Az én hősöm |BNHA FF|

1. Rész

Sötét van, a hold is épp hogy csak bevilágít a törött ablakon. A hideg szél befúj azokon a helyeken, ahol hiányzik az üveg. Akármerre nézek csak vért látok magam előtt, a falon, a padlón, sőt még a plafonra is fel fröccsent valamennyi. Épp hogy egy órája öltem meg ezeket az embereket, de már érzem a bűzüket. Lehet hogy eddig is volt szaguk, csak nem vettem észre.

Fáradt vagyok, legszívesebben aludnék, de várnom kell addig, amíg meg nem jön. Azt mondta itt lesz estére, de még nem érkezett meg. Hogy eltöltsem az időt megmosakodtam, edzettem, sőt még a hullákat is bepakoltam a sarokba. Az már részlet kérdés hogy darabokban, de legalább ott vannak.

Nem tudok már mit csinálni, unalmamban a falon lévő vércseppeket kezdtem megszámolni, hátha jobban elüthetem az időt. Már vagy a harminckettediknél járok, mikor meghallom a lépcsőn a nagyon is ismerős otromba lépéseket. Itt van..

Megállt a küszöbön, majd szerte nézett. A cigarettája ajkai között pihent, mint mindig. Szemüvegét feljebb igazította orrán, majd átlépte az ajtó maradványokat a földön és felém lépkedett. Két lépés távolságra megállt, majd elővett zsebéből egy fehér borítékot, aztán átnyújtotta nekem.

A szemkontaktust tartva elvettem tőle, majd elraktam. Miután az átadás megtörtént ő a helyén maradt, nem mozdult egy tapodtat sem. Arcát az enyhe fény megvilágította, így láthatóvá vált közömbös tekintete.

-Nehéz volt? -törte meg az éjszakai csendet.

-Ne kérdezz hülyeséget -szóltam le azonnal -Nagyon is egyszerű volt -válaszoltam meg a kérdését.

Szemeit rám szegezi, érdeklődve fürkészi az arcomat, mintha várna még valamire.

-Telefonálj, aztán induljunk -utasítom őt, mire azonnal tárcsázza a rendőrséget és magyarázatba kezd.

Gyorsan, mégis érthetően meséli el a rendőröknek mit látott, mikor és hogy hol. Bejelenti a bűncselekményt, amit elkövettem, hogy megtalálják a hullákat. Ez volt a felbérlőm különleges kívánsága, amiért rengeteg pénzt fizetett. Sosem dolgozom olcsón, elvégre profin végzem a munkám, amiért rendes fizetést akarok. Szerintem ez elvárható.

-Kész vagyok -szól nekem, mire a kijárat felé veszem az irányt.

Ideje haza mennem...