Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

24. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/24/Those-Five-Words

TRIS

A küzdelmek nem mennek olyan jól, mint szeretném. Kalapból húzzák ki a nevet, hogy kivel kell megküzdeni. Szerencsére, az első körben nem kellett verekednem. A második körben Petert kaptam. Azt hittem, meg fog ölni, de úgy döntöttem, nem adom meg neki azt az örömöt. Ma Myrával küzdöttem, szerencsére győztem. Nem éreztem győzelemnek, mert ő még rosszabb, mint én.

Hirtelen mindannyiunknak azt mondják, hogy keljünk fel, és legyünk a vonatnál öt perc múlva. A Bátrak tényleg élvezik kínozni a beavatottakat.

****

Leugrok a vonatról a többiekkel együtt, készen a zászlórablás játékra. Ahogy megyünk, Marlene megérinti Négyes vállát, és megkérdezi:

- Amikor a csapatod nyert, hova tettétek a zászlót?

- Ha elmondanám, az nem illene a kiképzés szelleméhez, Marlene – mondja hidegen.

- Gyerünk már, Négyes – nyafog. Kacér mosolyt vet rá. Végigsimít a karján, én pedig valamilyen okból elvigyorodok.

- A Navy Piernél – mondja Uriah.

- Akkor menjünk oda – javasolja Will.

Senki sem tiltakozik, úgyhogy elindulunk keletre, a mocsár felé, ami egykor tó volt.

Elérjük a körhintát. Néhány ló karcos és viharvert, a farkuk letört, a nyergek pedig csorbák. Négyes kiveszi a zászlót a zsebéből.

- A másik csapat tíz percen belül kiválasztja a rejtekhelyét – mondja. – Azt javaslom, használjátok ki az időt, és dolgozzatok ki valami stratégiát. Lehet, hogy nem vagyunk Műveltek, de a szellemi felkészülés is része a Bátrak kiképzésének. Vitathatatlanul ez a legfontosabb szempont.

Igaza van. Mit ér a fizikai felkészültség, ha szétszórt vagy?

Will elveszi Négyestől a zászlót.

- Néhány ember itt maradhatna őrizni, néhányan pedig kimehetnének felderíteni a másik csapat helyzetét – mondja Will.

- Igen? Így gondolod? – Marlene kikapja a zászlót Will kezéből. – Ki választott ki, hogy irányíts, csoportváltó?

- Senki – mondja Will. – De valakinek meg kell tennie.

- Talán kidolgozhatnánk egy védekező stratégiát. Várjuk meg, hogy ők jöjjenek ide, aztán menjünk mi – javasolja Christina.

- Az puhány megoldás lenne – mondja Uriah. – Én arra szavazok, hogy mind menjünk. Rejtsük el jól a zászlót, hogy ne találják meg.

Mindenki egyszerre kezd el beszélni, a hangjuk minden másodpercben egyre hangosabb. Christina kiáll Will terve mellett, a Bátornak született felavatottak a támadásra szavaznak. Mindenki azon vitatkozik, hogy mi hozza meg a döntést. Négyes leül a körhinta szélére, nekidőlve az egyik műanyag ló lábának. Az égre emeli a tekintetét. Nincsenek csillagok, csak a kerek hold sejlik át egy vékony felhőrétegen. A karizmai ellazulnak, a kezét a tarkóján pihenteti. Úgy tűnik, kényelembe helyezte magát, vállán a fegyverrel.

Kis időre lehunyom a szemem. Miért vonja el ilyen könnyen a figyelmemet? Összpontosítanom kell.

Mit mondanék, ha túl tudnám kiabálni a többieket? Nem tehetünk semmit addig, amíg nem tudjuk, hol a másik csapat. Két mérföldes körben bárhol lehetnek, bár az üres mocsarat kizárhatjuk. Úgy nem fogjuk megtalálni őket, ha csak vitatkozunk, hogy hogyan keressük meg, vagy hogy hány embert küldjünk ki a keresésükre.