Wings -BTS-

J-Hope

A koncert végén még két órát maradtunk fotózkodni a rajongókkal, ami elvette a maradék energiánkat is. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy alig értettem meg valamit abból, amit mondtak nekem, de ez már lényegtelen. Azt viszont megértettem, amikor a fejemhez vágtak egy nagy plüssmackót. A rajongók mentségére legyen mondva, mindent beleadtak, hogy megértethessék velünk a mondandójukat, bár kihangsúlyoznám, hogy a google fordító nem tud helyesen lefordítani egy egész regényt, így a továbbiakban ne is nagyon támaszkodjatok rá.

-Ki vagyok-süppedt bele a furgon ülésébe Suga.

-Jaj, eszembe jutott egy vicc-dőlt előre Jin, hogy mindenki jól láthassa és hallhassa őt.

-Ne most!-húzta el a száját Kookie.

-Hogy csodálkozik a leprás?-kérdezte Jin, mit sem törődve az elnyúzott arcunkkal.-Leesik az álla! Ha ha ha ha ha!-csapkodta a térdét nevetve. Mi többiek unottan néztük, ahogy saját magán nevet, aztán mindenki lefoglalta magát.-Ne már srácok!-törölgette a szemét.-Van egy morbid is. Akarjátok hallani?

-Nem!-vágtuk rá egyszerre.

-Szóval, az izgatott apuka várakozik a szülőszoba előtt-kezdte nagy lendülettel.

-Hallgassál már!-fogta be a fülét V.-Nem hallom! Nem hallom! Lá lá lá!

-Kijön az orvos az újszülöttel-folytatja, mintha semmit sem hallott volna a kis mókamester.

-Fogd már be!-csattant fel Jimin is.

-Az apa feláll és elindul az orvos felé-gesztikulál Jin.

-Te szent ég!-forgatta a szemeit RM.

-Az orvos megtorpan és megragadva a kicsit a földhöz vágja. Aztán belerúg, leköpi és a falhoz is odacsapja. Az apa meg csak döbbenten nézi és kérdi tőle, hogy "Uram, maga normális?", mire az orvos...

-Kuss!-vágja tarkón Suga, mire Jin megilletődve néz körbe, aztán dühössé válik.

-Hálátlan dögök!-vágja a fejünkhöz, azzal becsatolja az övét és végre valahára elhallgat.

-Mit mond az orvos?-sóhajtok fáradtan. Jin arca felvidul.

-Mire azt mondja az orvos: csak vicceltem; halva született-csönd telepedik a furgonra és mind értetlenül nézzük a vigyorgó képét.

-Miééééért?-ragadja meg V az előtte lévő széket és többször beleveri a fejét.-Miért? Oh, miért?

-Álljál már le!-fordul hátra Jungkook, akinek a székébe V olyan hevesen verte a fejét, és ököllel a vállába csap.

-Most, hogy hallottuk ezt a csodás viccet...-kezdte a leader.

-Viccnek csúfolt szart-egészítette ki Suga.

-Nem akartam én kimondani-krákogott RapMon.-A lényeg csak annyi, hogy mindenki fogja be! A szállodáig meg se merjetek nyikkani! Értve vagyok?-nézett végig rajtunk.

-Igen-mondta mindenki, kivéve Sugát, aki már javában hallgatta a zenét és talán be is aludt.

-Akkor is jó poén volt!-duzzogott Jin.

-Csssss!-pisszegte le Jimin.

-De...-próbálkozott.

-Cssss!-torkolta le Kookie is. Jin karbatett kézzel az ablakon vizslatta a várost és többet meg sem szólalt.

Valamikor megérkeztünk a hotelhez is, de már túl fáradt voltam, hogy bármit is felfogjak az eseményekből. Bal jobb bal. Egyik lábat a másik után. Valahogy így jutottam el a recepcióig, ahol valaki a kezembe nyomott egy kulcsot, aztán egy lépcső, kettő, még egy emelet és megtaláltuk a szobánkat is. Amíg a zárral babráltam V állva elaludt, Jimin pedig valami olyasmit motyogott, hogy fel kell tennie az éjszakai arcpakolását. Vagy legalábbis azt hiszem. Mikor kinyílt az ajtó, szinte beestem rajta, de valahogy megembereltem magam és odavonszoltam a seggem a legközelebbi ágyhoz és úgy ahogy voltam, felöltözve, izzadtan, ráestem a puha matracra és bealudtam. Mintha csak egy szempillantás alatt történne minden, mikor kinyitottam a szemeimet, már nagyban világos volt és bizsergett a karom, ami elállt az éjszaka a rossz alvástól. Fájó fejjel ültem fel az ágyon és érdeklődve néztem szét a szobában. Három egyszemélyes ágy volt egymás mellé téve, és az enyémen kívül mindegyik rendezetten be volt vetve. Az ágyak mellett egy-egy kis asztal állt, rajta egy olvasó lámpával. A falon egy plazmatévé lógott, előtte egy nagy asztallal. A sarokban a már jól megszokott mini hűtő plusz egy mikró éktelenkedett. A legjobb dolog pedig a hatalmas ablakok voltak, amiken kinézve ráláttál a Temzére-ezt RM-től jegyeztem meg-és a fél városra egyaránt. Épp a gyönyörű látványban merültem el, amikor nyögéseket hallottam az egyik ajtó mögül. Óvatosan közelebb merészkedtem, de ahogy ismét felcsendült a láma vinnyogás, két lépést hátráltam.