És Az Ajtó Bezárult

1. Fejezet

Szeretném, ha az élet igazságos lenne, de nem az.

Szaszkó Gabriella

Minden akkor kezdődött. Talán az volt élete első csalódása. Abban a pillanatban valami megszakadt a négy éves kislányban, amit többé nem lehetett összevarni.
Timi akkor töltötte a negyedik életévét, és ez számára hatalmas lépés volt. Dorner egyszer azt mondta, hogy aki négy éven aluli, az nem lehet tagja a "menőknek", ami mindig bántotta őt.
Attila két évvel idősebb volt nála. Ő volt a legidősebb a gyerekek közül: Máté, aki 3 héttel volt idősebb Timinél, Dániel, aki csak két éves volt akkor, Timi a maga négy évével, az ő testvére, Ádám, aki egy éves volt és Attila. Attila volt a "vezér".
Timi soha nem értette, Attila miben volt jobb vagy több nála. Miért hallgatnak rá a többiek. Miért mozdul mindenki, ha azt mondja, Timit el kell verni. Ha azt mondja, Timi nem érdemli meg, hogy játsszon velük. De hallgattak rá, és ez volt a lényeg.
Az egyik anyuka szülinapja volt, ezért volt együtt mindenki. Attiláéknál voltak, mert csak nekik volt kinti pavilonjuk. Hatalmas volt gyerekszemmel nézve. Egy kisebb halásztó mellett volt, ami a legmélyebb volt az egész környéken, és egyforma mély, 3-4 méter. Nagyon kellemes látvány lett volna, ha nem lett volna olyan közel a szemétdombhoz. A gyerekek unatkoztak. Attila indítványozta a fogócskát. Timit nem engedte.
A kislány egy ideig nézte, ahogy a többiek jászanak. Majd egy idő után legörbült a szája, és Attila után szaladt. A tó mellett be is érte.
- Ati! Ati, én is akarok jászani, engedj engem is! Légyszi!- kérlelte reménykedve.
- Nem. -hangzott a határozott válasz.- Veled nem játszunk. Egy olyan hülyével, mint te, nem játszik senki se. Te legyél csak el magadnak, mást úgy se érdekelsz!
És nagyot lökött a gyermeken.
A szülők csak az éktelen zajra lettek figyelmesek. A kislány minden erőfeszítésével próbálta magát a felszínen tartani. Attila ijedten nézte, tudta, ha nem talál ki valamit, hatalmas bajba fog keveredni.
- Anya!- kiabálta.- Anya, Timi beesett!
Addigra Timi apja kihúzta a kislányt a tóból, aki remegett. Remegett, és csöpögött róla a víz, patakokban csurgott a hajáról, és sírt.
- N...nem ig-igaz...A-attila be-be....-próbálta elmondani, mi történt.
- Anya, nem igaz! Játszottunk, és megint nem bírt magával. Szóltunk neki, hogy ne menjen túl közel a tóhoz, mert veszélyes, de csak odament, és megcsúszott. Ugye, Máté?- nézett a kisebbik fiú felé.
- Igen!- kiáltott Máté.
Timi gyerek volt. Nem értette, hogy miért van ellene Máté is. Hiszen ők amúgy nagyon jó barátok voltak, ha Attila nem volt ott. De Attila szinte mindig ott volt.
Timi szülei leszidták a kislányt, amiért vádaskodott, és sűrű bocsánatkérések közepette hazamentek.
Azon az éjszakán Timi nem tudott aludni. Sokáig gondolkodott. Próbálta felidézni az első alkalmat, amikor Attila gonosz volt vele. Vagy amikor okot adhatott rá. De nem tudta. És akkor este elhatározta: Attila nem fog megúszni mindent örökké. És Máté se. Máté se, aki elárulta a gyermeket.