Magányos farkas

Tévedtem

Lökdösték kezemet végül megunták és hajamat kezdték el húzni majd egy erőset rántottak rajta és fejem hátra bicsaklott. 

-Arhg! Mit szeretnétek?!-néztem rájuk szúrós szemmel.  De a fekete karikák elrontották a hatást, az ő szemükben úgy néztem rájuk akit álmából felkeltettek és még nem tisztult ki a látása.

-Te vagy az a lány akinek nincsen anyukája!-ordított fel az egyik a felismeréstől.

-Hahaha, elmenekült tőletek mert annyira ijesztő vagy?-röhögtek együtt.

-Vagy csak megunta a létezésed és öngyilkos lett!-vetették fel egymás után a rosszabbnál rosszabb sértéseket.

Én itt mint "szellem" nem tehetek semmit, de azért jól esik olyan gyerekesnek lenni és azt csinálni, hogy a kezemmel "széjjel ütöm" a fejét. Rossz így látni, hogy ilyen voltam, akárhogy fognám be a fülemet mindent hallanék. Nem tudnék változtatni ezeken, ami megtörtént az megtörtént. 

-Fejezzétek be!-suttogtam.

-Ha?! Mit mondtál, kis szörnyeteg?! Nem tudsz megszólalni az igazságtól? Az igazság mindenkinek fáj!-és akkor ott elpattant bennem valami, már nem bírtam tovább a gyalázást.

Megfogtam a fiú kezét amiben a hajamat szorongatta és megharapta. Felordított és hátra esett a földre. A levegő megfagyott, egyesek az ajtó felé néztek mások rémülten forogtak vagy mentek távolabb tőlem. A tanár ott állt az ajtóban majd gyorsan besietett és a sérültet felkapta kezébe és kivitte a teremből. Gyorsan visszajött és engem felráncigált álló helyzetbe és mentünk. Hogy hova? Azt még én sem tudtam. Fel a lépcsőn a másodikra, majd egy nagy ajtóhoz, megállt és kopogtatott rajta. A perc néhány tört része alatt már bent is ültem az egyik fotelben míg a kanapén feküdt a fiú bekötözött kézzel.

-Mire véljem ezt a viselkedést?!- szólalt meg az öreg igazgató úr velem szemben.-Hallottam a fiatalember beszámolóját most a tiedet szeretném hallani!

-Az történt, hogy-kezdtem halkan de megint rám szóltak.

-Beszélj hangosan és érthetően, vállald föl amit tettél!-mondta a tanár úr erélyesen.

-Szemétség volt az egész!-fogtam meg orrnyergem az ajtóban állva és várva mi lesz a folytatás.

-Elkezdték a hajamat ráncigálni és ronda dolgokat mondtak ezért haraptam meg!- ismertembe mi történ, szemeimet erősen összeszorítottam, félve, hogy mi fog történni ezek után. 

Csak várta és vártam, de nem történt semmi, csönd uralkodott a szobában.  Az igazgató törte a fejét majd határozottan kijelentette.

-Két gyereket válasszon még Whyem tanár úr az osztályból! Elmeséljük nekik a két állítást és majd ők elmondják, hogy is volt az egész.

Lehajtott fejjel várakoztam, de a másik gyerek tekintete lyukat vájt a hátamba. A hideg futkosott tőle a hátamon. Ránéztem és olyat láttam amit nem akartam. A fogai olyanok lettek mint a farkasnak, szemei elborult sötétségbe burkolóztak, egyszerűen nem emberi volt ahogy ott és akkor kinézett. Rémülten kaptam el róla a szemeimet és a kezeimet kezdtem el vizslatni amit ölembe ejtettem. Az ajtó újra nyitódott de már nem mertem elfordítani fejemet. A tanár és a két gyerek az igazgató mellé álltak majd elmondták a két opciót, hogy mi is történt a mi történeteink alapján.

-A fiú azt állítja, hogy csak ismerkedni szeretett volna  a lánnyal és ő erre mérgesen a kezébe harapott minden ok nélkül, míg a másik, a leányka azt mondja, hogy a fiú piszkálta, bántotta őt és ezért így reagálta le az egészet.-a végére felnéztem a két osztálytársamra. Még nem láttam őket.

Habár azt sem tudom igazán, hogy kik vannak az osztályban. Egy alacsony, aranyos kisfiú bújt a tőle egy kicsivel magasabb szintén fekete hajú fiú mögé. Testvérek lehetnek? Félénken rám pillantott a kisebb, mélyen szemeimbe nézett majd a kanapén lévő személlyel is ezt csinálta. A fekete hajú pedig csak megvizslatott minket.

-Akkor, hogy is történt, kinek van igaz?-szólalt meg végre a tanár is.

Felemelték a kezüket és rám mutattak. Megfagyott bennem a vér. Mit akarnak mondani?

A levegőben a feszültség nagyobb lett mint hittem volna. Azt hittem nem érdekel az emberek véleménye, hogy mit is gondolnak rólam. Akkor, ott, addig azt hittem, hogy így van és így is lesz. Tévedtem.

Elértük a háromezret, ijá ijá ó! Nagyon szépen köszönöm neketek, hogy továbbra is olvassátok ezt az irományomat! A sok csillagokat, a támogatást és a kedves szavakat! Nem tudom, hogy háláljam meg! Ezer köszönet, hogy itt vagytok! (Végül olyan lett ez a szöveg mintha az Oscart kaptam volna meg😂, de komolyan nagyon hálás vagyok!)