Te Vagy A Darab Ami Kiegészít (Marcus Gunnarsen)|SZÜNETEL|

7.rész

~Figyelem! A rész csúnya szavakat tartalmaz, amiért előre is bocsánat.~

A kis jelenetünket az ajtó hangja szakította meg. Már megint...😒 Marcus ijedtében leesett rólam, vagyis az ágyról.

-Ti meg mi a f*szomat csináltok?-kérdezte megdöbbenve, találjátok ki....... Martinus.

Hála az égnek Marcus még nem jutott el addig, hogy levegye a pólómat, de még így is nagyon kínos volt az egész.
Végülis nem minden nap látja az ember a testvérét, és a testvére állítólagos legjobb barátját egymáson fetrengve khhm.. ellenni.

Marcus idegesen felpattant az ágy mellől.

-A k*rva életbe! Mikor fogsz már megtanulni kopogni azon a kib*szott ajtón??-vonta kérdőre testvérét nem túl finoman.

-Ti mi a jó büdös francot csináltatok?

Úgy tűnik Tinus leragadt ennél a témánál, és egyáltalán nem érdekerte Mac és a "kedves" megszólalása. Azt hiszem itt az ideje, hogy megszólaljak.

-Figyu. Amit most láttál, azt felejtsd el.-néztem rá kérlelően.

-Ja persze. Majd egyik pillanatról a másikra el fogom felejteni azt, ahogy a testvérem és a barátom egymást falja.-sajnos igaza volt. Gondterheltem felsóhajtottam.

-Oké, de létszi anyáéknak erről egy szót se, ha nem akarod, hogy az életed további részét az ikred nélkül éld le.

-Oké rendben.-kapta ijedten a tekintetét Marcusra, aki mosolyogva nézett rá.
Mondjuk Martinus lenne az utólsó, akiből kinézem, hogy akárkinek is elmondaná az előbb történteket.

-Amúgy csak azért jöttem, mert anya mondta, hogy gyertek ajándékozni.

-Rendben. Egy másodperc, és jövök. Addig menjetek.-majd távozásuk után a fiókomból előkaptam az ajándékokat, és én is lesétáltam a lépcsőn.

Na visszatértem, és nem ígérem hogy egy nap alatt behozom a lemaradást, próbálkozok. Bocsi, de tényleg nincs ídőm annyira.😶 De majd szünetbe a másik könyvemet is megpróbálom folytatni.🙄
Tudom, elég rövid lett a rész, de mint mondtam, nincs időm, ami a rész minnőségén is meglátszik. A következő ígérem hosszabb lesz.
-Kamilla-