Wish You Were Here

Prológus

Sötét van. Az eső csattogott a földön körülöttem. Hajnali kettő van, már nem jönnek autók, az idióta 14 évesek, akik meg azt hiszik felnőttek, mert este kimásznak az ablakon éjfélkor, hogy elmenjenek berúgni, nem jönnek elő sötét lyukaikból, az eső miatt. Pedig ez augusztus majdnem utolsó napja. Ilyenkor mindenki bulikba jár, hogy az ott lévő embereknek bizonyítsák: ők igenis érettek. Hogy ők már nem félnek az alkoholtól, hogy szarnak a szüleire.

Csakhogy ez nem én vagyok.

Anya már megint nem jött haza. Bár már megszokhattam volna, a mindig különböző autókat a házunk előtt, és a mindig tántorgó nőt, akit már nem bírok anyámnak nevezni. Már sok autót láttam az elmúlt 3 évben. Apa után kezdődött el. Az első fekete volt. Az idegen vezető csak ki tette anyámat és el is hajtott az éjszakába. A kedvencem viszont a kék. Az abban ülő férfi mindig kiszáll és elkíséri az ajtóig anyát. Őt kedvelem.

De a fehéret utálom a legjobban. Az első alkalommal mikor megláttam, anya alig szállt ki az autóból, ő már ment is. De ez semmi a második alkalomhoz képest. A második alkalommal kilökte őt az autóból és elhajtott. Ez azután történt, hogy anyám két hétre eltűnt. Nem hívtam a rendőrséget, mivel mikor felhívtam, úgy vette fel a telefont, hogy: „Te meg ki a fasz vagy?". Rögtön leesett hol van és milyen állapotban. Azóta már csak, minden este kiülök az ablakpárkányra, és onnan figyelem az utcát.

Ma este ugyan ott vártam, az ablakomban ülve. A ház sötét volt, így ha anya megérkezik nem fog feljönni részegen. Először többször is égve hagytam a villanyt. Mostanra odafigyelek rá.
De most viszont nem érdekelt az se, ha találkozok vele.
Elegem van.
Már egy hete nem volt semmi ilyen fajta eltűnése én pedig, mintha a legboldogabb ember lettem volna a világon. Aztán délután kettőkor, azt mondta, el megy bevásárolni. Ez két napja volt.
Így mindenre szarva, fel keltem az ablakból és lesétáltam az útra. Zuhogott az eső, így a sötétben nem lehetett észre venni. Cipőt sem vettem, úgy mentem ki a beton útra, ahol aztán törökülésben leültem. Az egyetlen fényt az elromlott, néha halványan felvillanó utcai lámpa adta. Mereven ülve figyeltem a sötétséget, hátha meglátom anya érkezését jelző fényeket. De, ha meg is látnám őket, remélem, nem a fehér autó lesz az. Bár lehet nem is szeretném. Lehet jobb lenne, ha ma nem jönne vissza, ha soha többé nem jönne vissza.
Mi? Ezt meg hogyan gondolhattam? Mégis csak a saját anyám.
Ha ilyenekre gondolok, csak apa emlékét veszem semmibe.
De nem. Nem én vagyok, aki semmibe veszi. Anya az.
Ordítás tört fel a torkomból, amit az aszfaltra verő vízcseppek, szerencsére teljesen elnyomtak. Mármint azt hittem, teljesen elnyomnak. Fény gyúlt fel a jobbomon lévő házból, narancssárga négyzetet festve körém. Oda kaptam a fejem. Egy alak bámult rám, a fényes ablakból, ami teljesen nyitva állt. Engem bámult, aztán egy szempillantás alatt felszívódott a fénnyel együtt.

A rohadt életbe.

