🎸Nagy Márk húga (bexi,szjg)🎸

🎶5.🎶

Tanúsíthatom.Egy élmény arra kelni,hogy medvéket megszégyenítő hangon horkolnak a füledbe hátérzajként az ébresztő üvöltésével.Nem.Nem Márk volt a hajnali medvém hanem az az édes drága Rolfi aki konkrétan a fejemen  pihentette azt a nem éppen könnyű buksiját.Az én bátyuskám a másik oldalamon aludt úgy mint egy......hulla.Egy kibebaszott hulla aki még arra sem veszi a fáradságot ,hogy a tőle karnyújtásnyira lévő telefonomat lenémítsa.Így hát szépen becéloztam és...lerúgtam.A csattanásra Rolf is felkelt így ketten néztük ahogy Márk a padlón nyöszörög.
-Ezt meg miért kellet?!-Pillantott rám komás (hozzáteszem:gyilkos) tekintettel.
-Csak.-Vontam vállat és felülve végre kikapcsoltam azt a (túlságosan is) kitartó ébresztőt.
-Sátánfajzat.-Morogta és felállva kinyújtotta elgémberedett végtagjait.
-Köszönöm.-Hajoltam meg előtte színlelt meghatótsággal.Megjegyzem kurva rossz színész vagyok.
Márk szemforgatva kiment így én is elvégeztem reggeli teendőimet (fogmosás,tusolás,fésülködés) és megálltam a szekrényem előtt.Még csak szeptember eleje van ezért egy (kivételesen) szürke csőfarmer,fekete póló,fekete-piros kockás ing kombó megteszi.A táskámat felkaptam és leszaladtam a konyhába nyomomban négylábú pajtimmal.
-Jóregelt.-Köszönt anyu és elémtólt egy tál rántottát.
-Reggelt.-Ásítottam és nekiláttam a reggelimnek amikor is Márk robogott le a lépcsőn.Nem valami csendben.
-Hova sietsz?-Kérdeztem teli szájjal.Kulturált tudom.
-Bekához.-Felelte és elég furán nézhettem mert folytatta.-Elviszem a sulijába.
-Engem miért nem viszel el soha?!-Durcáztam be.
-Sosem kérsz meg rá.-Vont vállat és nekilátott enni.
Mikor végeztem az evéssel gyorsan megetettem Rolfot és a (kivételesem) piros conversemet felhúzva már indultam is a suliba.

Félúton elhaladtam egy virágüzlet mellet ami éppen nyitott.Kis gondolkozás után bementem és vettem egy szál tigrisliliomot és egy szál törökszegfűt amiket jobb híján a kezemben vittem tovább.Az iskola előtt ott volt majdnem az egész osztály így szépen és (remélhetőleg) feltűnés nélkül besasszéztam.A portán felmutattam a belépőkártyám és a drága nagyit kikerülve elmentem a büfébe kérni egy műanyag poharat.Azzal felmentem az emeletre és a mosdóban félig töltött poharat a két szál virággal elhelyeztem a sulibokszomban úgy hogy remélhetőleg nem fog kiömleni.A terembe lépve a két rockert és Gábort találtam.Utóbbi csendben csinált...valamit míg előbbiek hangosan üvöltettek Ac/Dc számokat.Most komolyan én is szeretem a zenéjüket...de nem ilyen hangerőn.Szemforgatva levetődtem a helyemre és becsengőig Tinával SMSeztem.Csengetés után pár percel belépett...aszem a magyar tanár.
-Mindenki a helyére!-Kezdett neki a tanár az órának.Már látom,hogy nem leszünk jóban.-Te is Pósa!-Fordult az eddig Zsolti mellet álldogáló (és dumáló) Ricsihez aki komótosan a helyére is fáradt.-Ki hiányzik?-Fordult a napló felé.Pfh mintha nem tudná.
-Cortez!-Ordította előre úgy a ...fél osztály.A tanár csak szemforgatva beírt valamit és folytatta.
-Mondhatnám azt hogy remélem hogy idén többet tanultok de mivel rólatok van szó inkább hanyagoljuk.-Legyintett a tanár és igazam volt.Nem leszünk jóban.-Nyissátok ki a könyvet a ...-Nekem itt kapcsolt ki az agyam így csak monoton tettem amit mond és amiről közben beszélt az el is szállt.Komolyan a fejemben a szavak csak átutazóba voltak ,ahogy jöttek úgy mentek is.

