Magamról: Varga Lola vagyok, 15 éves, Pécsen éltem egészen mostanáig, amikor a családommal felköltöztünk Pestre. Két tesóm van egy húgom Réka ( 12 éves ), és egy bátyám Peti ( 18 éves ). Igazából az én ötletem volt a költözés, de pont jókor jött mert apukám munkahelyet keresett és pont Pesten talált, aminek persze én nagyon örültem. Változásra vágytam...nem volt elég az új haj stílus ( most világosbarna fokozatosra vágva, álltól vállig ér ), sem az új suli, nekem város kellett új életmóddal.
Ez alatt azt értem, hogy elmentem egy válogatóra ahol beválogattak a kedvenc magyar tv sorozatomba, emiatt magántanulóként fejezem be a sulit, és folytatom a műkorcsolyát amit gyerekkorom óta csinálok és imádok. Na de visszatérve a költözésre, ma viszik fel a cuccainkat és a bútorokat az új házba és mi is megyünk a teherautó után kocsival. Ma ott alszunk, de holnap jövünk vissza, mert még egy-két dolgot el kell intézni meg találkozunk a rokonokkal mert ezentúl kicsit ritkábban fogunk. A házunk egyébként rohadt jól néz ki, most, hogy bekerültem egy viszonylag híres sorozatba, úgymond az ,,elit" környéken van és nagyon nagy. Már nem bírok magammal alig várom, hogy felérjünk.
Az első költöztetőkocsi ( kicsit sok cuccunk van úgyhogy egybe nem fértünk be ) 10 körül jött meg, addig nagyjából mindent bepakoltunk csak a létszükségleteket nem, mint például a telefon vagy az igazolványok amik út közben kellhetnek.
- Lola mindent eltettél? - nyitott be a bátyám a szobámba.
- Igen, csak még körülnézek a házban, azért kicsit sajnálom itt hagyni.
- Jó de siess mert mindjárt indulunk.
Amúgy az a jó, hogy anyukám egyik barátnőjének a családja költözik be, mert született még egy gyerekük és már nem fértek el. Úgyhogy vissza tudunk majd jönni látogatóba. Körbe mentem még az üres házban ( merthogy amíg a szobámban voltam mindent kipakoltak ), majd felhúztam a kabátomat és kimentem az ajtón. Úgy beszéltük meg, hogy a kulcsot az egyik gerendára tesszük úgyhogy bezártam az ajtót és feltettem.
- Megjöttem - ültem be a kocsiba.
- Máris? - kérdezte a bátyám cinikusan.
- Ugye milyen gyors volt? - kérdeztem úgy mintha nem venném észre a cinizmust.
- Ja, még Boltot ( híres futó ) is megelőzted volna.
- Haha.
És ezzel el is indultunk. A rádióban Réka egyik kedvenc száma ment, úgyhogy ahogy meghallotta elkezdett énekelni. Ez még nem is zavart minket mert egész jó hangja van, de anya is énekelt ami hosszútávon biztos, hogy káros. Peti és én elővettük a fülesünket, de szegény apának tűrnie kellett. Már majdnem ott voltunk amikor rájöttem, hogy ma még nem is reggeliztem.
- Ott egy gyorsétterem! - szúrtam ki azonnal.
- Igen, légyszíves együnk ott!!! - könyörgött a húgom.
- Nekem is jöhet. - Petinek persze tetszett az ötlet, imádja a hamburgert. Ez az egyik amiben nem értünk egyet. Én csak a csirkefalatkákat szeretem, de azt viszont nagyon. Behajtottunk az autós részre, gyorsan rendeltünk és mentünk tovább. Amikor felértünk Pestre, hirtelen annyi helyre akartam menni, de először is az új házba. Apa megnyomta a kapunyitót és gyors beállt a garázsba, hogy a teherautó is beférjen az udvarba. Elkértem a kulcsot, hogy bemehessek és körülnézhessek újra. Még csak egyszer voltam itt, amikor kiválasztottuk a házat. Akkor a szobákat is lestoppoltuk. Három szoba van az emeleten, úgyhogy egyértelmű volt, hogy az lesz a miénk anyáék pedig lent alszanak. Az én szobám ahogy felérünk a lépcsőn balra a második, Petié az első, Rékáé pedig az enyémmel szemben lévő a fürdő melletti. Azért ezt választottam mert csak ennek van két ablaka és szeretem ha sok fény jön be, és még erkély is van hozzá. Az egyik ablak az udvarra néz, a másik pedig a szomszéd házra ami kicsit zavaró mert pont az enyémmel szemben van egy ablak, és mivel a két ház távolsága maximum 5 méter tökéletesen át lehet látni a másik szobába. Ahogy bámultam át a másik szobába, megjelent egy srác aki nagyon ismerős volt valahonnan, de nem jutott eszembe. Aztán beugrott! Egy gyerek tehetségkutatóban volt pár éve! Persze én hülye azzal nem számoltam, hogy ezen a környéken más hírességek is laknak. Hirtelen zavarba jöttem mert amikor még ment a műsor neki szurkoltam és kicsit tetszett is. Azt hiszem 2 évvel idősebb nálam szóval 17. Amikor észre vette, hogy nézem először meglepődött, aztán elmosolyodott és intett. Erre tényleg nem tudtam mit reagálni, zavartan intettem és kimentem a szobából, át Petihez.
- Tudod ki lakik a szomszédban?
- Igen, a szerelmed - mondta nyávogós hangon.
- Mi? Nem! Hülye! De amúgy honnan tudod?
- A bútorokat hordtuk be amikor hazaértek az apjával. Bemutatkoztak, aztán megkérdezték, hogy miben segíthetnek, de már a nehezével végeztünk és még itt voltak a költöztetők is. Úgyhogy megbeszéltük, hogy majd egyszer átjönnek, hogy jobban megismerjük egymást. Aztán bementek.
- Nem hiszem el, hogy áthívtátok őket!
- Pedig nem olyan hihetetlen. Viszont ott eléggé útban vagy mert oda akarom rakni a szekrényt, szóval ha nem akarod, hogy összenyomjalak akkor menj vissza a szobádba és gyere vissza ha kész vagyok 10 perc.
- Jó de még nem mondtam, hogy az ablakunk pont egymással szembe van.
- Akkor sokat tudod majd nézegetni.
- Na jó, neked agyadra ment valami, inkább hagylak.
Amikor visszaértem már le volt engedve a redőnye, ami mondjuk érthető mert közben besötétedett. Én is leengedtem az enyémet, majd elmentem zuhanyozni és lefeküdtem.
