Imperfect - Tökéletlen

1 - Mi van?

17 éves lány vagyok, akinek még egyszer sem volt fiúja. Kicsit szégyenlem ezt a dolgot, de eddig nem találtam olyan fiút, aki hajlandó lett volna elvinni egy randira. Vagy ő nem talált meg engem. Mindegy... Nézőpont kérdése.

Mondjuk...ezt meg is tudom érteni, nem vagyok az a tökéletes külsejű lány akiről mindenki álmodozik. De egyáltalán nem vagyok csúnya lány sem. Van egy kis súlyfeleslegem.

A családi életem sem maga a megtestesült tökéletesség. Az apámmal élek. Nagyon szeretem, de néha eléggé fel tud idegesíteni. Lehet, hogy ez a tiniségnek tudható be.
Az anyám nem él velünk.
Kb 6 éves koromban elhagyott engem és apámat. Nem tudom pontosan miért, ez azóta tisztázatlan. Néha meglátogatott, elvitt az éppen aktuális pasijához. De nem nagyon emlékszem az akkori dolgokra. Csupán emlékfoszlányaim maradtak.
Nem volt kiváncsi rám vagy nem volt felkészülve a gyereknevelésre. Akármelyik is az oka, mostmár nem érdekel. Számomra a mamám volt a női példa az életemben.

Apukám sem egy nagyon szerencsés ember. Nőket illetőleg meg pláne. Négy évvel ezelőtt ért véget egy komolyabb kapcsolata.

Mostanában is van egy barátnője. Akit őszintén szólva nem annyira utálok. Sőt megkedveltem. Szereti apámat, ez látszik rajta. Ahogy az is hogy apám is szereti őt.
Talán ő apu életének nagy Ő-je.

Csak sajnos az a hátránya ennek a kapcsolatnak, hogy nem egy városban élnek. Apuval Toledoban élünk. Míg Emma és a kisfia Detroitban.

Ha az iskolának vége van, a barátaimmal szoktam haza menni. Ma sem volt ez másként.
Ilyenkor míg oda nem érünk megszoktuk beszélni az aznapi dolgokat.

Victoria arról beszélt, hogy végre az internetes barátja betudta vallani a szüleinek, hogy Vik a barátnője. Még sosem találkoztak élőben. De már tervezik.

Kathryn és én szinglik vagyunk. Kathnek volt már barátja, de a barátja megcsalta, ezért szakítottak. De Logan még mindig próbálkozik... Szegénykémet már én sajnálom... Annyiszor adott már rózsát. Még üzenetet is írt Kathnek, hogy egy félre értés volt. És csak hazudik a csaj aki híreszteli, hogy lefekütt Logannal.
De Kat nem hisz neki.
Az ő dolguk megbeszélni, én nem avatkozhatok bele.

Na de míg Katnek sincs barátja, addig együtt élvezzük az egyedülállóság örömeit.

Megölelem a barátaimat és bemegyek a házba. Apu még nincs itthon. Este majd segítenem kell neki a spagetti készítésben. Még soha nem csináltam spagettit. Mivel ez a kedvenc kajám, és kb hetente 1-szer meg kell csinálnia. Ezért azt mondta, hogy ha éhes vagyok spagettire, akkor csinálok magamnak. Úgyhogy ma este meg kell tanulnom spagettit készíteni.
De míg nem ér haza, addig felmegyek egy kicsit pihenni.

Arra kelek fel, hogy a High hopes hallatszik afülembe.
Kiveszem a fülhallgatót és lemegyek.

Apu már itthon van.
-Szia - köszönt.
-Szia apu - köszönök vissza.
-Mi volt ma a suliban? - érdeklődik felém fordulva.
-Semmi különös. Ugye megvetted a spagetti hozzávalókat?
-Igen kicsim. - mosolyog rám.

Nem gondoltam volna, de elég jól sikerült a spagetti amit ketten csináltunk. Apu eléggé jó munkát végez a konyhában, de én hozzá képest egy katasztrófa vagyok.

Már megettük a vacsorát, mire megkérdzem:
-Neked milyen napod volt?
-Jó hogy kérdezed. Meg kell beszélnünk valamit...
-Mi történt?
-Emmával tervezgettünk egy kicsit, hogy esetleg odaköltözhetnénk hozzájuk Detroitba.

Nem tudom mit goldoljak erről... Egy felől a barátaimat nem szeretném itthagyni. Szeretem őket. Más részről pedig, sosem költöztünk még apuval. És semmi izgalmas nem történt az életemben. Mindig is vágytam Detroitba. Még sosem voltam ott.
És legfőképpen apám kedvéért szeretném ha elköltöznénk. Bízok benne, hogy Emma nem lesz csalódás számára. Talán végre szerencsés lesz.

-Na? Mit szólsz? - kérdezi kitépve a gondolataimból.
-Rendben. Szívesen odaköltözöm veled. - válaszoltam.
Erre elém lép és megölel.
-Köszönöm - suttogja a fülembe.