szabadság vagy korlátok

kezdetek

-Kicsim gyere le. Vendégünk van.

-Szia anya, neked is jó reggelt. -köszöntem anyukámnak reggel 11 órakór. -Ki az új palid? Miért kell megint új embert megismernem?

-Kincsem, Az úr nem a palim. Az úr az apád.

-De anya az LEHETETLEN, APA ÉVEKKEL EZELŐTT ELUTAZOTT ÉS ITT HAGYOT! NEM JÖN VISSZA!- üvöltöttem anyámmal mikor belépet az állítólagos apám. És hozzám szól:

-Szia Emi. Én Kovács István Bendegúz vagyok a te szülő apád. Kérlek szépen hallgass meg. Hagy mondjam el miért mentem el és miért jöttem vissza. Kérlek adj egy esélyt. Megértem, hogy most nem akarsz velem beszélni de ha készen érzed rá magad kérlek szólj- én kikészültem. Elfutottam. a cipőmet húztam, kiléptem az ajtón és nem bírtam, sírva rohantam a legjobb barátomhoz.

én: szia Marci tudunk találkozni? - zokogtam a telefonba

Marci: szia picim, igen, de mi történt? és jól vagy?

én: gyere a szokásosra.

Marci: rendben. akkor negyed óra múlva a faháznál. siettek

én: rendben, várlak, szia - és bontottam a vonalat.

Marci szemszöge:

reggel összevesztem a nevelő apámmal. épp sétálgattam, mikor megcsörrent a telefonom és láttam hogy Emmi hív. mikor felvettem hallottam hogy a vonal végén zokog. nem tudom mi történhetet de azonnal találkoznom kell vele. szeretem és nagyon féltem. évek óta a legjobb bará6om. nem akarom elrontani, de én már nagyon rég többet érzek iránta. már fél órája várok Emmára, de eddig sehol. Mindig pontos, sose késik. Nem hiszem hogy ezt pont ma kezdené el.

2 órával később:

Még mindig a kis faháznál ülök de Emmi még mindig sehol. Nagyon ideges voltam már. Minden féle rémtörténet kavargott bennem. Mivel tudtam hogy hol lakik ezért nagyon gyorsan elindultam oda. 20 perccel később ott voltam és csengettem.

Krisztina: ki az? -kérdezi az anya

Én: Marci vagyok.

Krisztina: Szia. hogy hogy itt? Emmit keresed?

én: igen, őt keresném. itthon van?

Krisztina: gyere beljebb. Nincs itthon fél 12-kor ment el, azóta nem láttam, felbukkant a vérszerinti apja és nagyon kiborult és elrohant.

én: engem felhívott hogy találkozunk, de nem volt ott a megbeszélt időben a megbeszélt helyen.

Krisztina: Istenem hol lehet e gyermek? miért nem jön haza? mi történhetett vele? hol mászkál? jól van? él-e még?

én: elmegyek körbe járom a kedvenc helyeit, helyeink, hátha ott lesz.

Krisztina: komoly megtennéd? Köszönöm, hívj ha van valami. Én addig keresem az állami intézményekben, kórház, rendőrség stb...

Én: természetesen. viszont látásra.

Krisztina szemszöge:

Mikor Marci megjelent, teljesen megfagyott bennem a vér. Behívtam, de ő se tud semmit az én pici lányomról. Mióta itt az apja semmi sincs rendben. lehet nem tudjátok, de az apjának nagyon nem tiszta a múltja, ezért is tűnt el évekig. Miután Marci azt mondta nem ment el a találkozóra, nem bírtam tovább, elsírtam magam. az én lányom sose késett és mindig ott volt ahol kellet, sose lógót. de ma? hova tűnt? biztos baja történt. de mi? hol lehet? ki bántotta? nagyon féltem hisz egyetlen gyermekem... az én pici lányom... Marci azt monda megnézi a kedvenc helyükön, de érzem hogy nem lesz ott. érzem hogy valami baja van. bárcsak nem jelent volna meg az apja.... bárcsak....