Sziasztok!
Hoztam új részt, így hét közepére. Kitartás hétvégéig mindjárt itt van. (;
Kicsit pihenősebb rész lett ez is, de hamarosan megindulnak az események. :D
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket! <3 <3 <3
Kellemes olvasást kívánok! <3
xxxEsztyTomlinson
Louis Tomlinson
New York. Dallas. Chicago. Los Angeles. Las Vegas. Toronto. London. Manchester. Párizs. Berlin. Amsterdam. Stockholm. Sydney. Csak pár nagyobb város neve, ahol az utóbbi hónapokban megfordultam. És pár óra múlva megkezdődik az utolsó koncertem Tokyo-ba. Körülbelül egy napon belül otthon lehetek és a saját ágyamba térhetek nyugalomra. Nem egyszer fel akartam adni az egészet, nemcsak a túrnét, hanem a karrieremet is, kerüljön akármibe, de a rajongóimat már nem akartam cserben hagyni. Egy valakit már megbántottam és ezt sose fogom magamnak megbocsátani. Mert igen. Nincs egy olyan perc se, amikor ne jutna eszembe Jess és a pici. Néha anya ad egy kis infót, de általában csak annyit mond, hogy jól vannak. Hiányoznak. Mindenki. Még Lotts se jöhetett velem, mint sminkes vagy segéd. Utálom ezt a menedzsmentet. Tönkre baszták az életemet. De már csak egy hónap és lejár a szerződésem. Leléphetek. Szabad leszek. Ezt az egy hónapot pedig fél lábon is kibírom már, nem?
-Louis, fél óra és kezdünk.-szólt a dobos.
Aprót bólintottam, hogy értettem. Megnéztem a telefonom az időt. Az utolsó koncert, és mehetek haza. El-el is beszélnem kell, hogy hamarosan elő kéne adni a nagy szakítást a médiának. A rajongók nagy része már sejti, hogy valami nem oké köztünk. De hivatalosan is meg kell erősíteni, bár erre csak akkor lesz lehetőség, ha már nincs szerződés se, ami összekötne minket.
Elkezdték beengedni a közönséget. Mégha tompán is, de elhallatszik idáig a hangjuk, ahogy a nevemet kiabálják vagy a dal címeket, esetleg éneklik is őket. Imádom hallgatni, sőt plusz energiát ad. Mert tudom, hogy valamiért még megéri csinálni ezt az egészet. Amíg a színpadon vagyok elfelejtem valamennyire a gondjaimat, és átadom magam a zenének.
-Jó estét Tokyo!-köszöntöm őket, ahogy kilépek a közönségem elé.
***
Jessica Styles
-Úgy nézek ki ebbe a ruhába, mint egy kötözött sonka! Miért engedted, hogy annyit zabáljak a stressz miatt az utóbbi hónapokban?! Így nem mehetek férjhez, még a végén Adam malacnak néz és megsüt.-nincs is jobb annál, mint mikor legjobb barátnőnk férjhez megy, és esküvő előtt két órával csinálja a fesztivált, és már az összes koszorúslány itt hagyta, rábízva az ügyet a tanúra. Ügyes húzás mondhatom.
-Állj már meg!-állok a fel-alá járkáló Rebecca útjába, hogy megállítsam, mert hányingerem lesz a szédüléstől, ahogy őt nézem.-Először is állj meg és higgadj le! Nem vagy kötözött sonka, sőt malac se, inkább lecsúszna rólad a ruha, azért kellett hátul szorosabbra húzni. És pont hogy kevesebbet ettél a stressz miatt, mint általában. Úgyhogy most már fogd be, és készülődj tovább, vagy én magam foglak odarángatni az oltárhoz, mert igen Adam feleségül fog venni téged!
Rebs meglepődötten pislog rám, és némán tátog. Nem vagyok én az a nagyszájú, majd én megmondom a szitut csaj, de mióta terhes vagyok az idegeim kivannak.
-Értettem.-bólint egy nagyot. Mély levegőt vesz, majd keresni kezdi a cipőjét, amit amúgy már húsz perce keres. Mondjuk én se tudom hová lett téve.
Másfél óra múlva készen állunk az ajtóban, és várjuk a kocsit, ami elvisz minket. Már csak Rebs és én maradtunk a házba. A vendégek, Adam és a nemrég elment koszorúslányok is már az esküvő színhelyén vannak.
Reby gyönyörűen fest a mennyasszonyi ruhájában. Én meg vehettem új elegáns ruhát, amit rá tudok húzni a pocakomra. El se hiszem, hogy már csak egy hónap és a karjaimba tarthatom az én kis kicsikémet. Annyira várom már, hogy azt elmondani nem tudom. De most fontosabb a legjobb barátnőm esküvője. Az én kis szeleburdi barátnőm megállapodik. Ebben is megelőzött, de ahogy ő mondja a gyerek szüléssel megszereztem az előnyt.
-Rebs.-szólítom meg lágyan. Érdeklődően felém fordítja tekintetét.-Bocsánatot szeretnék kérni, amiért úgy kioktattalak. Tudnod kell, hogy gyönyörű vagy, és Adam odáig meg vissza lesz érted.-mosolygok rá engesztelően barátnőmre, mivel a kiakadásom óta érezhető némi feszültség köztünk.
-Tényleg így gondolod?-kérdezi szégyellősen. Ezer éve ismerem már őt, mégis meg tud lepni, amikor hirtelen elbizonytalanodik. A világ felé egy magabiztos nő képét mutatja, de igazából belül ő is nagyon érzékeny és fontos neki, hogy szerettei mit gondolnak róla. Adam-ben megtalálta az igazit. Rebecca előtte sose játszotta meg magát, élvezte, hogy egy srácnak nem kell a kemény csajszi oldalát mutatnia mindig.
-Igen.-erősítem meg állításom egy bólintással.-Te vagy a leggyönyörűbb mennyasszony, akit valaha láttam. És Adam egy szerencsés fickó, hogy az övé vagy.-néhány könny szökik a szemembe, ami neki is feltűnik, ezért karjai közé zár. A vállára hajtom a fejem, és igyekszem visszatartani a sírást.-De tudod, ha kell megkeressem és megverem.-teszem hozzá viccesen, azt a mondatot, amit tinikorunk óta mondunk egymásnak, ha a másiknak barátja van.
Ő is halkan felkuncog.
-Köszönöm.-suttogja. Szerintem ez természetes, hogy néha szembesítem vele, hogy ő mennyire szép, és amikor ezt elmondnám neki ő folytatja.-Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem. Sose hittem volna, hogy lesz valaha ilyen hosszan tartó barátságom, nagyon örülök, hogy ennyi év után is a legjobb barátnőmnek mondhatlak.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~
Fanfic"Öt hónapja történt, hogy Louis Tomlinson és én újra egy kapcsolatba kerültünk, majd ismét eltaszított magától, és én most itt ülök a szüleim kanapéján, miközben Harry a haját tépi mérgében. Megértem őt, hisz csak most mondtam el neki, hogy a szívem...
