|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛Capítulo 14.♛

JungKook POV. :

Ahogy Jimin alattam feküdt és átvette felette a vágy az irányítást, hihetetlen volt, elvette a maradék józan eszem. Jimin egyszerűen túl gyönyörű és nem tudok ellenállni neki. Szinte már gondolkodás nélkül cselekszem, mintha nem is Én irányítanám magam, habár ez így is van, hiszen a vágy irányít engem. Mivel Jimin semmi jelét nem adja annak, hogy Ő nem szeretné ezt az egészet, boldogan folytatom a kényeztetését. Miután kellőképpen megkínoztam a fülét, át tértem a nyakára, de azt is hamar meguntam ígyhát pár apró, forró csók után inkább a kulcscsontját vettem kezelésbe. A pólóját lejjebb húzva csókoltam végig kiálló csontozatán és természetesen meg is szívtam vékony bőrét. Bőre oly' édes, mint a méz, egyszerűen részegítő, a rabjává tesz ennek a csodának. Ő sem tétlenkedik tovább, hideg kezeit pólóm alá vezeti, hogy aztán ott simogasson ahol csak tud. Érintésétől kiráz a hideg és amikor ott lent nekem dörgöli magát, elvesztem az eszem és az irányítást a testem felett. Mint egy felbőszült bika, úgy kapok ajkaira és marcangolom a kívánatos, nyáltól - az Én nyálamtól - csillogó párnáit. A hasamban több millió pillangó szabadul fel, mikor a csókunk egyre vadabbra és vadabbra sikeredik. A pólóm alján érzem remegő ujjait, miként a rajtam lévő ruha véget megfogja és feljebb tolja, értem a célzást és minden további nélkül szabadítom meg magam a fölöslegessé vált anyagtól. Chimre nézve ismét egy hőhullám járja át a testem minden egyes szegletét, félig lehunyt szemekkel figyel, ráadásul nedves, duzzadt ajkait is eltátotta, a haja kócosan omlott homlokára, orcái enyhén piros színben tündököltek. Már csak a látványától eltudnák élvezni és akkor még a hangokat, amiket kiad, már meg sem említem.

- Jungh... JunghKookh. - nyöszörgött jelezvén, hogy jó lenne, ha csinálnák végre valamit és nem csak bámulnám. Oh, most megkapja azt amire vágyik! Egy apró, de annál szenvedélyesebb csókot nyomok ajkaira, de utána hamar lábai közé kerülök, a kis aranyos kikerekedett szemekkel várta, hogy mit fogok vele művelni. Egy perverz mosoly kíséretében elég gyorsan megszabadítottam a farmerjától és bizony, a szerelmem eléggé felizgult, na nem úgy, mintha Én nem. Gondolkodás nélkül hajolok tagjára, hogy aztán egy csókot nyomjak boxeren keresztül rá, eszeveszett nyögdécselésbe kezd Chim, mikor meg is nyalom teljes hosszát. Imádom! Már húznám le róla a boxerét, mikor rekedtes hangon tiltakozásra nyitja ajkait. - Nhe... JungKookh!

- Ugyan, Egyetlenem engedd, hogy kényeztesselek. - mondtam az erotikától túlfűtött hangon, miközben mélyen a szemébe néztem, szinte elvesztem pár perc erejéig a tekintetében. Annyira szeretem és annyira gyönyörű! Végül minden további nélkül kaptam be meredező nemességét, hogy aztán a nyelvem használatával az őrületbe kergessem a szerelmem. Úgy ízleltem Őt, mintha édességből lenne, a világ legfinomabb édessége. A farkán végig tapogattam a nyelvemmel kidagadó ereit, majd egy gyorsabb tempóra kapcsoltam, ezzel a húzással a határain táncolva. Önfeledten tépett a hajamba és nyögött kedve szerint, ami túlontúl izgatóvá válik számomra, ígyhát kénytelen vagyok lazítani a nadrágom övén, nehogy még idő előtt elsüljek a szűkös helyen.