Gyorsan feltápászkodtam és vissza indultam a kapu felé, mikor egy zseblámba fénye szegeződött rám.
-Te meg mi a szart keresel itt?
Visszafordultam. Elyse bámult rám, a lámpát előre tartva. Sárga esőkabátjáról némán pattantak le az esőcseppek. Én, a csurom vizes ruháimba dideregve, megfordultam és tovább indultam.
-Na most állj meg! - ragadta meg a karomat. - Azt hittem valami démon vagy, vagy nem tudom mi. Már hozni akartam a sót.
-Nekem nem hoztál kabátot? - néztem a sárga kabátjára.
-Mit segítene? Ha már tüdőgyulladást kaphattál, azt már biztos megkaptad. Csak mennyünk be a házba mert, én viszont nem akarok meghalni az első hetemen.
Berángatott a házba, levette a csízmáját, aztán el tűnt. Mikor visszatért, megdobott egy takaróval és egy törülközővel.
-Szerencséd, hogy anyámék nem hallottak meg, mert nekik nehezebben magyaráztad volna magad ki. De miért is vagy hajnali kettőkor, az út közepén, zuhogó esőben, úgy kinézve, mintha megszállt volna az ördög?
-Nem tudtam aludni.
Válaszomra csak a szemembe bámult.
-Ezt mikor kéne elhinnem? Tudod az, hogy „nem tudsz aludni" azt fejezi ki, hogy a plafont bámulva, gondolkozol az életed értelmén. Amit te csináltál, konkrétan a minden létező démon meghívója a fejedbe, te idióta.
-El, démonok nem léteznek - sóhajtottam miközben beletöröltem a hajam a törölközőbe.
-Ezt mond Dean-nek! - vágott vissza. Aztán, mint aki rájött valamire, hátra dőlt.
-Hol van anyud?
Megállt a kezem. Nem bírtam az előttem ülő szemébe nézni. Ő viszont csak felállt és mellém ült a földre.
-Mikor kezdte újra?
El az egyetlen ember aki tud anyáról. Sokszor aludtam náluk mikor anya több napra eltűnt, de mióta náluk is elkezdődtek ilyen gondok, már nem akartam terhelni a saját értelmetlen problémáimmal. Azt hiszi anya már egy hónapja leállt.
-Talán három hete - suttogtam, még mindig kerülve a tekintetét, de éreztem, ahogy ledöbben.
-Három hete? Miért nem szóltál? Tudod, hogy átjöhetsz ilyenkor!
-Igen tudom, csak - megakadt hangom. Az ablakon kopogó esőn keresztül egy autó hangját hallottam meg. Felpattantam és Elyset is fel rángattam a földről. A lámpa kapcsoló felé rohantam, kezemben a törölközővel és a pléddel, és szinte betörtem a falat, úgy ütöttem meg azt. Elyset megragadva rángattam fel a lépcsőn, fel egyenesen a szobámba, aminek ajtaját gyorsan kulcsra zártam. Az ablak felé rohantam, barátnőm tétován állt a hirtelen adrenalintól, amit a rohanás váltott ki, de döbbenet, és értetlenkedés nélkül lépett mellém, az ablakhoz. Ott néztük, ahogy anyám kiszáll az autóból. A fehér autóból. Most viszont a vezető is kiszállt. Hatalmasat csapott anyám fenekére, aki az alkoholtól tántorogva, nevette el magát, és kezdett elindulni az ajtóhoz. Mind ketten némán figyeltük a jelenetet, mikor egy árva könnycsepp kiszökött a szememből, anyát nézve, így áttörve a gátat. Halkan sírtam fel, és pár pillanat múlva, már két kezet éreztem a vállamon.

Ps.: A prológust és az első részt terveim szerint egy hónapig hagyom fent, de ez mind a visszajelzésektől függ majd.

Ha kíváncsi vagy nyugodtan olvasd el. Egyenlőre úgy érzem törlés lesz a sora, de még én sem tudom. Tanácsokat és mint említettem, visszajelzéseket szívesen fogadok!:) (akár privátban is megírhatod a véleményed, ahogyan szeretnéd)