Creepypasta story

A kék maszkos

Az erdőben vagyok. Mindig is itt éltem. A családom az erdő közepén lévő kis házban lakik. Éppen haza fele tartok a suliból. Búsan ballagok, figyelmeztetőt kaptam amiért egy társamat megütöttem. Erőből belemart a hajamba. Mit tehettem volna? Mindegy. Legalább most egy ideig leszáll rólam.

Hirtelen faág reccsenést hallottam. Megfordulok,hallgatózok. Vagy valami állat, vagy csakis egy eltévedt vadász lehetett az.

Miután már nem hallottam semmit továbbmentem. Húsz perces séta után hazaértem, és édesanyám fogadott.

-Mi volt ma kicsim? - kérdezte miközben a mai ebédet keverte. Azt hiszem szarvasból csinál ragut.

-Figyelmeztetőt kaptam... - hosszú csend.

-Tessék? - kérdezett vissza csodálkozva, mint aki rosszul hallott valamit.

A mi családunk igazi tökély. Mindig mindenből kitűnőnek kell lennünk. Nem vagyunk gazdagok, sőt legtöbbször inkább vadászunk. Az az érdekes, hogy anyám hogyan mehetett hozzá egy olyan üzletemberhez, aki ráadásul utál vadászni. Magyarán utálja a családi hagyományunk. Nem nagyon kedvelem az apám. Goromba, ritkán kedves..

=Time Skip=

Este nyolc, mennem kell aludni, hogy holnap fel tudjak kelni ötkor. Igen, hát már mondtam hogy az erdő közepén lakom, ráadásul a falu végében van a suli. Úgyhogy legalább háromnegyed óra míg odaérek. Felvéve egy pólót és egy kisgatyát elmentem aludni. Túl lusta voltam ma a fürdéshez. Majd reggel. Szemem lehunytam, és gyorsan elaludtam. Fáradt voltam aznap. Verekedni nem könnyű. De legalább én voltam fölényben. 

Éjszaka felébredtem valamire. Pontosabban fájdalomra. Bal oldala nagyon fájt. Megérintettem kezemmel és folyt belőle a vér. Nem annyira, de egy kicsit. Jobbra néztem, és egy kék maszkos embert láttam. Szinte halálra rémültem. A... a bal vesém volt a kezében. Másik kezében kés, vagy szike, nem nagyon érdekelt. Nem tudtam miért nézett rám ilyen hosszan, de hirtelen elkezdett kifutni a házból. Felálltam, nem törődve fájdalmammal és utána rohantam a puskámmal. Ahogy lőttem eltaláltam oldalról maszkját, szétrepedt...

Lassan hátra nézett, mindketten megdermedtünk. Rám nézett, de nem voltak szemei. Csak szemürege. És abból valami fekete folyt. Fogai élesek, cápásak voltak. Érdekesen nézett, szerintem látott is engem, nem volt vak. Olyan rémülten tekintett rám. Egyikünk se tudta mit tegyen. Ekkor térdre rogyott, és a maszk darabjait kezdte felszedegetni. Félve és lassan odamentem hozzá. Addigra már vesém a táskájában volt. De megkérdeztem tőle:

-Te... te mi vagy?

Nincs válasz

-Mi-miért vetted el a vesém? Sze-szervkereskedő vagy? - dadogtam félve, nem tudva mit akarhatott. 

-Éhes voltam. Vagyok. És már egész nap figyeltelek, nyugtalan voltam.

Ezt meg mire véljem? De nem volt időm gondolkodni. Inkább nem is tudtam. Az a mosoly az arcán...

Futásnak eredtem, elfeledve bal vesém.