Hirannis - Egy tünde története

4. fejezet

- Tessék!? - szakítja félbe Elrondot mondanivalója elején. - Ezt.... ezt nem mondhatja komolyan! Én nem vagyok se hercegnő, se királynő, se úrnő, se semmi ilyesmi. Csak egy harcos.
- Nem engedted, hogy végigmondjam....
- És külömbenis ki engedte meg, hogy az emlékeim közt turkáljanak és kedvük szerint változtassák azt! - vágja közbe megint Hirannis.
- Az apád. De.....
- Az apám? És megtudhatnám, hogy ki is volt ő? - háborgott tovább a lány.
- Ezt akarom elmondani ha megengednéd. - emelte fel a hangját Elrond. Erre Hirannis megszeppent és visszafogta magát.
- Elnézest - kért bocsánatot.
- Semmi baj. - mosolyodott el a tünde. - Akkor folytatnám. Az apád Daeron volt Völgyzugoly ura, az anyád Elbereth pedig az úrnője. Ebből következik, hogy a haláluk után te vagy az uralkodó. De amikor meghaltak csupán tíz éves voltál. Ezért apád ideiglenesen az én kezembe adta oda Völgyzugoly irányítását, amíg be nem töltöd a 600-at.
- De csak ezért kellett kitörölni az emlékeimet? - háborodott fel Hirannis.
Nem, nem csak ezért. A szüleid meg akartak óvni. Szauron ölte meg a szüleidet és mi iderejtettünk, hogy ne találjon meg.
- Értem. És mikor indulunk Völgyzugolyba?
- Két nap múlva. Addig pakolj össze. - adta ki az utasítást Elrond.
- Rendben. - feleli Hirannis majd feláll, kimegy a teremből és a kert felé veszi az irányt.
            A kertben már enyhén sötétedett. A levelek mintha aranyból lettek volna, a Nap sugarainak hála. A kertet egy kristálytiszta vizű patak szelte át. Hirannis leült egy óriási tölgyfa tövébe. Kb. fél órát ülhetett ott egyedül gondolkozva, amikor a palota felől megjelent Legolas jól ismert alakja. Szőke haján táncolt a fény. Kék szemei úgy ragyogtak, mint az ékkövek. Ami fura volt, hogy az arca teljesen ki volt pirosodva. Úgy festett mintha órák óta futott volna. Majd végül odaér a még mindig a földön ülő lányhoz.
- Már órák óta kereslek. Hol voltál? - kérdezi Hirannist.
- Elrond úr jött hozzám látogatóba. Vele beszéltem. - feleli.
- És mit mondott? - faggatja tovább a lányt Legolas.
- Én vagyok Völgyzugoly úrnője. - válaszolja Hirannis és ezután néma csend. A fiú teljesen ledöbbent. Nem tudta eldönteni, hogy a lány csak viccel vagy komolyan is gondolja. Mikor meggyözödött arról, hogy Hirannis nem csak viccel hanem halálosan komolyan gondolja, Legolas teljesen megdöbbent. Majd a döbbenet helyét egy gúnyos mosoly vette át.
- Na mostmár nem hivatkozhatsz arra, hogy “csak egy harcos vagyok te meg herceg„ - töri meg a csendet a fiú.
- Ha, ha, ha nagyon vicces. Egyáltalán tudod mit jelent ez?
- Azt, hogy mostmár megcsókolhatlak? - mondja Legolas majd a lányt derekánál fogva közelebb húzza magához.
- Nem vagyis de..... - a fiú nem hagyta, hogy Hirannis befejezze a mondatot. Megcsókolta. Nem volt túl hosszú csók, de nem volt túl rövid se. Pont tökéletes volt. Majd a fiú két karja elengedte Hirannist.
- Legolas holnap után elmegyek. Elrond elvisz innen. - mondja a lány és a mondat végén elcsuklott a hangja. És az arcán könnyek gördültek végig.