Wings -BTS-

Michelle

-Nyugodj már le! Komolyan mondom. Kezdesz idegesító lenni!-dörrentem a nővéremre, aki fel-alá járt az orvosi rendelőben és minden második másodpercben a szemét az ajtóra szegezte, várva, hogy az orvos, vagy az asszisztense kijöjjön rajta, de amióta itt vagyunk, azóta senki nem jött ki, és mivel Mr. Roger előre szólt, hogy hosszadalmas lesz a kivizsgálás, ezért még jó ideig nem is számíthattunk senkire.

-Mégis hogy tudnék lenyugodni?-sziszegte a fogai között, miközben a többi várakozó vendégre sandított.-Rocky vért hány és már majdnem egy órája vizsgálják!

-Az orvos szerint semmi komoly baja nincs-erősködtem.-Szóval legyél szíves és ülj le ide mellém és viselkedj!-suttogtam erős éllel a hangomban.

-Ne próbálj lenyugtatni, Michelle. Fogalmad sincs, hogy most mit érzek-megint az ajtóra pillantott, de akármennyi is szuggerálta a mahagóni fából készült tárgyat, az nem nyílt ki.

-De, van fogalmam róla. De csak rontasz a helyzeten, ha képtelen vagy türtőztetni magadat! Nézd meg, hogy mindenki téged figyel!-emeltem fel egy árnyalattal a hangom.

-Bocs, hogy ki vagyok akadva!-kiáltott fel teljesen kikelve magából. A tőlem két székkel arrébb ülő néni kezéből kiugrott a macska és sietősen kiszaladt az udvarra. A néni nagy kiáltozás közbe indult kiskedvence után, de nem csak a macska ijedt meg, hanem a többi vendég is, akik egyre idegesebben figyeltek minket. Ivy azzal sem segített a helyzete, hogy lendületből belerugott a hozzá legközelebbi székbe, ami nagy csattanással ért földet.

-Fejezd be!-álltam fel a helyemről és farkasszemet néztem a nővéremmel.-Nem katonához illő a viselkedésed!-egyenesen a gyenge pontját támadom, ami tudom, hogy hatással van rá.

-Kurvára leszereltem, oké? És ha két percen belül nem láthatom a kutyámat, akkor berontok és elviszem egy olyan emberhez, aki képes is rendesen megcsinálni a munkáját!-üvöltötte. Épp azon gondolkodtam, hogy mivel vághatnék vissza, amikor végszóra nyílt az ajtó és az asszisztens lépett ki rajta. Valószínűleg behallatszott a szánk és az orvos megelégelte.

-Kérem fáradjanak be!-kezdte halkan a lány, de a mondat végére se ért, amikor Ivy már ott állt Rocky mellett, aki a kivizsgáló asztalon feküdt és gazdája érkezésére még csak fel sem emelte a fejét.

-Mit tett vele?-fordult gyilkos szemekkel Ivy az orvos felé, aki igyekezett nyugodtnak tűnni és az íróasztala előtt ülve, egy rakás papírt nézett át éppen.

-A nyugtató hatása alatt van-magyarázta az asszisztens.

-És mi a baja?-Ivy idegesen toporzékolt és remegő kezekkel simogatta Rocky bundáját.

-Nem tudom-vakargatta a fejét Mr. Roger és már készült volna folytatni, amikor Ivy két nagy lépéssel előtte termett és öklével belevert az asztalba. Az orvos ijedten ugrott egyet a székén, aztán arrébb gurult, hogy minél messzebb kerüljön a nővéremtől.

-Nem tudja?-kérdezte halkan Ivy.-Rohadt egy órája vizsgálja és nem tudja?-ordította kipirosodott arccal. Még sosem láttam ilyennek és igazából halvány lila gőzöm sincs, hogy hogy nyugtathatnám meg.

-Még folyamatban van a vizsgálata-mondta Mr. Roger két nagy nyelés közben.

-Nem-húzta ki magát Ivy és a kutyája felé fordult, aki öntudatlanul lógatta a fejét.-Elviszem innen. Egy szakemberhez, aki érti is a dolgát-bökött mérgesen az ijedt orvos felé.

-Ivy, Mr. Roger a legjobb állatorvos egész Londonban-keltem a férfi védelmére, aki hálásan pillantott felém.

-Akkor elviszem egy másik országba!-makacsolta meg magát.