Édes hármas (modern AOT Levi x Erwin x Eren Fordítás)

Édes hármas

- Nos, akkor én megyek, Levi – fordult vissza az ajtóban Erwin.

- Rendben. Ma is sokáig maradsz? – kérdeztem.

- Nem vagyok biztos benne, talán éjfél után érek vissza. Ne várj rám.

- Rendben – vágtam hozzá az aktatáskáját. Már megint...

Ő azonban csak elmosolyodott tettemen, majd közelebb jött, és megsimogatta a fejemet.

- Ne duzzogj ilyen édesen...

- Nem duzzogok, te fasz! Nyomás dolgozni! – keltem ki magamból, de figyelmen kívül hagyva ezt, magához húzott, és csókot adott az arcomra.

- Majd jövök. Szeretlek, Levi.

- Mhm... - bólintottam, majd válaszra nyitottam volna a számat, de már a folyosó végén járt.

Ja, én is szeretlek, Erwin...

Egész délelőtt csak lógtam a lakásban, így, mivel nem tudtam mit csinálni, takarítani kezdtem, amire végül az egész napomat rászántam. Észre sem vettem, hogy lassan hat óra is elmúlt, erre csak a gyomrom hangja emlékeztetett, mire felsóhajtottam. Akkor álljunk neki főzni...

Már az edényeket pakoltam ki a pultra, mikor meghallottam, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Sejtettem, hogy ki lehet az ajtónál, így odamentem, és szélesre nyitottam azt.

- Levi! Már egy hete nem láttalak! – üdvözölt szomszédom, egy barna hajú, zöld szemű suhanc.

- Megint te? Elég csak egyszer csöngetned, jó a hallásom... - morogtam, majd beengedtem.

A szomszédom neve Eren Jäger, egy egyetemista fiú, aki nem olyan régen költözött a mellettünk lévő lakásba. Az anyja meghalt, amikor kicsi volt, és az apja nem igazán tud vele lenni, szóval most egyedül él. Ha nem elfoglalt a tanulással vagy munkával, akkor mindig eljön meglátogatni.

- Hoztam abból a finom pudingból, amiről beszéltem – adta át a zacskót.

- Mindig csak úgy hirtelen betoppansz. Megadtam már a számomat, nem? Mondtam, hogy hívj, ha beugrasz – tettem le az asztalra a zacskót, amíg ő a cipőjét vette le.

- De sose hívsz vissza... szóval úgy gondoltam, nem sok különbség lenne benne, ha csak úgy jönnék... - itt elgondolkodott egy kicsit, mielőtt folytatta. – Meglep téged... vagy kényelmetlen számodra, ha bejelentés nélkül jövök?

Ránéztem, amolyan „te most komolyan beszélsz, kölyök?" nézéssel, majd intettem, hogy kövessen.

- Ne kezd nekem ezt a „kényelmetlen" szarságot, teljesen ártatlan arccal, mikor már a cipődet veszed le. Csak moss kezet, mielőtt bejössz.

- Haha, te tényleg szereted a tisztaságot, Levi...

Elgondolkodtam, ahogy kiadtam neki a feladatát. Azt hiszem, hogy nagyon kedvel. Először azt gondoltam, hogy gondoskodnom kell róla, figyelembe véve, hogy idősebb vagyok, és nincsenek jóformán szülei, de már nem vagyok biztos benne.

Van a szívemnek egy része, ami teljes izgalommal várja, hogy meglátogasson ez a pattogó kölyök. Szeretek Eren-nel beszélgetni. Ez a fiú, aki kedvel, a maga gondtalan mosolyával életet és lassan értelmet csempész a szürke és unalmas napjaimba, amik mostanában vannak.

- Levi, elfogyott a szappan! – hallom a hangját a fürdőből, miközben a kanapéra ülök.

- Van még a polcon, jobb oldalt – válaszolom hátradőlve.

- Oké!

Szóval... ez egyre rosszabb... lassan már jobban fogom várni a suhancot, mint Erwin-t...