Magányos farkas

Szerelem a láthatáron

Nem bírom a meleget, egyszerűen utálom az óta. Aznap éjjel végig remegtem, még akkor is mikor fel keltem. Féltem, de nem tudom mitől. 

Ahogy beértem az épületbe a testvér párt pillantottam meg. A felső tagozatos csoportba verődtek és együtt nyomkodták a telefon és néha néha lehetett látni, hogy az egyiknek a szája is kinyílik. Osztály társam nem vett észre de a bátyja annál inkább. Egy nagyot mosolygott, integetett és hívott a körükbe aminek egyáltalán nem akartam a tagja lenni. Kicsit meghajoltam majd mentem tovább a termünkbe. Leültem hátra majd aludni próbáltam. A remegésem alább hagyott valamennyivel így végre ki tudom aludni magamat. Már ragadtak le szemeim mikor a tanár betoppant és meg szólalt a csengő. Gyorsan felkaptam fejemet de nem tudtam megtartani így egy nagyot koppant a padon. Mivel elég régiek ezek a fapadok egy kisebb horpadással járultam a kicseréléséhez. Éreztem ahogy a teremben lévőknek a tekintete rajtam van így csak felemeltem a jobb kezemet jelezve, hogy még élek. A tanár belekezdett mondandójába én meg bealudtam.

Fel sem keltem egyetlen órán sem, de úgy látszik a tanárokat nem  zavarta, mivel nem ébresztettek fel. De meg kellet törni álmomat, mert szúró dolgot éreztem egyik percről a másikra a fejemen és a törzsemen. Majd egy mély, erős hang társult mellé és én felkaptam fejemet. Tényleg nem egyedül voltam a teremben. Társaságomba a nagyobb fivér csatlakozott. Álmosan végig néztem rajta. Arcán egy vidám mosoly ült míg az egyik kezében egy tollat láttam meg.  De amint eszembe jutott a tegnapi, mellé még, hogy hogyan is viselkedtem. Szégyentől, majd meg tudtam volna itt halni, helyben. Kerülni akartam őket!

-Mit szeretnél?-kérdeztem halkan a táskámmal az ölemben.

-Haza kísérhetlek?!-kérdezte a kelletnél hangosabban és boldogabban.

-Nem?-álltam fel, majd próbáltam kimenni az ajtón.

-Miért nem?-kíváncsiskodott.

-Arhg! Most átvetted a "figyeljük meg a lány"-t szerepet az öcsédtől, vagy mi? Te is a nyakamon leszel, majd megunsz és keresel egy szórakoztatóbb játékot? Köszönöm nem kérek még egy ilyet, az öcséd így is-úgyis eléggé kifárasztott már.-indultam meg a kis monológom után.

-Nem, semmit nem vettem át Willtől és nem foglak békén hagyni.-fogta meg a táskám fülét ezzel engem visszatartva, de az nem nagyon érdekelt de a tekintete annál inkább. Komolyságtól és őszinteségtől csillogott. Nem tudtam neki teljesen hinni, azok után amit az öccsétől hallottam tegnap, de lehet, hogy ő hazudott.

-Elengednéd?-mutattam a táskámra.

-Jah, bocsi!-kapta el kezét és védekezően felemelte maga elé.

Végig futott az agyamon néhány lehetőség, hogy mit is kezdjek ezek után. Nem fog leakadni rólam, ahhoz túl kitartó. Talán megelégszik azzal ha csak én kísérem őt haza? Akkor biztosan be vinne beszélgetni. De nem akarok megint ott lenni abban a nagy épületben. De ha valahol megállnánk és leülnénk talán azzal már megelégelné a helyzetet.

Fejemet hátrahajtottam és már majdnem parancsoló hangnemben szóltam neki.

-Gyere!-és elindultam a kijárat felé.

Észbe kapott és beért mellém.

-Érdekes lány vagy.-szólalt fel csak úgy a semmiből.

-Mi olyan érdekes bennem? Csak mert rideg vagyok mindenkihez? Vagy éppen ismered a történetemet és jó kis szórakozást nyújtó játéknak számítok?-mentem előre egyenesen a park felé.

-Mert mindenkinek azt mutatod, hogy erős vagy és rideg mindenkihez miközben teljesen kedves, gyenge érzelmileg és figyelmes is vagy.-olyan választ adott amire nem is gondoltam volna.

Meglepettségemben megálltam és nézni kezdtem távolodó alakját, mire az információ teljes egészében eljutott az agyamba, elemeztem, vörösödő fejemet eltakartam kapucnimmal.

-És számomra írtó aranyos is.-közeledett felém.

- I-I -I- ID- IDIÓ-IDIÓTA!-
dadogtam neki zavaromban.-Ne bókolj nekem!-suttogtam magam elé, de meghallotta.

-De ha egyszer szeretlek? Hogyan máshogy nyerhetném el a szíved?-nevette el magát miközben homlokát fejem tetejére helyezte.

Két év távlatában úgy gondoltam kinyomom a maradékot amit még megírtam így a karantén idején, de valójában ezen kívül nem nagyon maradt semmi a draftban. Hogy miért is kezdek elmaradozni a részek? Nem éreztem, higy amit én itt írok az minőségi munka lenne, a fogalmazas, a szituációk amiket belefonok, nem érzem azt, higy meglennék elégedve vele, pedig az alapsztori véleményem szerint nem unalmas (bár nem tudom ti mit gondoltok róla). De gondoltam már arra is, higy letörlöm, mintha nem is létezett volna vagy nyáron neki állok a "felujításoknak", így átfogalmaznám, átformálnám egyes részeit. Bár nem tudom, hogy megéri ennyi munkát belefektetnem, mert ti biztos nem tudjátok de több történeten is ügyködöm.
De most mindenkinek jó egészséget kívánok a továbbiakban is! :)