Soukoku Fanfictions

Boldog Karácsonyt!

////////////Boldogságos Karácsonyt kívánok mindenkinek! Ezzel a rövid kis karácsonyi történettel szeretnék kedveskedni nektek! Remélem mindenkinek jól telnek az ünnepek! <3 ////////////////

- Dazai! - A vörös hajú kisfiú vidáman szaladt oda barátjához, majd lefékezett előtte, s végigtekintett annak begipszezett lábán.

- Megjöttem! - mosolygott az idősebbre, miközben odébb csúszott a padon, hogy helyet adjon a másiknak.

- Üdv itthon! - felelte a vörös, ám ahelyett, hogy lehuppant volna a padra, a gipszet kezdte vizsgálgatni, valamint a zsebében filctoll után kutakodott. Amikor meglett a keresett tárgy, vigyorogva hajol közel barátjához. - Rajzolhatok rá? - kérdezte reménykedve, majd amikor megkapta rá az engedélyt, bele is fogott a munkába.

Az Eiffel-tornyot próbálta lerajzolni, ami ugyan nem sikeredett túl jóra, de a kisfiú így is büszke volt munkájára. A jellegzetesség elé még rajzolt két pálcikaembert, aztán rámutatott a figurákra, s magyarázni kezdett Dazainak. - Ezek mi lennénk, ha nem sebesülnél meg folyton!

- Ne aggódj, Chuuya! - mosolygott a barna hajú. - Egyszer majd feleségül veszlek, és elmegyünk ide nászútra - mutatott a gipszére rajzolt épületre.

***

Végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezték. Az élet többször is külön utakra terelte őket. S amikor együtt voltak, akkor sem vetődött fel bennük a közös utazás lehetősége.

Aztán eljött az a bizonyos karácsony...

***

A Maffia és az Iroda a megállapodás alapján köteles volt kimutatni, hogy igenis jó viszonyban vannak egymással. S ezt, hogyan is lehetne jobban, mint egy közös karácsonyi bulival? Még neveket is húztak, hogy megajándékozzák egymást.

Az ajándékokat az este folyamán bármikor át lehetett adni, ezért Chuuya türelmesen várt.

Figyelte, hogy Dazai nyűgössé válik, ahogy telik az idő, ám még mindig nem kapja meg az ajándékát.

Amikor Atsushi átnyújtotta neki a drága bort, (amiért valószínűleg rengeteget utazott, mert csak egy országban kapható), akkor nem tudta eléggé kifejezni, mennyire tetszik neki, amit kapott. Persze, hogy nem, hisz gondolatai teljesen másfelé jártak.

Megköszönte az ajándékot, majd Dazai keresésére indult. Gyorsan megtalálta a férfit, aki épp az egyik sarokban totál letargikus ábrázattal eszegetett egy szelet epres süteményt.

- Hé, Dazai! - lépett oda hozzá, s amikor a barna hajú felnézett, egy borítékot dugott az orra alá.

Az ex-maffiatag játékosan elvigyorodott.

- Enyje, Chuuya nem illik pénzt ajándékozni ilyenkor! - viccelődött, miközben kinyitotta a borítékot, ám amikor meglátta a tartalmát, elakadt a szava a két repülőjegy láttán.

A kék íriszekbe pillantott, majd áttért barátja ajkaira, amiket az idegesen préselt össze. Látszott rajta, hogy izgul, s szeretné, hogy a másik örüljön az ajándéknak. Dazai ezt elragadónak találta.

- Um, tudod, boldog kará... -A vörös nem tudta befejezni jókívánságát, mivel a magasabb nemes egyszerűséggel megcsókolta.