És Az Ajtó Bezárult

Előszó

Soha nem kapom vissza az éveket, amelyeket azzal töltöttem, hogy utáltam a világon mindenkit, beleértve saját magamat.

Katja Millay

A gyerekek a legigazságosabbak. De valahol a leggonoszabbak is, mert nem érzik a szavak, tettek, tekintetek súlyát. Jó példát erre sokat mondhatnék. A legjobb talán a Legyek Ura c. könyv. De lehet az életem is.
Mindannyiunkban benne van a vágy, hogy valaki szeressen. Nem feltétlenül szerelemre gondolok. Legtöbben szeretetre vágynak. Akár egy kicsire, csak legyen.
Sajnos gyakran fordul elő, hogy nem jut mindenkinek szeretet. Ilyenkor az ember magányos, szomorú, készen áll bármire, hogy helyzetén változtasson. Nem mindig sikerül.
Van olyan, mikor gátolják az embert. Ilyenkor bármire képes.
Timi én vagyok. Timi mindenki.
A gyermek, majd kamasz, aki szeretetre, barátokra, majd szerelemre vágyik. Mindannyiunkban van egy kicsi Timiből.
Igyekeztem nem szokványosra írni ezt a történetet. Valósnak, bármikor, bármilyen generációra, helyzetre érényesnek képzeltem el. Nem tudom, mennyire sikerült, ezt nem én döntöm el.
A történet valós. Van benne belőlem, főleg belőlem, de megjelennek mások is. Senki se hibátlan. Még Timi se.
Hát kezdjük is el...