A megtört fiú (18+)

7. fejezet

Aznap este, miután Perselus lefektette Harryt aludni, elővette a naplókat, amiket Minerva adott neki. Aggasztotta a gardróbszekrény említése, de Harry nem volt abban az állapotban, hogy elmagyarázza a dolgot. Bellatrix Lestrange zárta be oda a fiút? Erre utalt Harry, vagy valami másra? Perselus félresöpörte az amiatti bűntudatát, hogy Harry intim gondolatait olvassa, és leült, ölében a legutóbb írt naplóval.

1996. július 3-i bejegyzés

„Hiányzik Sirius. A Rend megfenyegette Vernont az állomáson, és elmondták neki, hogy meghalt a keresztapám. Most már nincs, aki megvédjen; csak rontottak a dolgokon. Miért kellett nekik bármit is mondaniuk? Most már Vernon azt hiszi, hogy elárultam nekik, mit szokott velem csinálni, és ettől még a normálisnál is dühösebb lett. Azt hiszem, meg fog ölni. Talán jobb is lenne, ha megtenné."

1996. július 15-i bejegyzés

„Azt hiszem, megint eltörte a csuklómat, alig tudom mozdítani a bal kezemet. Mindig a bal kézre megy, arra az esetre, ha túlságosan belelendülne és a végén még nem tudnám elvégezni a házimunkámat. Amikor elment dolgozni, Petunia adott pár mugli fájdalomcsillapítót, de nem hiszem, hogy varázslóknak jót tesz, ha ilyeneket szednek. Annyira rosszul voltam, hogy a nap nagy részében hánytam, így Petunia ma nem csináltatott velem semmit. Még azt is megengedte, hogy a vödrök helyett a fürdőszobát használjam, de meg kellett ígérnem, hogy nem mondom el Vernonnak. Mintha elmondanék neki bármit is. Haza akarok menni."

1996. július 19-i bejegyzés

„Petunia elvitte Dudleyt látogatóba Marge-hoz, így tudom, csak idő kérdése, hogy Vernon hazahozza a barátait."

1996. július 20-i bejegyzés

„Petunia már nagyjából egy napja odavan, Vernon pedig öt embert hozott haza magával a híres partijához. Le sem bírom írni, miket csináltattak velem, túlságosan undorító. Én is undorító vagyok, és azt kívánom, bárcsak halott lennék."

1996. július 30-i bejegyzés

„Nem bírom ezt tovább csinálni. Nem akarom ezt tovább csinálni. Dumbledore megígérte, hogy eljön értem a születésnapomon, de már máskor is hazudott. Mi lesz, ha nem jön el? Mi lesz, ha örökre ebben a borzalmas házban ragadok? Könyörögtem és könyörögtem, hogy ne küldjenek ide vissza, de senki sem hallgatott meg. Senki sem akar meghallgatni. Mind azt hiszik, hogy ismernek engem, holott egyáltalán nem. Senki sem ismeri Harryt. Csak Pottert ismerik. Pottert, a bátrat. Pottert, a bolondot. Pottert, a Fiút, Aki Túlélte. Miért nem látnak engem? Ron és az ikrek észrevették a rácsokat az ablakomon, meg a lelakatolt ajtót is, és mégsem jöttek rá, hogy mit jelent mindez. Néha azt kívánom, bárcsak megint a gardróbban lehetnék. Vernon oda nem tudott beférni."

1996. augusztus 10-i bejegyzés

„Dumbledore mégis eljött értem a születésnapomon, de össze sem pakoltam előtte, mert annyira biztos voltam benne, hogy nem jön el. Azt mondta Dursleyéknak, hogy tudta, miket műveltek velem egész idő alatt. Alig hittem el! Tudta, és évről évre mégis visszaküldött ide? Hogy tehette ezt velem? Hamar rájöttem, hogy nem azért vitt el Dursleyéktól, mert törődik velem – csak azt akarta, hogy győzzem meg Lumpsluck professzort, hogy jöjjön el a Roxfortba. Én nem egy személy vagyok a számára. Csak valaki, akit használhat. Meg akarok halni, de nem az Odúban, Mrs Weasley nagyon odalenne. Megvárom, amíg visszajutok az iskolába. Annyira könnyű leesni egy seprűről."

Perselus egy csattanással becsukta a könyvet. Oly kevés szó volt, és mégis, oly sokat mondott. A szomszédos szobában alvó fiatal férfi annyi mindenen ment már keresztül, és a varázsvilág még többet akart tőle. Harry Potter gyermekét akarták, de előbb fagy be a pokol, semmint hogy Perselus bármilyen babát is odaadjon nekik, akár az övé és Harryé az, akár nem.