Amikor felkeltem már nem volt itthon senki. A hűtőn ezt az üzenetet találtam: ,,A tesóid suliban, apád dolgozik, én pedig csak este érek haza. Az utca végén van egy bolt, ha éhes vagy menj el mert ma nem főztem. Puszi, anya". ,,Ha esetleg nem találnál oda, kérdezd meg a szomszéd gyereket ;). Peti." A bátyám nem normális. Ez már biztos. Mindegy. Gondoltam megnézem azt a boltot. De természetesen egyedül. Felöltöztem, bezártam a házat és elindultam. Anyának igaza volt tegnap, tényleg nagy hó esett. Nem volt nehéz megtalálni a boltot, mert az utcánkban csak ez az egy van. Beléptem. És ott kezdődött minden.
- Jó napot! - köszöntem a boltos néninek.
- Jó reggelt, kedvesem. Mit adhatok?
- Még körülnézek. - mondtam mire biccentett.
Bementem az egyik polcsor mögé, és ott guggolt a szomszéd srác. Nem nagyon tudtam, hogy ilyenkor mi a normális, de gondoltam nem az, ha szó nélkül elmegyek mellette. Úgyhogy oda mentem.
- Szia, Varga Lola vagyok, most költöztünk a szomszéd házba.
- Szia, Szabó Szabolcs. - nyújtotta a kezét. Kezet fogtunk aztán olyat mondott amire nem nagyon számítottam. - Amúgy tudom ki vagy. Anyukám odavan a sorozatért amiben játszol és mindig figyelmeztet ha új szereplője lesz. Egész jól játszol.
- Köszi.
- Most vagy itt először?
- Igen.
- Érdemes megkóstolni a sajtossonkás szendvicset.
- Észben tartom - mondtam mosolyogva. - Haza mész? - ez véletlenül csúszott ki. Most találkoztunk először, nem hiszem, hogy meg akarja osztani, hogy hova megy.
- Nem, de egy órán belül hazaérek. Miért?
- Ja, csak mert én hazamegyek, de akkor mindegy.
- Jó. Ha kell valami vagy kérdésed van a környékkel kapcsolatban nyugodtan kopogj át. - mosolygott rám.
- Rendben. Akkor én megyek. Szia.
- Szia.
Nem is ment olyan rosszul. Végül megfogadtam a tanácsát és vettem egy sajtossonkás szendvicset, ami tényleg finom volt. Hazafelé sétáltam, amikor akkorát estem a jégen, hogy az egész nadrágom csurom víz lett. Szerencsére nem fájt, viszont elég hideg volt és fáztam úgyhogy sietnem kellett. Otthon átöltöztem, a nadrágomat pedig kiraktam az erkélyre száradni. Eltelt pár óra, nagyjából megcsináltam az aznapi házikat, amikor elkezdett esni az eső. Eszembe jutott, hogy kint maradt a nadrágom. Gyorsan felszaladtam a szobámba, ki az erkélyre, de nem tudom, hogy hogyan, rám záródott az ajtó. Én meg kint maradtam. A szakadó esőben. Éppen azon gondolkodtam, hogy holnapra tuti a tüdőgyulladás, amikor hallottam, hogy a szembe lévő ablak kinyílik.
- Hát te? Ilyenkor levegőzöl? - kérdezte Szabi.
- Igen, szeretek mínusz 3 fokban és esőben az erkélyen dekkolni.
- Mért nem mész be?
- Kizártam magam. Ha valahogy le tudnék mászni innen, mert nincs olyan magasan, akkor se tudnék bemenni mert belülről bezártam.
- Várj - mondta, becsukta az ablakot és eltűnt. Két perc múlva kijött az utcára. - A kapu be van zárva?
- Nincs. - mondtam mire bejött és odaállt az erkély alá. - Mi a terv? - kérdeztem.
- Ugrassz. Én elkaplak. Jobb ötletem nincs.
Na marha jó - gondoltam magamban. De mindegy nekem sincs jobb ötletem, szóval marad ez. De az ugrás idő közben átalakult leereszkedéssé. Átmásztam a korláton, leültem a szélére, próbáltam lassan leereszkedni, de megfogott és leemelt.
- Köszi.
- Nincs mit. Addig bejöhetsz hozzánk amíg nem érnek haza a többiek.
- Ezt is köszi.
Bementünk a házba. Elég nagy volt, és modern berendezésű.
- Te is magántanuló vagy? - kérdeztem mert most jutott eszembe, hogy hétfő van.
- Igen - mondta miközben pakolászott a szekrényében. - Átöltözöm mert az én ruhám is átázott, addig menj be nyugodtan a fürdőbe, és húzd át ezt mert megfázol. - erre a kezembe nyomott egy melegítőt és egy pulcsit.
- Jó lesz ez rám?
- Biztos hogy nagy lesz de csak ezt tudom adni, a tesóm ruhái között nem akarok turkálni.
- Jó lesz ez, köszi.
Bementem a fürdőbe és átöltöztem. Az egész ruha lógott rajtam, de tetszett. És jó illata volt. Miután kinézegettem magam, visszamentem a szobájába. Ahogy meglátott akkorát röhögött, hogy az egész ház belerengett.
- Most mi van? - kérdeztem, de tudtam, hogy azon röhög, hogy a ruhája finoman szólva nem az én méretem.
- Semmi, nagyon jól áll. - mondta, de nagyon nehezére esett mert majdnem megfulladt a röhögéstől.
Gondoltam hagyom, hogy kiröhögje magát. Addig körbe néztem a szobájában és rögtön kiszúrtam a gitárját.
- Szabad?
- Persze. Mit tudsz? A boci-boci megy? - kérdezte még mindig röhögve.
Van egy pár dolog amit nem bírok. Az egyik az ha lenéznek. Szó nélkül megfogtam a gitárt, leültem az ágyra és elkezdtem játszani. Az ő számát. Amikor befejeztem, láttam a döbbenetet az arcán.
- Ez... jó volt. - mondta furán - Hol tanultad meg?
- Mielőtt azt hinnéd, hogy fél éve ezt gyakorlom, most elmondom, hogy tegnap hallottam és utána rákerestem még egyszer és este egyszer lejátszottam.
- Hű. Jó volt, de azért az eredeti jobb. - mondta magabiztos mosollyal az arcán.
- Akkor halljuk.
Átvette tőlem a gitárt, leült mellém és elkezdett játszani. És baromi jó volt. Énekelt is hozzá. Élőben még jobb hangja van mint a klipben. Amikor befejezte, kocsit hallottam megállni. Felismertem, hogy a miénk úgyhogy felálltam.
- Nem volt olyan rossz - azért mondtam ezt, hogy ne képzeljen olyan sokat magáról - viszont most megyek. Megjöttek anyáék. A ruhádat holnap visszahozom kimosva.
- Rendben. Szia.
- Szia.
Este vacsinál elmeséltem a napomat anyáéknak, és Rékáék is elmondták, hogy milyen volt az első napjuk a suliban. Este sokáig nem tudtam elaludni. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy ma milyen rendes volt Szabi.
