Hirannis - Egy tünde története

2. fejezet

Már egy jó ideje lovagoltak. Közben figyelték az erdei fények változását és az apró neszeket. Ahogy beljebb értek az erdő egyre sötétebb és baljóslóbb, a levegő meg egyre fullasztób lett. Leszálltak lovaikról és visszaküldték őket, hogy gyorsabban haladjanak. Egyre sűrűsödött az aljnövényzet és szinte szivárgott belőle a sötét mágia. Körülöttük megjelentek az apró fonalú pókhálók amik egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Az eget már nem lehetett látni a sűrű és fekete lombkoronák miatt. Az erdő ezen részében Szauron kora óta sötét erők munkálkodnak. És ez a sötétség egyre csak csak terjeszkedik. Az orkok, a pókok, a trollok és a koboldok egyre bátrabbak és mindig közelebb és közelebb merészkednek a palotához. Hirannisék pont ezt akarják megakadályozni.
- Várj - suttogta Legolas és megfogta a lány karját. - Hallgasd.
            Csend lett. Majd Hirannis apró zajokra lett figyelmes. Jobban hegyezte a fülét. Hallotta ahogy nem messze tőlük ropog egy tűz, hogy valaki súlyos léptekkel mozog, hogy mély gurgulázó hangon a mordori tiltott nyelven beszél. Közelebb lépett és megpillantotta a fény és a hangok forrását.
- Orkok - mondta inkább magának mint Legolasnak. Ekkor a fiú közelebb lépett Hirannishoz, hogy ő is szemügyre vegye ezeket az ocsmány lényeket.
- Hányan lehetnek? Ketten? - kérdezi a lányt.
- Inkább hárman. - válaszolja - Látod három zsák van ott és nehéznek tűnnek ketten biztos nem bírnák el.
- Oké, meggyőztél. De hol lehet a harmadik?
- Nem tudom - hangzott Hirannis válasza. És ekkor a hátuk mögül nem túl messze de nem is túl közel egy faág reccsenése törte meg a csendet. Mindketten egyszerre nyúltak tegezükhöz és az abból kivett nyillal együtt megfeszítették íjjukat, és halkan megközelítették a hang forrását. Nesztelenül körbevették a gyanútlan orkot. Hirannis jobbról, Legolas balról. Majd mikor már biztosra vették, hogy a lény nem látja őket Hirannis a háta mögé lopodzott, előszedte csizmájából egyik tőrjét és egy pontos, hosszú és mély vágással metszette el az ork torkát. A lénynek sikoltani sem volt ideje. Azonnal elvérzett, hisz a sebből patakként folyt a sűrű fekete vér.
            Hirannis fájdalmasan szisszent fel és húzta el a kezét, mert arra is jutott bőven a maró folyadékból.
- Jól vagy? - fut oda hozzá Legolas.
- Lőni még tudok. Majd a palotában ellátják. - mondta a lány.
- Rendben. Akkor most találjuk ki mi legyen a másik kettővel.
- Szerintem lepjük meg őket. - hangzott Hirannis válasza és már el is kezdett osonni a két ork felé. Legolas követte őt. Visszamentek abba a bokorba ahonnét az imént távoztak.
- Oké akkor háromra. - mondta a fiú.
- Rendben. Egy, kettő, három.
            Kiugrottak a bokorból és rátámadtak a lényekre, akik válaszként előrántották kardjaikat. A jobb oldali Hirannist, a bal oldali pedig Legolast támadta meg. A tündék most nem használták íjjukat, tőrrel harcoltak. A lányt támadója szorosan körbefogta, de ő egy hirtelen mozdulattal a földre tudta kényszeríteni, és az idegrendszere központjában állította tőrjét. Majd felállt és másik fegyverét a Legolassal küzdő ork mellkasa közepébe hajította.
- Nekem is ment volna.- kiálltotta a fiú.
- Mégsem tetted meg.
- Mert,... mert nem hagytad. - kereste a kifogásokat.
- Aha persze. - mondta Hirannis gúnyosan.
- Feladom. Nem tudok vitatkozni egy ilyen szép hölgyel. - közli Legolas és közelebb lép a lányhoz. Megfogja a lány ép kezét és közben kisimít egy kósza tincset Hirannis arcából. Közelebb hajol, hogy megcsókolhassa de a tündelány kiszabadítja magát Legolas karjai közül.
- Ezt abba kell hagynod. Tudod jól, hogy apád ellenezné. Hisz te herceg vagy én meg csak egy harcos. - mondja Hirannis és elindul vissza a palota felé.