Hódítunk (I Am A Queen II)

1.

- Uh ez az ág túl kényelmetlen. - pampogott a lány miközben egyre csak feljebb mászott.

- Nem mondod? Én mondtam, hogy a másik fa jobb lenne. - Kallen alatta két ággal a tűleveleket rázta ki ruhájából.

- Jól van na, nem tudtam választani. A másik amúgy, ugyan ilyen tüskés.

- Szerintem a másik akkor is jobb. -

Linali értetlenkedve lenézett - Dehát ezek ikerfenyők! - Kallen vissza-vigyorgott.

- Szóval csak azt akartad, hogy neked legyen igazad. - pampogott a lány. A legtetején talált egy teljesen kopasz ágat és arra leült. - Ez itt már jó lesz.

Kallen is felmászott mellé és állva nekidőlt a fa törzsének. Elnézett a távolba az erdőn túlra.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit nagyon sokan lettünk?

- Hát az nem kifejezés. - válaszolta a lány.

Amíg a szem ellátott, végig katonák voltak. Ilyen magasról, mint valami hangyaboly, nyüzsgött az embertömeg.

- Amúgy, miért is jöttünk fel ide? - kérdezte megint. Kallen összekulcsolt kézzel nézett rá.

- Mert itt végre csend van. - vonta meg vállát Linali - Azok ott lent rendesen borzasztóak. Néha már azon gondolkozom, hogy tudta ezeket összepofozni Eliade?

- Hát ez egyszerű. - Kallen kinyújtózott, Linali felnézett a mellette állóra. - Egyszerűen megölt egyet-kettőt a rendetlenek közül és mindjárt csend lett.

Linali lehajtotta fejét, lábát felváltva hintáztatta az ágról lefelé. - De én már mondtam, hogy ezt nem szeretném megtenni. Nem vagyok szörny, nem tudok megölni senkit.

Kallen leggugolt hozzá egész közel az arcához és vigyorgott. Linali szemei tágra nyíltak - Na de mégis miért nem, múltkor nagyon szépen bevált... És ha te nem, hagyd csak rám, én szívesen megcsinálom helyetted is.

- Nem kössz. - a lány tenyerét belenyomta a fiú arcába és eltolta. Kallen majd felborult. - Nem akarok kegyetlen zsarnok lenni. Meg lehet ezt oldani másként is. - Kallen a fejét rázta - De igenis meglehet! - Kallen jobban rázta fejét.

- Nem lehet. Egy kicsit akkor is gonosznak kell lenned, ha nem akarsz. Mondom, én szívesen megverek bárkit.

-  Teljesen biztos vagyok benne, hogy te bárhol, bármikor, de én akkor se fogok megölni embereket! - csattant fel - Pláne nem azért, mert nem fogadtak szót nekem. Milyen ember lennék szerinted?

- Hát ezt nem tudom, gyenge kezű? - Linali szúrósan nézett vissza, Kallen megrántotta vállát. - De azzal a 2 monstrummal akkor is kezdened kell valamit, kezdik átvenni az irányítást a hadseregedben.

Linali legyintett - Velük nem lehet gond, egyik olyan buta mint egy zokni, a másik meg a párja.

- Ez biztos? - félig összehúzta szemeit.

- Aha egészen, csak a szájuk nagy.

- Nekem az utóbbi mostanában nem tűnt olyan nagyon ostobának.

- Pedig szerintem az. Nézd csak meg! Hülyékkel vagyok körülvéve, - Kallen már majdnem megsértődött - Kivéve persze téged, - Kallen bólogatott - de ezekkel komolyan semmire sem megyek. Nem lehet velük tárgyalni és nem is engedelmeskednek.