Egy dallam az éjszakában-Miraculous Ladybug

Zongora az éjszakában

Lassan leszállt az éj Párizsra. Az utcák üresen kanyarogtak a házak közt. A házakban, és az üzletekben lassan felkapcsolták a lámpákat, melyek, mint több ezer mécses láng megvilágította a művészetek városát. Párizs jelképe, az Eiffel torony, mint egy ékkő tündökölt a Szajna partján. Az illatos levegőt néha átmozgatta a langyos szél.Csend volt, végtelen nagy csend.

Egy hang hallatszott a távolból. Fura hang volt, semmihez se hasonlított igazából. Közelebb ért. A hangot tetőn rohanó léptek váltották fel. Majd újra lehetett hallani.

Ladybug felnézett a csillagokkal pettyezett égre. A fényszennyezés miatt már nincs olyan sok belőlük. A lány mindig is szerette a csillagokat. Amikor kicsi volt, számára a csillagok apró báránykák voltak, akiket minden éjjel kiterel a Hold az ébenfekete égre. Ez az emlék mosolyt csalt az arcára. Régen minden más volt. Kisgyerekként még voltideje kiülni az ablakába csillagokat nézni. Akkor még nem kellett tanulnia, nem volt szerelmes, és nem adták a kezébe Párizs sorsát. Az emberek azt hiszik, hogy a hősködés csak annyiból áll, hogy menőn végig cikázik a városon, lever pár "rosszfiút",majd mindenki ünnepli, és szobrot állítanak neki. Az emberek azt felejtik el, hogy a hősnek komoly felelőssége van. Mindig benne van a pakliba, hogy valami balul sül el, és alul maradt. Akkor mi lesz? Ha az ember szuperhős megromlik a kapcsolata a szeretteivel. Aki fogások, mentegetőzés, és a titkolózás tüskéje örökrebeékelődhet egy kapcsolatba, legyen szó családról, vagy barátokról.

Ladybug sóhajtott. Egy szuperhős nem lehet szerelmes. Pontosabban nem lehet együtt azzal, akit szeret.Mit mondana ha egy randi közepén szólítaná a szuperhős kötelesség? Vagy vele megoszthatná a titkát? Nem. Senkinek nem mondhatja el. Ez a titok úgy húzza a szívét, mintha ólomsúlyokat tettek volna rá. A lány érezte, hogy minden nappal egyre nehezebb magában tartania a titkát.

Megint sóhajtott.

Felemelte a jojóját, és meglendítette.

A szerelmesek hídja. Chat Noir itt akart találkozni. Ladybug próbálta nem túlgondolni ezt találkát.Sosem tudta eldönteni, hogy társa tényleg flörtöl vele, csak természeténél fogva ilyen. Néha, amikor a szemébe nézett, úgy látta, hogy a fiúnak komoly érzelmei vannak iránta. Aztán a srác bedobott egy szóviccet, és ez az egész, mint egy buborék,szétpukkant. Ladybugnak be kellett ismernie, hogy ő is érez valamit Chat iránt. Valami mélyet, valami...megmagyarázhatatlant,amit még senki iránt sem érzett. Nem szerelem volt. Nem, ez valami más volt.

Egy halk puffanással landolt a hídon.A holdfényben megcsillantak a hídra zárt lakatok. A szél virág,víz, és sütemény illatot hozott magával.

A hídon egy alak állt. A korlátra könyökölt, és a folyót bámulta. Amikor meghallotta a lányt,megfordult. Zöld macskaszemei úgy világítottak, mint két smaragd. Közelebb léptek egymáshoz.

-Miért hívtál?-kérdezte Ladybug.

-Már ahhoz is ok kell, hogy lássalak?-kérdezett vissza Chat Noir legcharme-osabb mosolyával.-M'Lady...

Elkapta a lány kezét, és finoman megcsókolta. Ladybug most nem rántotta el a kezét, sőt úgy érezte, hogy arca pirosasabb árnyalatot vesz fel.

-De igazából azért hívtalak,hogy...hát egy kicsit jobban megismerhetnénk egymást...

Ladybug felvonta a szemöldökét. Hogy érti ezt?

-Hogy érted ezt?

-Úgy, hogy Papillon egyre erősödik,és egyre nehezebb felülkerekednünk a harcok során-mondta Chat,miközben fél kezével a tarkóját tapogatta, majd lesütötte a szemét.-Talán segítene minket a harcban ha jobban ismernénk egymást, és ezáltal jobb csapat lehetnénk...Szerinted nem jóötlet?