- Jungh... Ah! - próbált a nevemen szólítani, de a remek munkám miatt, amit rajta végzek, nem tudott normálisan megszólalni, mindössze egy gyenge próbálkozásra futotta, de az is egy észveszejtően izgató nyögésbe torkollott. De végülis nem kellettek ide szavak, anélkül is értettem, hogy mit akar nekem mondani, legalábbis a teste elárulta. Minden egyes porcikáját átjárta az élvezet, ami egyre sűrűbb hullámokban tört ki, úgy remegett, mint a kocsonya. Belső combját simogattam finoman, miközben ugyanolyan hévvel dolgoztam rajta, olykor-olykor pedig, hogy sexy hangját jobban halljam, megkarcoltam nemességét a fogammal. Mikor már tudtam, hogy robbanni fog kinyitottam az időközben behunyt szemeim, hogy láthassam az arcát, mikor átlép a gyönyör kapuján.
A haja csapzottan és izzadtan tapadt homlokára, a szemeit szorosan összezárta, ajkai kívánatosan csillogtak, miközben folyamatos nyögések hada hagyta el, orcája kipirosodott, mint a pipacs. Festeni sem lehetne szebbet! Nem tévedtem, pár pillanat múlva átadta magát az élvezetnek és a számba engedte nedvét, testét intenzív remegés járta át, húsos ajkait néma sikolyra tátotta, szemei kipattantak, a háta egy kisebb ívet írt le. Mosolyogva nyeltem le élvezete gyümölcsét, amely meglepően finom volt. Biztos sok gyümölcsöt eszik az Én Chimem. Már hajolnék felé, hogy egy szenvedélyes csókot lopjak tőle, mikor az udvarról beszélgetés szűrődik be a nyitott ablakon. Megjött Jimin apja, ráadásul nem egyedül! Faszom! Chim ijedten néz rám, majd mindketten villámsebességgel kapkodjuk magunkra a ruhákat.

- JungKook, siess már! - szólt rám Jimin, mikor Ő már készen volt és egyre közelebb hallottuk őket, viszont nekem még nem volt meg a pólóm.

- Faszomba már! Hova tűnt az a tetves póló? - kérdeztem ingerülten. Szerencsére hamar megtaláltam a kanapé mögött és gyorsan magamra tudtam kapni. Úgy ahogy tudtam megigazítottam a hajam viszont a hatalmas dudorral a nadrágomban nem tudtam mit kezdeni, ekkor viszont szerelmem egy párnát dobott nekem, ami eléggé a segítségemre szolgált.

- Megjöttem, Kölyök. - kiabált az előszobából DongHae. Majd míg nem értek ide próbáltam normálisan venni a levegőt és a szívverésemet is kontrollálni. - Oh, sziasztok, jó látni JungKook. Hadd mutassam be nektek a munkatársam JungSoot. JungSoo, Ő itt Jimin.... Neked mióta rózsaszín a hajad?

- Meglepetés. - mondta bizonytalanul, amin nem tudtam nem nevetni. - Ki akartam próbálni valami újat.

- De rózsaszín?

- Mi bajod van a rózsaszínnel, apa?

- Hagyjad már a fiatalokat. Igazán jól áll, Jimin. - szólalt meg az eddig csöndben lévő narancsszínű hajú egyén.

- Köszönöm. - mosolygott aranyosan az idegen férfira. Aigoo, miért kell másra is így mosolyognia? DongHae még mindig döbbenten nézi Jimin hajkoronáját, de nem sokáig ugyanis DongHae egy " lehetetlen eset "-tel el rángatta a konyhába.

- Hu, ez közel volt. - sóhajtok megkönnyebbülten és könyörtelenül Chim ajkaira marok, hamár ilyen állapotban kell maradnom. - Viszont szerintem Én gyorsan lelépek, Édesem.

- Kikísérlek. - mondta, majd felállt és az ajtóhoz sétáltunk.

- Majd írok, oké? - néztem a szemébe már a küszöbön állva, bólintott egyet, majd lábujjhegyre állva megcsókolt, Én pedig nem bírtam magammal és a fenekébe markoltam.

- Hé! - csapott játékosan a mellkasomra. Még egy utolsó csókot váltottunk, mielőtt elindultam volna.

Asszem nem fogok unatkozni otthon…

Na, hogy tetszett ez a rész, remélem élveztétek?! 😏😊 ( zsuzsutoth🙄😏)