Kip-kop...Türümm... Halottam meg ezt a tökéletes ritmust, mellyel jo magam bátyja szokott járkálni. Kinyitotta az ajtót, amitől huzat lett, és gyönyörü, piros-feketés tincseit a szemébe fujta a lassu szél.
-Mi van öcsi?-
Szólalt megg mély,férfias hangján.
-Se-semmi.-
Zavart jelenléte. Zavart Ő.
-Jol vagy?-
Lépett oda hozzám, majd kézfejét homlokomra érintette.
-P-persz-
Válaszoltam zavartan. Miért teszi ezt...? Miért pont én...? Ő a báttyám...
-öcsi...-
Felált, majd leült az ágyba mellém. Megfogta a cobom, és a szemembe nézett. Egyre közelebb jött. Ő csak a báttyám nem? Megfogta állam, hogy közelebb húzhasson. Tekintete, a szám, és a szemeim közt cikázott. Nem bírtam. Forro, szenvedélyes csókba húztam. Levette poloját, amely követte az enyém is. Alura kerültem, majd levette nadrágját. Ezt követően az enyém is.
-Akarod...Mivel...Fiu vagyok.... És a bátyád...-
Mondta zavarodottan.
-Akarom-
Rám nézett, és elmosolyodott.
💀💀💀
Megtörtént. A bátyám és én. Hogy-hogy?
-Ez undorito... De szeretlek...-
Mondtam, és megcsókoltam
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Novelláim
ПоэзияAz életnek igen is lehet értelme. A gondolataimban járhatsz. És senkinek nem mondhatod el. Mert akkor-e könyv megszünik létezni.