James Potter és a Százak Pergamenje

Oscar Mindenesboltja

Míg Jamesék minden idejüket a könyvtárban töltötték, hogy találjanak valami hasznos információt, odakint lehullott az első hó.

A fiúknak egy kis időre fel kellett hagyniuk a kutakodással, mivel a tanárok nagyrészének eszébe jutott, hogy a szünet előtt még gyorsan meg kéne tanítani néhány nehéz bűbájt.

Ráadásul a kinti, fél méter magas hó is nagyon hívogatta őket, a tavon lévő vastagra hízott jégréteggel együtt, mely tökéletes lett volna korcsolyázásra.

A hidegre való tekintettel a Griffendél klubhelyiségében ropogott a tűz, azonban a folyosókon kifejezetten hűvös volt a levegő.

A leghidegebb Lumpsluck óráján volt. A lenti teremben még a leheletük is látszott.

- Remek, Miss Evans – lelkendezett Lumpsluck, amikor egyik órán körbement a teremben. – Ó, pompás, Mr Piton, fantasztikus!

Feledékenység Főzetet főztek. James beledobott egy kis macskagyökérfüvet a saját bájitalába, mire az neonzölddé változott.

- És Mr Potter... eh – ért oda hozzá Lumpsluck, majd megveregette a vállát.

A James mellett dolgozó Alice kétségbeesetten fordult a fiúhoz.

- Az normális, ha barna és bugyog? – mutatott a saját üstjére.

- Nem tudom. Az enyém zöld és sűrű.

James megkavarta a bájitalt, aztán tett még bele egy kis fagyöngy bogyót.

A bájital hirtelen összeállt egy csomóba. James megvonta a vállát.

- Én mindent megpróbáltam.

Sirius belelesett James üstjébe, és elnevette magát.

- Ennek ezüstszínűnek kéne lennie. És krémesnek. Én meg már attól féltem, hogy az enyém lett rossz.

James megnézte Sirius főzetét. Az kissé túl folyós volt, azonban az ezüst egy sötét árnyalatában csillogott.

- Hát... akkor ez teljesen új találmány – nézett James a saját bájitalára.

- No, lássuk! – mondta Lumpsluck óra végén. – Egy fiolában hozzatok ide egy keveset a főzetből és tegyétek bele a tartóba.

James felemelte a kezét.

- Ez nem fog beleférni egy fiolába – mutatott az üstjébe.

- Merlinre – szörnyülködött a tanár, mikor meglátta a zöld trutymót.

James szerint már a férfi arckifejezéséért megérte.

Délután McGalagony professzor összeírta azok nevét, akik maradnak a Roxfortban a szünidő alatt. Sirius gondolkodás nélkül feliratkozott.

- Maradsz? – kérdezte James meglepődve.

- Haza nem megyek!

- Én is maradok – mondta Peter.

- Na, látod – karolta át Sirius. – El leszünk mi!

Egy héttel később Hagrid hatalmas fenyőfákat vitt fel a nagyterembe, amit aztán Flitwick professzor feldíszített. A karácsonyi hangulat mindenkin kezdett eluralkodni, és senkinek nem volt kedve tanulni, helyette inkább dalokat énekelve, és forró teát iszogatva a kandalló előtt beszélgettek volna.

Mivel utóbbit nem tehették, csak esténkét, James úgy gondolta, hogy az éneklés marad napközbenre.

- Jó hippogriffem, szállj az égbe, szállj magasba, a végtelenbe, fel és tovább az álmok útján – énekelte bűbájtanon. Sirius elnevette magát és ő is bekapcsolódott. – Csengettyű nyakadban, szálljál, csak szállj! Alattad nyugszik a hófödte táj...