James Potter és a Százak Pergamenje

Aranyvér, félvér, sárvér

James másnap reggel korán felébredt. Hamar kiszállt ágyából, és tintát, pennát és pergament vett elő ládájából, hogy aztán halkan leosonjon a klubhelyiségbe. Leült egy asztalhoz és írni kezdett:

Kedves David!

Itt vagyok a Roxfortban, és az egész valami hihetetlen. De tényleg. Már maga az út tök jó volt (leszámítva pár dolgot). De a Roxfort Expressz csúcs szuper.

Aztán meg csónakoztunk is, miután leszálltunk a vonatról. És akkor ideértünk. Hatalmas a kastély, de komolyan. A beosztás is jó volt. Csak egy süveget tettek a fejünkre, az pedig megmondta, hogy melyik házba kerüljünk (természetesen griffendéles lettem). A többiek meg itt paráztak.

Amúgy, ami a süveget illeti: nem vagyok benne biztos, hogy nem bűvölték meg. Egy Blacket osztott a Griffendélbe!!! Szerintem ezek családilag összejátszanak, és keresnek valamit, vagy ki akarnak szedni pár dolgot a griffendélesekből. Még nem tudom pontosan, de majd utánajárok.

A klubhelyiség is nagyon tetszik, minden piros-arany színű. Olyan otthonos.

Na, és neked milyen ott, az Ilvermornyban? Remélem jól bánnak veled, különben kénytelen leszek oda menni!

Amúgy arra gondoltam, hogy a levelet nem Gyömbérrel, hanem valamelyik sulis bagollyal küldöm el, nem hiszem, hogy díjazná, ha első útja mindjárt ilyen hosszú lenne. Meg persze anyáéknak is írok és azért kaptam baglyot, hogy nekik vele üzenhessek. Legalábbis szerintük.

Üdv: James

A fiú átolvasta a levelet és tökéletesen megfelelőnek találta. Egy újabb pergamenre a családjának írt levelet:

Kedves apa, anya és papa!

Megérkeztünk épen, egészségesen és boldogan. Griffendéles lettem (mily' meglepő) és persze Alice is az lett. Nagyon szép itt minden, de ezt ti is tudjátok, mert már voltatok itt. A kaja finom, a portrék szépek, a tanárok meg szigorúak.

Puszi: James

Mikor a fiú végzett a levéllel, fejét felemelve észrevette, hogy időközben társasága akadt.

Peter Pettigrew, a duci, sokáig a süveg alatt csücsülő fiú pislogott rá.

- Szia – köszönt, mikor látta, hogy James őt nézi.

- Helló – köszönt James is, várva, hogy Peter elmondja, mit szeretne.

- Öhm, hát... arra gondoltam, hogy... ha már te is itt vagy... akkor akár reggelizhetnénk együtt, nem?

- Ja, persze – mondta James, miután Peter végre kinyögte mondadóját. Gyorsan feltekerte a pergameneket és berakta őket a táskájába, aztán pedig Peterrel elindultak a nagyterem felé.

Útközben párszor eltévedtek, de akkor jót nevettek saját butaságukon.

- Te is vártad már, hogy a Roxfortban legyünk? – kérdezte James útközben társát. – Mert én amióta az eszemet tudom, itt akarok lenni. És most végre itt vagyunk!

- Igen, nagyon jó.

A fiúk gyorsan ráugrottak egy lépcsősorra, ami épp elfordultt.

Miután nagy nehezen megtalálták a nagytermet, helyet foglaltak a Griffendél asztalánál. Még kevés diák volt csak a teremben.

James megvajazott egy pirítóst, és közben továbbra is Peterrel beszélgetett. Idő közben megjelt az asztaluknál McGalagony professzor, és kiosztotta nekik az órarendet.