Voltron LD one-shots [HUN] - Befejezett

Yours to Hold

Helloka belloka, jelentem; nem haltam meg!

Úgy tűnik sikerült kivergődnöm a személyes kis poklomból és magam mögött hagytam az írói válságot. Azonban az eddig beígért sztorikat sajnos nem tudom publikálni, mivel ismét a halálból hoztuk vissza a laptopomat és nem csináltam róluk biztonsági mentést a másik meghajtóra vagy mi (nem vagyok egy számítástechnikai zseni).

Viszont egy igen csak hosszas kihagyás után végre hoztam Nektek valamit.

Páros: Klance, korhatár nincs.

Terjedelme 6 és egy negyed oldal, amint megírtam és átolvastam már töltöm is fel ide, szóval friss husi (este 10 órától írtam és hajnali 1:46-kor fejeztem be, kicsit sokat kellett javítom rajta írás közben).

Enyhe spoiler a hatodik évadból.

Az ihletet az alábbi dal adta és ez is van beépítve a sztoriba (magyarul).

Igazából már nagyon régóta megfogalmazódott a fejemben, hogy erre a dalra írni kéne valamit és most jutottam el oda, hogy ezt meg is valósítsam. Remélem elnyeri a tetszéseteket, kellemes olvasást!

Mint minden hónap végén most is kifüggesztésre kerültek az osztályok legjobbjai, így érhető módon mindenki a folyosón toporog, hogy végre megnézhesse az eredményeket, őt is beleértve.

A nyakát nyújtogatva próbál közelebb kerülni a hirdetőtáblához és mikor oszlani kezd a tömeg, végre odafér. Izgatottan kezdi keresgélni a nevét, ám sehol sem találja. Eddigi lelkesedése alább hagy, de azért átnézi még egyszer az összes listát, hátha csak nem volt elég figyelmes és valahol mégis megtalálja a nevét, azonban az sehol sincs feltűntetve.

Csalódottan veszi tudomásul, hogy megint nem sikerült. Sosem sikerül. Hiába próbálkozik, sosem lehet elég jó. Ezt a tanárai is mindig éreztetik vele egy újabb elrontott szimuláció után. Mindig elrontja őket. Pedig olyan keményen próbálkozik és mégis... Tekintetével újra végig futja az osztályának a listáját és frusztráltan sóhajt egyet, amikor a harmadik helyen megpillant egy ismerős nevet. Hát persze, miért is ne lenne ott? Az ő neve mindig fent van, sosem kell erőlködnie. A tanárai is mindig vele példálóznak, egyfolytában azt hangsúlyozzák, hogy ő miért nem tud olyan jó lenni, mint a fekete hajú és hasonlók.

Féltékeny rá. Magának is nehezen ismerte be, de ez az igazság. A srác mindig mindenben jobb nála és soha nem kell megerőltetnie magát. Ellenben vele. És még így sem elég jó ahhoz, hogy a nyomába érhessen. A francba is, pedig ő mindig mindent megtett!

Megrázza a fejét és zsebre vágott kezekkel a hálókörlete felé indul, ám útközben megpillant egy ismerős, fekete hajú alakot.

Látom, hogy itt állsz

De mégis annyira messze vagy

Keith Kogane lazán a falnak támaszkodik, nem messze az irodától. Karjait szokás szerint összefonta a mellkasán és unottan nézelődik körbe, mint akit cseppet sem érdekelnek az eredmények, őt pedig elfogja a harag. Hát ennyire nem érdekli, hogy a neve már ki tudja hányadik alkalommal szerepel azon a rohadt listán? Ráadásul mindig egyre feljebb kerül. Vagy pusztán csak tisztában van a képességeivel és azért nem érdekli mert már megszokta? Akárhogy is, nem tudja megérteni. Ő minimum kiugrana a bőréből, ha csak egyszer is felkerülhetne a neve, még akkor is ha az utolsó helyen, de ott lenne és boldog lenne.