NOBODY LIKE YOU (z.m)

07

! Benjamin Styles !

Nem vagyok olyan tipus, aki ragaszkodik valakihez a családján kívül.

Egyedül egy ember érte el nálam idáig, hogy teljes szívemmel megnyíljak felé.

Angel Malik.

Most ez a lány fekszik egy kórházi ágyon, hulla fehéren.

Mikor az apja szólt, hogy An pánikrohamai újra kezdődtek, lélekszakadva rohantam a kórházba. Apám jött volna utánam de elhajtottam, mondván eltudok menni egyedül is.
Anyám pedig aggódalmaskodva hitetlenkedett.

Ez a lány pár évvel ezelőtt az életemet jelentette. Mindent megadtam volna neki. De elszúrtam. Barom voltam és elszúrtam mindent.

Természetesen mást kellett beadnom, mint azt szabadott volna. Hazugságom pedig a kapcsolatunk végéig sodort minket.

Tudom milyen nehezen élte meg a szakításunk és hogyan lépett túl rajtam. Én sem tettem túl magam egyik pillanatról a másikra. Mélyen bennem él mai napig az a hiba, mely miatt elvesztettem a boldogságom.

Ha nem teszem meg azt aznap éjjel még most is karjaimban tarthatnám.

Még mindig szerettem.

De ő engem nem.

Ez okozta a legnagyobb fájdalmat számomra.

-Ben, Ben, Ben. Ne...kérlek. -halk motyogására felfigyeltem.

Kezéért nyúltam és mostanra már felmelegedett ujjait össze fontam enyéimmel. Beszédjéből apró sóhajok lettek, mik enyhén szét nyílt ajkai közül törtek ki.

Nyugodtan aludt tovább, ami szívemet is lassabb, ütemesebb dobogásra késztette.

Megkell, hogy bocsátania nekem.

Szükségem van rá.

-Szeretlek! -csókoltam meg kezét.

Szakításunk óta először ejtettem ki ezt a szót embernek. A kutyánkon kívül nem mondtam senkinek sem. Nem érdemelték ki. Angel már kiskora óta elérte nálam, hogy még csak jobban belemerjek gondolni a szó fogalmába.

*visszaemlékezés*

13 évesen az ember már tud valamennyit a világról, a társadalomról. Viszont kíváncsisága miatt még többet akar tudni.

Hát én is ilyen csintalan gyerek voltam.

Éppen apa barátjánál vendégeskedtünk, ahova a Malik, Payne és Horan család kötelező vendégek voltak.

Én voltam a legidősebb gyerek, ezért elvárták tőlem a rendes magatartást.

-Beni! Játszunk, gyere. -nyújtotta kezét An.

Szőke haja körbe lengte angyali arcát. Nem hiába kapta az Angel nevet. Illett hozzá. Gyönyörű barna szemei voltak, olyan mély barnák mint az apjáé.

-Nem lehet, én most nagyfiú vagyok. -ráztam fejem.

-Angel, szívem. Zoe szívesen játszana veled. -szólt neki Mira, Louis felesége.

A szőke hajú lány arca csúnya fintorba torzult miközben Zoet nézte. Sose kedvelte őt.

-Nem. -dacoskodott.

-Edward engedd a fiad játszani. -anyukám hangjára mindketten felkaptuk fejünk.

-De piszkos lesz a ruhája! -háborgott apa.