Vámpírok Seoulban és én

9

-Most akkor nem mész haza... ugye?-kérdezte Tae.
-Nincs más választásom, haza kell mennem!
-Akkor csak velem!-szólt közbe YoonGi.

-Rendben-Egyeztem bele.-Akkor menni kéne.De.... légyszi azért ne öld meg az apám!-mosolyodtam el.
-Megpróbálom.-válaszolt YoonGi, majd elköszöntünk.
-Sziasztok fiúk!-köszöntem.
-sziasztok!-mondták, majd felöltöztünk, és YoonGi hazavitt.

Mikor a ház elé értünk, Suga látta rajtam hogy félek, ezért próbált nyugtatni.
-Nem lesz semmi baj! Megvédelek, és egy újjal se fog hozzád érni!-mondta, majd felpipiskedtem egy csókra, és a vállába fúrtam az arcom.
-Menjünk!-mondtam, majd a kilincshez nyúltam, és az ajtót kinyitottam.

-I... itt va... vagyok!-nyökögtem félhangosan és YoonGi mögöttem adta az erőt, majd az apám lépdelt felém indulatosan, és már pofonra tartotta a kezét, és YoonGi elém léppett, és apám időben letette a kezét.
-Ki a fasz vagy te?-kérdezte apám Sugatól.
-A lánya barátja!-jelentette ki félelem nélkül.
-Szóval ti ketten !
-Mégis mit képzel magáról? Hogy beszélhet így a saját lányáról? -ordított YoonGi apám képébe.-Nem a kurvámnak használom, hanem a barátnőmnek!-jelentette ki büszkén.
-Hát pedig nem lehet őt másra használni! Egy utolsó ribanc! Remélem hamar rájössz és nem pátyolgatod ezt a csitrit!-mondta apám komolyan és undorral az arcán YoonGinak, míg én csak a pasim mögött küzködtem a könnyeimmel.

Megfogta a kezemet YoonGi, és a szobámba húzott.Apám elénk próbált állni, de nem sikerült, ezért csak futott utánunk, de nem ért utol. Én bezártam gyorsan a szobaajtómat, majd lerogytam a földre, és folyni kezdett a könnyem. A tenyerembe temettem az arcom. Szerencsére a húgom a pasijánál van, ezért most nem tud csesztetni. Apám dörömbőlt az ajtómon, de nem érdekelt. Suga felemelt a földről, és leült velem az ölében az ágyra.
-Nem számít mit mondd rólad ez a faszfej! Soha nem fogok hinni neki, és nekem az számít, amit látok... és nem az amit az utálóid mondanak!-mondta ölelve engem.
-De az apám ribancnak tart!-sírtam még jobban, mikor az ajtó betörött apám dörömbölése miatt.
-Mert egy ribanc vagy!-ordította az aromba, de Suga letett az öléből, majd felállt, így az apámmal szembe találta magát.

Nem akartam látni, hogy YoonGi mit akar csinálni vele, de mégis odanéztem, és megint a szörnyeteget láttam, aki éppen apámmal szembe vicsorgott.Az apám csak kitágult szemmel nézett szembe vele .
-Így beszéljen a barátnőmről!-mondta neki YoonGi, majd apám ökle meglendült, hogy behúzzon egyet a fiúnak, de Suga az arca előtt vámpír sebességgel elkapta.
-Mi ... mi vagy te?-esett kétségbe az apám.
-Magának csak a pokol!-húzta mosolyra a vámpírvonásai ellenére is a száját, majd apám menekülni akart, de YoonGi az ajtó előtt termett , így elállta az útját, majd mélyen a szemébe nézett, és megfenyegette.
-Ne merjen erről beszélni senkinek, mert nem csak én vagyok a magamfajtából, és megfogja bánni!-mondta YoonGi fenyegetően, míg én csak bámultam.
-De ne merészeld bántani a lányom!-szólt vissza apa.
-Én védeni akarom , magával ellentétben.-felelte .
-Nah persze! Csak a ribancodnak használod, meg hogy legyen kiből innod! Tudom hogy vámpír vagy!-felelte vissza , kicsit se félve az apám.
-Maga tudja, de másnak nem fogja tovább adni, vagy baj lesz!-jelentette ki YoonGi, mire apám csak bólintott egyet, majd anyám hangját hallottuk meg, mikor belépett a bejárati ajtón.
-Anya se fogja megtudni ! Ugye apa?-mondtam neki fenyegetően.
-Nem fogja megtudni!-válaszolta bunkón, majd anya lépett a szobámba.

