🚷1🚷

70 5 3
                                    


Tehát hol is kezdjem...
Az egész egy szombat estével kezdődött. Higyjétek el nekem nem lesz egyszerű felfogni azt ami történt, és ki tudja még mi fog történni. Nah egy egyszerű szombat este volt, nem... egy rohadt nehéz szombat este volt. Igen... az volt. Szépen jövök haza iskolából, bemegyek a házba és mi fogad hát a veszekedés... Apu és anyu veszekszik mint mindig. De ez most valamiért más volt! Amint be léptem a házba apum rám tört el kezdett kiabálni velem.

- Te meg mit képzelsz magadról hogy ilyenkor jársz haza iskolából őt óra van hol a f*szban voltál? - evvel az ütemben neki nyomott a falnak és akkora öklöst kaptam hogy még mindig fáj, azonnal a földre kerültem ahol minden el homályosodott, a hangok a látásom. Csak azt láttam hogy anyu-t -id meg üti miután valamit mondott de sajnos nem értettem. Valahogy fel keltem a padlóról majd rá néztem az órára ami 2:43- at mutatott.

-Apa de hisz még három óra sincs!? Miért kiabálsz velem!?- tettem fel a kérdést kicsit flegmán.
- Nem tudsz érdekelni te rohadék sz*r házi - Majd kaptam tőle egy pofont.

Anyám rá ugrott majd ütni és kiabálni kezdett.
- Te drogos!!! Nem fogod tönkre tenni az életünket!!! - és csak ütötte és ütötte apu már az eszméletét is el vesztette én még csak néztem hogy anyu mit csinál.  Majd hirtelen sötétség.

Egy évvel később.

Június 14.-e egy éve történt az hogy apu elment. Valahogy át vészeltük ezt az egészet de anyám már nem a régi. Át vette apa szerepét...
Csak egy piás anya lett aki nem csinál semmit csak iszik és iszik. Segélyekből élünk, máról holnapra élünk, magamat tartom el hétvégén suli mellett dolgozni járok hogy legyen pénzem. Ma van egy éve hogy szinte a sulin és a munkán kívül nem voltam kint a házból. Ma mikor haza mentem Anyám nekem állt mint minden nap, nem értettem miért!?... Majd fel kiabált nekem hogy... Te neked legalább vannak az életedben f*szok, nekem meg nincs...! Ezt csak el képedten hallgattam végig.
- Anya, először is nincsenek f*aszok az életemben! Másodszor is attól még hogy a fiúkat is szeretem attól még nem kell le nézni! - pofátlanul vágtam a szájába ezeket a sorokat, mivel engem nem fog ilyenekkel zaklatni. Múltkor is csak ülök nézem a tv-t majd azt kérdi tőlem hogy nem e tudok neki biszex pasit aki meg d*gná. Hát nem... nem tudom mi ütött belé az utóbbi időbe. Mielőtt kérdeznétek, nem nincs pasim és szerintem nem is lesz... Mivel én nem a külsőre megyek mert annak nincs értelme. De tényleg. Na de vissza a jelenbe... Ezek szavak hallatán én be mentem a szobámba szépen kerestem magamnak valami ruhát. Bementem a fürdőbe el készülődtem. Majd felöltöztem. Majd anya szépen meg kérdi hogy hová is megyek szombat este?!
- Csak el megyek a barátaimmal szórakozni. Nem lesz gond majd jövök jó?! - tiszta aranyosan mondtam neki erre!
- Nem, nem mész sehová nem leszel apád hogy drogozz meg igyál nem tudom mit képzelsz magadról hogy oda mész ahová csak akarsz! - mondta nekem flegmán majd rá mutatott a lépcsőre hogy menjek fel a szobámba. Én erre mit léptem hát elmentem otthonról. Valamit kiabált de nem érdekelt valahogy most le sz*rtam , de tényleg, egy éve szinte ki sem mozdultam otthonról. Jól esne már egy kis bulizás, persze magam megyek mert hát nem mondtam senkinek semmit, biztos velem jönnének de most nem lehet. Magam szeretnék lenni. Igen... meg látszik az emberen ha egy évig be van zárva és fél újra megnyílni a barátai előtt, ha még a barátaim...
Csak sétálok az úton már szerintem egy másik faluban vagyok mivel már vagy három órája csak sétálok. Majd még látok egy kisebb bulit egy kisebb házban. Mondjuk elég érdekesnek tűnt, mivel a ház szép volt, de azok a fények valamire -nagyon emlékeztettek valamire. Mikor oda megyek akkor egy csávó áll velem szembe  csipkés bugyiba és csipkés vörös cicifixben majd  meg kérdi hogy.
- Szia te kis drága falatom nagyon cuki vagy mmm! Hogy kerültél ide drágám? Elmúltál már tizennyolc éves? És esetleg kedveled a saját nemedet is drága! - egy -nagyon kedves, aranyos meleg ember mondta nekem az ajtóba. Majd akkor eszméltem rá hogy ez egy meleg bár! De hogy kerültem ide hisz csak mentem, soha nem hallottam még erről a helyről sem. De nem is baj. A csávó válaszra sem várva be engedett. Majd amit ott láttam életem legszebb dolgai tárultak elém...

Ūřłėñÿ-bē Ēşvē Where stories live. Discover now