Pszichopata Styles

Első évad: Negyedik rész.

-most már tudod-szólalt meg Harry mögöttem.
Szinte azonnal felpattantam és a nappali végébe menekültem a melengető kandalló mellé.

Pár eszköz volt mellette, lapát,piszka bot és ehhez hasonlók meg ragadtam az egyiket és remegő kezekkel felé tartottam
-ne gyere közelebb -mondtam és kihallottam a hangomból a remegést.
-Hope-emelte fel a kezét maga elé védekezés kép.
-kérlek tedd azt le-mondta és lassú léptekkel közeledett felém.
-állj meg!-kiabáltam rá pánik szerűen.
Engedelmesen teljesítette parancsom és össze préselte ajkait.
Remegtek a lábaim a félelemtől olyan érzésem volt mintha bármelyik pillanatba a földre rogynék tehetetlenül.
-Figyelj Hope-mondta és hangsúlyából azt vettem ki hogy nyugtatni próbál.
-Nem foglak bántani,lehet úgy tűnik azért vagy itt mert a rabom vagy, de erről szó sincs-rázta meg a fejét majd mélyen szemembe nézett.
-mindenkinek ezt mondtad igaz?-kérdeztem egy gúnyos fintorral.
-Nem Hope, erről szó sincs-indult el ismét felém miközben tartotta velem a szemkontaktust.
-megmondtam hogy állj meg-kiabáltam rá de egy szem pillantás alatt mellettem termett. Kicsavarta a kezemből a szúrós eszközt és tőlem messze félre dobta.
-Figyelj-húzott magához én pedig a gyengeségtől szinte a karjaiba rogytam miközben egyre jobban és jobban remegtem.
-ha bántani akarnálak,és csapdába csalni nem hagytam volna hogy megtaláld a cikkeket,vagy hogy a híradót nézd-mondta a fülembe morogva ami nyuktatóan hatott rám.
-van oka annak hogy te most itt vagy és nem öltelek meg-mondta.-hidd el ha ez lenne a célom már rég megtettem volna.
Ismét eluralkodott rajtam a félelem.
Mi van ha nem gondolja komolyan? Ha arra a pillanatra vár mikor szúrhat hátba és ölhet meg?
Szívverésem hevesebb lett mint valaha és lélegzetem is felgyorsúlt. Lehunytam szemeim és mély lélegzeteket próbáltam venni.
Harry hirtelen kezei közé fogta arcom és szemeink találkoztak.
-mutatok valamit, talán akkor majd hiszel nekem-mondta és megragadta kezem majd az emelten behúzott egy szobába.

A falakon mindenhol újság cikkek régi képek. Elkezdtem tanulmányozni őket.
Kivétel nélkül az összes cikk róla szól.
Ennyire érdekli mit írnak róla a pletyka lapok? Miért?
A képek többségén is Ő szerepelt. Egy nála alacsonyabb lánnyal,akinek szinte mindenképen másszínű haja volt. És néha feltünt a képeken egy egy fiatal éveiben járó asszony is.
-a családom-lépett mellém és rekettes hangon szólalt meg.
-a nővérem Gemma és édesanyám Anne,meghaltak autóbalesetben.-mondta érzelem mentes hangon. Még jelét sem láttam annak hogy meghatná a dolog. Ezen nem lehet csak úgy túl lépni,nála mégis ennek jelei mutatkoztak meg.
-de nem ezért hoztalak fel ide.-mondta és egy nyitott ajtójú vitrinhez húzott.
Régi porosodó könyvek voltak rajta alul pár kazettával.
Kihúzott egy vaskos könyvet a többi közül és lefújta róla a port hogy lehessen látni a címet:
Az ördög tanítványai.
-Ebbe a könyvbe előre meg van írva a családom sorsa. Vissza menőleg 100 év és előre nyúlóan is. -mondta
-nem kérem azt hogy hidj nekem, tudom őrültnek tartasz ahogy mindenki más is de azért kérlek ezt olvasd el-mondta és letette az asztalhoz a könyvet majd kinyitotta közel a felénél.
Lassan a könyv fölé hajolva olvasni kezdtem a sorokat. Megdermedtem attól amit olvastam és lassan Harryre néztem.
-miért kéne hinnem neked?-kérdeztem
-nem kell-mondta és a szemei már sajnálatot tükrözték. De nem felém,leginkább maga felé.
-meg anya mesélte hogy akárhogy próbálták megtörni az Ördög írását az sosem sikerült,valahogy mindig úgy lett vége ahogy az a Nagy könyvben meg van írva-mondta majd lassan elsétálni tőlem és a tetőtéri ablakhoz vette az irányt.
A Hold édesen simogatta a bőrét ami ragyogott a tökéletességtől.
-nem vagyok őrült,csak próbáltam megtörni a kört és ahogy egyre mocskosabb dolgokat tettem bajba sodortam azt a személyt akihez maga Lucifer szánt-mondta majd lassan felém fordult. Arc kifejezését lehetetlen volt kivenni a háta mögül szűrődő fény miatt.
-ez most eléggé bonyolult lehet neked-mondta.
-Oh hát az nem kifejezés és akkor meg azt mered állítani magadról hogy nem vagy őrült? -csuktam be a könyvet és hallottam ahogy élesen ki fújja a levegőt majd nem szól semmit.
-talán én is így fogadnak-mondta halkan majd el nézett rólam és vissza fordult az ablakhoz.
El fordítottam a fejemet és újra a cikkeket kezdtem vizsgálni. Pókháló és por lepte be a megsárgult lapokat.
-ha ez igaz is lenne nekem mit kéne tennem?-kérdeztem halkan
-amit a szíved digtál -mondta.

Alig telt el még egy hét de már úgy éreztem mintha egy év százada be lennél zárva vele. Harry elképesztően kedves nem idézzük fel azt az éjszakát,azt a tényt hogy Ő kicsoda, és azt sem hogy mikor enged el.
Csak vagyunk.
Sokszor hagy itthon egyedül, nem mondja meg hova megy és én nem is kérdezem róla. Nem mondom azt hogy mindig el tudom magam foglalni de legalább azóta több időm van rajzolni. Rengetegszer rajzoltam már le őt.
Egyszerűen olyan tökéletesek az arc vonásai hogy szinte a lapra kívánkozik, és legalább nekem is van egy titkom előle és nem csak Ő rejteget dolgokat.
Például a pincés dolgot, hogy mit rejt a lépcső sötét alja. Rengetegszer próbáltam már lemenni oda mikor mem volt itthon de mind hiába való volt, folyton zárva találtam kulcsot meg sehol. Egészen a mai napig amikoris úgy indult el itthonról hogy a kulcs csomóját itthon hagyta.
Ha saccolnom kéne fél órája ment el itthonról és jó pár órát oda szokott lenni én mégis toporogva álltam az ajtó és próbáltam kitalálni melyik kulcs nyitja a zárat.
Olyan 20 kulcs lehetett a karikán,mind hasonlóak egymásra és már majdnem feladtam mikor kattant a zár és nyikorogva kinyílt lassan az ajtó.