Londonban voltam édesanyámmal itt volt a legtöbb vörös ruhás. Mindenhol koldusok voltak, és szegények. A vörös ruhás "rossz" katonák pedig egy korsó sör mellett örömmel nézték hogy szenvednek a koldusok, szegények. Minden vörös ruhás kihasználta hogy nagyobb rangja van mint a többi embernek. Mi is a szegényekhez tartoztunk. Egyik pillanatban azt veszem észre hogy az egyik vörös ruhás pisztolyt tart az édesanyám fejéhez. És a szemem láttára lőtték le. Mindenki csak megdermedve nézte. 6 éves voltam, és csak sírtam és sírtam nem tudtam abba hagyni. És elkezdtem rohanni anyám gyilkosa felé hogy bosszút álljak, és ekkor egy férfi lépett elém, megfogta a kezem és leültetett a járda szélére. Egy medált adott a kezembe. Felvette köpenyét, nem lehetett látni az arcát és hirtelen eltűnt. A medálon apám feje volt. A medál hátulján pedig egy cím és egy név.
