de tudtam ha Roza mellettem van nincs baj még akkor is ha itt legbelűl ki vagyok égve.