Tényleg Léteznek Vámpírok?

A jóslat

Alexandra szemszög

Másnap van. Nick mellettem szuszog. Kiváncsi lennék vajon miről álmodik. Olyan nyugodt és természetes. Maga a megtestetült tökéletesség. Megpusziltam a homlokát mire felébredt.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt. Szép ébresztő.
-Jól aludtál?
-Jól. És te?
-Nem aludtam sokat.
-Bisztos a hugoddal beszéltél.
-Csak egy kicsit.
-Na jó. Keljünk fel
Nektek még vadászni is kell.-mondta majd megcsókolt.
-Tudjuk. Nem kell emlékesztetni.
-És miért is nem?
-Azért mert ha nem tudnánk már rég kiszívtuk volna a véred.
-Enyje. Azt azért nem kéne.
-Ezért tartom észben.
-Ez a beszéd te kis butus.
-Nem vagyok butus.
-Bizonyítsd...-miélőtt befejezte volna megcsókoltam
-Szeretlek.
-Én is téged.
-Na most már készülődjünk.
-Oké.
Felöltöztem, megreggeliztem majd elmentem vadászni. Elmentünk a suliba ahol mindenki körbevett. Becsengetésig beszélgettünk az osztállyal. Mikor bejött a tanár mindenki a helyére ült, majd elkezdődött az óra.
-Na gyerekek. Mivel ma semmi kedvem tanítani mit szólnátok ahoz ha elmesélném nektek a város történetét?
Erre mindenki elkezdett ujjongani és mondogatni hogy "hallani akarjuk,,.
-Rendben akkor maradjatok nyugton. Khm...-Városunk történelme a 13 században kezdődik mikor egy becsületes király feleségének épitette ezt a szerény városkát. Ezt a városkát akkoriban természetfeletti lények lakták néhány halandóval egyetemben. Élt köztük egy nagyon kedves és gazdag család. A családban egyetlen egy ember volt természetfeletti lény. Lindzynek hívták. De sokan úgy ismerték, hogy a halál démona. Ugyanis vámpírként született és nagyon sok embert ölt meg. A démon elnevezést csak azért kapta mert nem tudták elfogadni kilétét. Hófehér arca olyan volt mint a márvány. Vörös szeme mint a pokol fénye. Hollófekete haja szebb volt mint bárki másé. Máglya általi halálra itélték de megesküdött hogy visszatér a halálból. Azonban a mai napig létezik egy jóslat, mely egy félvér gyermeket említ. Tulajdonképpen nem teljesen félvér. Két személyiségével, az egyik fele boszorkány, a másik fele vámpír, eljő közén, hogy ha netalán Lindzy tényleg visszatérne megtudjon menteni minket.
Mire végzett a tanárnő addigra kicsengettek.-Nos diákjaim remélem tetszett a történet. További szép napot.
-Ez fura. Mintha már hallottam volna ezt a jóslatot.-mondta Nick.
-Tényleg?
-Igen. Álmomban találkoztam apámmal és elmondta nekem. Rád célzott. Azt is mondta hogy minden áron meg kell védjelek.
-De én nem vagyok boszorkány.
-De lehet hogy az vagy. Csak nem tudsz róla.
-Ja lehet.
Miután végeztünk a suliban hazafelévettük az irányt.
-Nekem még el kell mennem vadászni. De te menj csak be.
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Mindig vigyázok.-adtam neki egy búcsúcsókot majd elmentünk vadászni.
-Készen állsz?
-Készen. Mehetünk.
Körül belül egy órát vadászhattunk mikor hirtelen elkezdett fájni a fejünk.
-Hugi! Te jól vagy? Nagyon fáj a fejem.
-Nekem is fáj a fejem.
-Lehet az miatt amit Nick mondott. Cseréljünk. Próbálj meg varázsolni.
Helyet cseréltünk majd magam elé nyujtottam a kezem. Egy fénycsóva jelent meg ami egyre csak nőtt.
-Azta.
-Igen. Az.
-Ezek szerint tényleg boszorkány vagy.
-De hisz ez lehetetlen. A családomban senki sem természetfeletti lény.
-De igen. A nagybátyád.
-Péter?
-Igen. Ő egy varázsló.
-Ezt nem tudtam.
-Mert azt mondta hogy ne mondjam el neked. De mivel már tudsz a képességeidről gondoltam elmondom.
-Értem.
-És a bátyád is az.
-Nekem mincs bátyám.
-De igen van. Csak sokkal idősebb mint te.
-Mi??
-Sajnálom hogy nem tudhattál róla.
-Semmi baj. Menjünk haza.
Anya és Nick már a konyhában várt.
-Kicsim. Nick tud rólatok?
-Igen anya sajnálom. De ő a szerelmem. És megígérte hogy nem mondja el senkinek.
-Így igaz.
-Rendben. Mond milyen volt a vadászat.
-Anya képzelt. Boszorkány vagyok.
-Tudom drágám.
-Honnan tudod.
-Hallottam a jóslatot. Meg mindig is tudtam csak vártam hogy te jöjj rá.
-Értem.
-Na menjetek fel gerle pár. Vacsinál találkozunk.
-Rendben.-mondtuk kórusban Nickel majd felmentünk a szobámba.
-Mi a baj? Min töprengsz?
-Mi van ha igaz a jóslat. Ki fog felkészíteni?
-Emiatt nem kell aggódnod. Eljön mikor itt az idő.
-Honnan tudod?
-Csak tudom.
Sokat beszéltünk erről az egész jóslatról. Elmesélte az egész álmát és még a teljes jóslatot is említette.
-Gyerekek. Kész a vacsora.
-Megyünk.
Megvacsoráztünk, utánna lefürödtünk. Persze külön. Majd átöltöztünk és lefeküdtünk.
-Jó éjt.
-Jó éjt. Szeretlek.
-Én is téged.
Megcsókoltam majd a karjaiban elaludtam.