ASOIAF/GOT fanfiction
(egész pontosan az ASOS és a ADWD között)
Először még ellenkezett, kiabált, rúgkapált, fenyegetőzött, de ahogy az ereje fogyott, úgy a kitartása is. Miután a rózsaszín, megnyúzott embert ábrázoló címeres katonák gúnyolódva behajították őt a cellájába, Theon Greyjoyból az akaraterő és a méltóság is elpárolgott. A tömlöc húgyszagú volt és hideg, egy apró ablakkal, ami túl magasan volt ahhoz, hogy Theon kinézhessen rajta. A padló csupán a döngölt földből állt, egy sarokban kisebb szénahalommal, egy másikban pedig lyukas vödörrel. Miután Theon hangszálai olyannyira kimerültek a sok kiabálástól, hogy megszólalni sem bírt, a szalmahalmon forgolódva felidézte magában a kényelmes deresi ágyát, amely lúdtoll betéttel volt ellátva, és nem lett nedves szalma szolgált fekhelyéül. Aztán eszébe jutott, hogy a deresi ágya minden bizonnyal a lángok martalékává vált, úgy, ahogy maga Deres, és ez csakis az ő hibája.
Egy ideig számolta magában a napok múlását, a tömlöce rácsait zörgette és átkozódott, követelve, hogy azonnal vigyék a fattyú színe elé, de a börtönőre vagy süketet játszott vagy valójában az volt. Négy vagy öt telhetett el, de akár több is, Theon már nem számolta az egyhangú napokat, amikor a szokásos börtönőr mellett egy másik alak jelent meg. Kulcszörgés hallatszott, köhögés, majd a rozsdás rácsajtó lassan kinyílt.
- Gyere! - vakkantotta az idegen és nyújtotta a kezét, hogy megragadja Theon karját, de aztán megérezte a bűzt, amit a fiú árasztott és inkább visszakapta a kezét. - Bűzlesz.
Theon tudta jól, hogy milyen szagot áraszt. Hetek óta nem mosdott meg, az ürülékes edényét - ami a lyukas vödör volt -, csak hetente cserélték, ő pedig olyan hosszú ideje sínylődött a büdös tömlöcben, hogy ő maga is átvette a szagot.
- Hol van az az átkozott fattyú? - kérdezte a kísérőjétől, aki ránézésre vele egyidős lehetett. Erre az elvigyorodott.
- A helyedben nem nevezném fattyúnak, könnyen lehet, hogy haragjában lenyúzza a farkadat. Úgy hallottam, sokat használtad, még Deresben. Mit gondolsz, ha megnyúzzák, az asszonyok azután is szívesen az ágyukba fogadnak?
Theon dühös és fáradt volt, ha lett volna ereje hozzá, minden bizonnyal leteperi a kísérőjét és addig üti, míg le nem mossa az átkozott vigyort az arcáról, de hetek, talán hónapok óta nem evett rendesen, lefogyott, lassan csont és bőr volt, és az ereje is elhagyta.
- Theon Greyjoy vagyok, Balon Greyjoy egyetlen élő fia, a Vas-szigetek örököse! Nem beszélhetsz így velem!
- Hamarosan csak Bűzös leszel, és akkor már nem fog számítani, hogy hogy beszélek veled - felelte a másik.
Bűzös? Theonban egy pillanatra felrémlett egy Bűzös nevű alak, aki Havas Ramsay szolgája volt, mielőtt... A kísérője kitárta előtte a nehéz fenyőfa ajtót és belökte rajta Theont.
- Lord Ramsay hamarosan itt lesz!
Theon egyedül maradt a szobában, ami legalább tízszer akkora volt, mint a cellája, de majdnem ugyanolyan üres. A terem egyik sarkában hatalmas faláda volt, lelakatolva, a mellette lévő falat fejszék, láncok, ostorok díszítették, és az egész helyiségben mindössze egyetlen kis ablak volt. Ami viszont a legjobban megrémisztette Theont, a terem közepén lévő hosszú kínpad volt. A kíváncsiság felülkerekedett a józan eszén, és a vérrel pettyezett kínpadhoz sétált.
- Nocsak, nocsak. Ismerkedsz az új otthonoddal? - kérdezte egy hang az ajtóból.
Theon odakapta a fejét, és szembetalálta magát Roose Bolton fattyával, Havas Ramsay-vel. A fattyú egy ragadozó mosolyával figyelte Theont, aztán becsukta maga mögött a fenyőfa ajtót, lereteszelte és a vigyora szétterült ocsmány, pattanásos, sebhelyes arcán. Megkezdődött a játék.