-Hát te meg ki vagy?-kérdezte flegmán YoonGitól.
-A lánya barátja , pasija, fiúja , párja... ahogy tetszik!-válaszolta vállrántással, anyára undorral nézve YoonGi.
-Tűnj innen!-jelentette ki anya, mire apa leállította egy fejrázással, és egy mély tekintettel.
-Nem megyek, míg Lisa azt nem mondja!-jelentette ki YoonGi.
-Mi vagy te, hogy a férjem leállít engem, és fél tőled?-kérdezt közelebb lépve Sugához, így szinte anyám és YoonGi között fél méter volt.
-Az vagyok akitől, vagyis inkább amitől félni kell!-mondta neki, majd anyám meghátrált.
-Hát jó...de Lisát nem bánthatod... -jelentette ki, majd hozzátette.-hozzá csak mi érhetünk!
-Csak maguk ilyen parasztok , hogy bántsanak egy törékeny lányt!-mondta undorral YoonGi, majd vámpírsebességgel mellém ült az ágyra, majd megcsókolt(!)...a szüleim előtt...

-Te egy szörnyeteg vagy!-dobálta a szavakat anya YoonGinak.
-Maga a pokol számukra!-mondta magabiztos mosollyan a szája szélén. -De ha jól viselkednek Lisával, nem lesznek gondjaink!-mondta anyának,majd megfogott egy táskámat, és beledobálta a ruháimat, amit anyámék bámulták hogy mit csinál. Mikor végzett, menyasszonyfogásba felvett engem, és kinyitotta az ablakot, majd a táskával együtt kiugrottunk rajta. Hallottam a szüleim ordítozását, de nem nagyon érdekelt, ezért YoonGi még mindig az ölében fogott, és én elkezdtem sírni. A mellkasába temettem az arcom, majd puszilgatni kezdte a hajam.
-Köszönöm!-sírtam .
-Nem kell megköszönni, érted mondtam hogy bármit megteszek! -mosolygott rám, majd megcsókolt.
-De mégis miért hoztad el a ruháimat?-kérdeztem.
-Csak nem gondolod hogy ezután még engedlek itt lakni ?!
-De ... akkor mégis...-kezdtem el.
-Nálunk fogsz lakni.-jelentette ki, mire én elcsodálkoztam.
-De... ho ... hogyan ...
-A srácok meg fogják érteni, suliba meg tőlünk is tudsz járni.
-Köszönöm!-sírtam el magam még jobban.

Pár perc múlva megérkeztünk YoonGiék házába, és a fiúk csodálkozva néztek rám.
-Mi történt?-jött oda hozzánk Jimin, mire Suga lerakott a földre, de nem tudtam a sírástól megszólalni.
-Hívd a többieket a nappaliba!-mondta neki YoonGi, majd felment , és mi a nappaliba mentünk, és vártuk a többieket.
-Nem lesz semmi baj!-nyugtatott, mert látta hogy kétségbeestem.
A fiúk beléptek a szobába, és körénk gyűltek. Furcsán néztek rám, mert látták hogy YoonGit ölelgetem kisírt szemmel.
-Fiúk! Lenne egy kérésem! -kezdte Suga.
-Mi lenne az?-kérdezte Rapmon.
-Lisa szülei tudják hogy mi vagyok, és történt egy kis összetűzésünk az előbb.-mondta, mire kitágult a szemük a többieknek.-Szeretném, hogy Lisa biztonságba legyen, és ezért szeretném hogy ideköltözzön.-közölte a srácokkal, mire mind bólogatni kezdtek.
-Szívesen befogadunk!-mondta Tae.