A csók...elképesztő volt. Épp kezdtem volna elmélyíteni, amikor egyszerre szólalt meg mindkettőnk telefonja.
-Asszem ideje mennem-húztam el a számat a kijelzőt látva, ugyanis Jungkook neve állt rajta. Ivy eközben szomorúan nézett rám, aztán felállt és valakivel nagy díszkurzust levágott.-Igen?-veszem fel a készüléket.
-Hallod, Cukor, nem tudom hol aludtál be, de ha az automata közelében vagy, akkor hozz légyszi egy kávét-mondta Kookie helyett Tae. Összeráncolt homlokkal kezdtem gondolkodni. Vajon fogalmuk sincs arról, hogy nem vagyok az épületben? Hm, és azt hiszik, hogy szókásomhoz híven bealudtam valahol?
-Oké. Majd veszek neked. Még tart a fotózás?
-Ja-vette át a készüléket a tulajdonosa.-Ez a két majom még mindig nem képes abbahagyni a pózolást. Még itt leszünk egy darabig.
-Oké. Majd jövők-teszem le a telefont. Ivy sápadtan lép mellém.-Minden oké?
-Rocky vért hányt-mondja a sírás küszöbén.-Mennem kell-egy könnycsepp gördül le az arcán.
-Héj-fogom meg a kezét.-Ne menj el így! Előbb nyugodj le!
-De mi van, ha valami komoly baja van? Ha kiderül, hogy a tüdeje nem működik jól? Megvan rá az esély-zokogja, én pedig képtelen vagyok nézni, ahogy szenved, ezért magamhoz húzom.
-Hol van most Rocky?-kérdezem egy kis idő elteltével. Ivy a szemét dörzsöli, de újabb és újabb könnyek szöknek a szemébe.
-A húgom elvitte az állatorvoshoz.
-Oké, akkor veled megyek-jelentem ki.
-Nem, kell. A többiek már biztos várnak.
-Á, azt hiszik bealudtam valahol-legyintek.-Elkísérlek-indulok el visszafele magam után húzva őt is.
-Köszönöm-szipogja.-A klinika nincs messze innen, akár gyalog is mehetünk.
Elindulunk vissza abba az irányba, ahonnan jöttünk, és végig csendben maradunk. Valami megváltozott. Legalábbis számomra. Holnapután tovább repülünk Dublinba, de jelen pillanatban erre akarok a legkevésbé gondolni. Itt vagyok. Itt kell lennem és segítenem annak a lánynak, aki random lesmárolt a parkban. Oké, nem gáz. Csak semmi felhajtás. Mellette kell lenned! Te vagy a férfi! Mondjuk, a csaj katona volt, ráadásul simán lenyomott nemrég, szóval, ha úgy vesszük ő a férfi a kapcsolatunkban! De álljunk csak meg! Nincs semmilyen kapcsolatunk! Pedig bár lenne! Oh, milyen klassz lenne, de nem! Nincs jövőnk! Viszont, talán jót tenne, ha szüneteltetném ezt az egész BTS dolgot... mondjuk kiléphetnék és ideköltözhetnék. Megtanulnék angolul, meg ilyenek... Vagy, a banda teszi át ide a székhelyét. Ideköltöztetjük a Big Hitet is, miért is ne? De ha ez nem is jön össze, akkor meghívnám a srácokat az esküvőmre, vagy a babaváró bulira... Mi a fasz! Ez nem történik meg! Nem szállok ki, nem költözök ide, nem veszem el Ivyt és nem lesz babaváró bulink. Az utóbbival valószínűleg amúgy is baj lenne, mert én fehér szobát akarnék a gyerekemnek, meg fehér tortát kis marcipán kosárlabdákkal, de valószínűleg Ivy zöld szobát akar, meg katonamintás tortát, szóval ez nem fog összejönni. Nincs közös jövőnk! Pedig bár lenne! Nem! Hülye vagy! Nem, te vagy a hülye! Nem, mert te vagy! Basszus, tényleg saját magammal vitatkozom?
-Jól vagy?-kérdezte halkan Ivy, kiszakítva a gondolatmenetemből.
-Öhm, igen-bólintottam. Csak remélni tudom, hogy gondolkozás közben nem vágtam fura fejeket.
-Olyan fura fejeket vágtál-mosolyodik el egy pillanatra, de aztán visszatér az aggódó arca és valószínűleg lelki szemei előtt a kutyája képe lógott. Én meg feldughatom magamnak, mert ilyen hülyeségeken gondolkodok, miközben hülye fejeket vágok, és Ivy látta és biztos furának tart, meg amúgy se jönne össze velem, na meg most épp el van foglalva Rockyval, és úgy Londonban lakik és meg nem, és minden teljesen el van baszva! Főleg én meg a kicseszett gondolataim.
YOU ARE READING
Wings -BTS-
Fanfiction-Hol is vagyunk?-kérdezte V egy rózsaszín nyalókát szopogatva. -Londonban-válaszoltam.-Londonban vagyunk, igaz?-fordultam suttogva Kookie felé, aki csak a vállát vonogatta. -Asszem igen. -Londonban vagyunk, az ég szerelmére!-forgatta a szemeit RM -A...