Lement így még három óra mire végre rávettem magam,hogy legalább a büféig lemenjek.Vettem egy kólát és...ennyi.Az osztályba visszaérve rajtam kívül elég sokan voltak.Szinte az egész osztály.Már éppen ittam volna bele a frissen szerzett italomba amikor a telefonomból felcsendült a Ghost Town-tól a "You're so  Creppy".Nos abban a pillanatban sok dolog történt.Az egész osztály (már aki itt volt) furán nézett,én is elég furán bámultam a telefonomat, nomeg ...egy madár leszarta az ablakot.Ez vitathatatlanul sok dolog.De visszatérve a tényhez hogy épp hívnak...nem is akárki.Aki ismer az tudja ,hogy ez a kedvenc számom és azt is,hogy csak egy embert kedvelek annyira (Márkon kívül) ,hogy beállítsam neki ezt csengőhangnak.Az nem más mint Cortez.Ezt a sok infót ha számba vesszük nem fog senki sem meglepődni,hogy a ninja reflexeimet bevetve csaptam le a készülékre ami nemhogy még mindig üvöltött még drága barátom nevét is hirdette.
-Szia.-Szóltam bele a telefonba amint felvettem.-Te ilyenkor ébren vagy?-Kérdeztem meg a nyilvánvalót mivel azért Amerika és Magyarország között nem kicsi az időeltolódás.
-Nem tudok aludni így hát felhívtam a kedvenc hülyémet.-Felelte szórakozottan.Komolyan,néha az idegeimre megy a gyerek.
-Csodás.-Feleltem unottan és figyelmemet az sem kerülte el,hogy az itt lévő társaság fele burkoltan,míg a másik fele nyíltan bámul.Elég értetlen fejjel.
-És te amúgy mit csinálsz?-Tudakolta amerikai haverom.
-Ülök.-Reagáltam le azonnal amire csak egy bosszús morgást kaptam. -Szerinted? Ülök az osztályban és szétunom az agyam.-Ismertettem a szilárd tényekkel.
-Hmmmm...-Hümmög.Utálom amikor ezt csinálja.-És milyenek az osztálytársak?-Érdeklődik.Szinte gondoltam,hogy ez érdekli.
- Nem igazán érdekelnek.-Rázom a fejem semmitmondóan.
-Gondoltam.-Feleli amivel meglep.-Ricsi beszámolt nekem az új lányról akiről nem tudni semmit.Nomeg ismerlek.
-Túlságosan is.-Sóhajtottam színlelt fáradsággal.
-Azért megpróbálhatnál barátkozni.-Közölte.Hát hogyne.Meg kecskét fejni sakktáblán.
-Azért nem kéne mindenbe beleszólj.-Tájékoztatom unottan.
-Azért próbáld meg.-Győzködött tovább amire tőlem csak egy morgást kapott.-Kérlek.-Próbált hatni rám.Sikeresen.
-Utállak.-Közöltem sértetten.
-Hogyne hogyne én is szeretlek.-Replikázik itt nekem félvállról,miközben becsöngettek.
-Most lekelt tennem.Sajnos.-Teszem hozzá tettetett szomorúsággal.
-Na persze...sajnos.Szia.-Köszön el és leteszi.Pont időben mert bejött a tanár.

Következő szünetben (mint várható volt) arról faggattak,hogy ki hívott.Amire én annyit reagáltam,hogy nem az ő dolguk.A suli végén végre hazamehettem.Volna.De helyette a két szál virággal a kezemben caplattam végig sok utcán a buszmegállóig.Ott míg a buszra vártam írtam egy SMS anyunak,hogy később érek haza.A buszra felszállva levágottam egy szimpatikus helyre és bedugtam a fülesemet.Hét megállóval később végre leszálltam és elindultam úticélom irányába. Átlépve a kapun elindultam a megfelelő irányba.A napsütésben még kopárabbnak tűnt a sok szürke márványoszloppal tarkított telek.Elérve a keresett helyet letelepedtem a zöld fűbe.A két szál virágot elhelyeztem a szürke köre amire felnézve megcsaptak a múlt emlékei. Az idáig tartó úttól a kisírt szemeken át a  sajnálkozó tekintetekig mindenre emlékszem.Még kicsi voltam és nem értettem mire az a nagy felhajtás.Mára megértettem.És ott a temető közepén a két sírkővel szemben újfent megtörtem.Fátyolos tekintetemen át még épphogy láttam a feliratot.A feliratot ami örök időkre az emlékezetembe égett:

Bartók Előd és neje Tatár Tamara

"Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,

Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben."