Kpop OneShots[HUN]

A kávé - Wu Yifan-

Ezt az OS-t Kwutti kérésére írtam meg. Remélem tetszeni fog neki és nektek is egyaránt! Jó olvasást! ^°^

                          

  -Hé főnök késő van már. Menj haza és pihenj! - Simítok lágyan Yifan vállára majd kicsit rászorítok, hogy  magamra vonjam a figyelmét mert már szinte ülve aludt el  az irodájában.
-Hmmmm... Lehet azt kéne.. - Kezd el nyújtózni miután az olvasó szemüvegét letette az előtte elterülő papír halomra. - De ezt még be kell fejezzem. Menj haza nyugodtan. Majd nemsokára megyek én is.
S már fordult is vissza az iratai felé. Túlságosan munkamániás, amit nem is vagyok rest vele közölni egy ciccegéssel és fejrázással megspékelve,  majd magára hagyom az irodában, hogy a legközelebbi még nyitva lévő kávézót célba vegyem, hogy a kedvenc koffeinjét vigyem neki,mert holt biztos miszerint a "nemsokára megyek én is" megszólalása nem volt igaz.

Amióta nála dolgozom, volt elég időm kiismerni  őt magát és a szokásait is.
Ismertem a cégen belüli napi rutinját, az apró kis megmozdulásait, hogy mikor nagyon koncentrál arra a papirra ami előtte van, rágcsálja a tolla végét és picit hunyorog mellé, hogy mikor ideges, a nyaka jobb oldalán és a halántékán is kidüllednek az erei, hogy ha izgul  egy nagyon fontos tárgyalás előtt akkor tördeli az ujjait, majd ez az édes kis sebezhetősége egyből elmúlik ahogy átlépi a tárgyaló terem ajtaját és felveszi a magabiztos, meg rendíthetetlen, szigorú főnök képét, amit csak azok felé mutat akik nem állnak közel hozzá. Megfigyeltem az évek során szinte mindent vele kapcsolatban és belé szerettem. De nem mutattam ki felé, hogy többet éreznék iránta mint munkakapcsolat. Azzal csak én jártam volna rosszul. Hiába érzem, hogy én sem vagyok neki közömbös, hiába engedi hogy formálisan beszéljek vele, ellenben a többi alkalmazottjával, nem akarok kockáztatni mert félek attól hogyha esetlegesen összejönnénk mi lenne utána. Így inkább csak eljátszom vele minden este ezt a rutinszerű beszélgetést hogy menjen haza mert késő van és elviszem neki a kedvenc fekete kávéját. Rendben van ez így is.

Már a forró koffeinbombával a kezemben sétálok vissza a cég falai közé. Az idő már olyannyira lehült míg vártam, hogy elkészítsék a kávét, hogy már a saját lehelletem látom. Így amennyire csak bírom sietőssé teszem a lépteim, mert már nagyon átfujt a szél s majd megfagyok.

Szerencsére hamar a Wu Ent.hez érek és már megyek is Yifanhoz a harmadikra. Amint az iroda elé érek leveszem a kabátom, felakasztom a fogasra s már kopogok is. Kris egy nyűgös Gyerével felel így egyből be is megyek.
Ugyan úgy a papírjaival foglalkozik mint ahogy hagytam, csak az érkezésemre emeli fel a fejét, hogy a szemeimbe nézzen.
-Jia.... Mondtam már neked, hogy nem kell ezt csinálnod este. Már rég lejárt a munkaidőd. - pillant rá karórájára majd vissza vezeti tekintetét rám.
-Én pedig mondtam hogy túl hajszolod magad. Lehet hogy lejárt a munkaidőm, de így legalább tudok rád figyelni, hogy ne ájulj be a papírjaid közé. Nem hogy örülnél és megköszönnéd, hogy gondoskodom rólad és hozok neked kávét. - Egy szemforgatással lerakom az asztalára az italt, kicsit meghajolok s már fordulnék meg, hogy vissza menjek a saját asztalomhoz, ha egy erős vasmarok meg nem állítana. A vállam felett vissza pillantok Krisre ki  már  mögöttem áll. Hogy a francba ilyen gyors?
-Túl sokat megengedsz magadnak velem szemben. Nem szép dolog szájalni a főnöknek nem gondolod?-Ereszt el egy szexi mosolyt, amelytől a hülye szívem egyből gyorsabban kezd verni mint ami megszokott lenne. - De igazad van. Meg kéne köszönnöm.
Jobb kezét csípőmre helyezi és maga felé fordít míg baljával még mindig a csuklóm tartja, majd lassan ajkaimra hajol. Szemeim kidüllednek és még a levegőm is benn reked egy pillanatra, de hamar észbe kapok és viszonzom édes csókját míg a kezeim a mellkasára vezetem. Amilyen hirtelen ostromolták ajkai az enyémeket olyan gyorsan is válik el tőlem.
-Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam és köszönöm a kávét is.