Wings -BTS-

Michelle

Türelmetlmetlenül toporogtam a tér kellős közepén és félve pillantottam egyszer-egyszer Ivy irányába, de ő érzelemmentes arccal állt egy helyben mellettem. A telefonom kijelzőjét nyomkodtam és figyeltem, ahogy az időt jelző számok folyamatosan változnak.

-Hol vannak már?-morogtam halkan. Ivy nem törődött velem, de tudom, hogy hallja, amit folyamatosan magamban motyogok és abban is biztos vagyok, hogy nem kerüli el a figyelmét a ritmusra doboló lábam és a kereső tekintetem sem. Idegesen nézek körbe, aztán megakad a tekintetem egy taxin, ami már jó ideje itt áll. Az elején egyáltalán nem volt különös, azonban most, hogy legalább tizenhárom perce van itt (amennyi ideje itt kéne lenniük a fiúknak is mellesleg), már nem hiszem, hogy jókedvében áll az út szélén. A vezető ebben a pillanatban dühösen kiszállt és kinyitva a hátsó ajtót kirántva egy fiút és valamit magyarázni kezd neki. A maszkot viselő ifjú különösen ismerősnek tűnik, és gondolkodni kezdek azon, hogy menjek-e oda vagy sem, viszont a nővérem megelőz és mire kettőt pislantok, már ott is van és a sofőrrel kezd veszekedni.

-Vigye innen!-mutat a megszeppent bandatagra, akit, ha jól emlékszem Namjoonnak hívnak.

-Már meg se haragudjon, de ő fizetett magának azért, hogy elhozza-állt le vitatkozni Ivy.

-Igen, elhoztam, és már egy órája hallgatom a rizsáját-vörösödött ki a középkorú férfi feje.

-Csak tizennégy perce áll itt a taxi-kotyogok közbe, de persze senki se figyel rám. Tekintetemmel a többieket keresem, mert tudtommal nem egytagú a banda, de a vezetőjükön kívül senkit se látok.

-A vendég addig élvezheti a szolgáltatást, ameddig óhajtja és ha ő-itt RM-re mutatott, aki egy kicsit másra gondolt a szolgáltatás, meg az élvezniről, mert fülig vörösödött és elfordította a tekintetét-az autóban akar ülni egész nap, akkor maga ugyanennyi ideig elviseli a társaságát és mosolyog, mert ez a munkája!-üvöltötte a nővérem. Általában nem viselkedik így, de még mindig nagyon feszült és ideges Rocky miatt és valamin le kell vezetnie az embernek a sok negatív energiát, nem igaz? Szerencsére, a sofőrben emberére talált, mert a férfi nem hagyta magát és kikérte magának, hogy nem köteles semmit sem csinálni, főleg nem elviselni Namjoont, aki még mindig nem fizetett. Az említett ekkor felnézett és nagyon komoly arccal megkérdezte:

-Bankkártyát elfogad?-ahogy itt állt mellettem elveszve és ártatlanul, akaratlanul megsajnáltam, a megjegyzésére pedig kuncognom kellett. Sajnos azonban, rajtam kívül senki más nem értette a helyzet humorosságát, így, mikor senki sem osztozott az örömömben, kényelmetlenül krákogni kezdtem és inkább hátráltam egy lépést.

A taxis meredten bámulni kezdte a leadert, aztán tanúi lehettünk, ahogy az arca színe egy egész színskálát bemutat, és normális bőrszínről szinte pupililává válik a haragtól. Ezután olyan káromkodást hallatott, amitől egy kamionos is simán elszégyellte volna magát és mi döbbenten álltunk a hisztis pasas előtt és néztük, ahogy hadonászik, aztán ugrálni kezd, mint valami hisztis négyéves, aki nem kaphat cukorkát, végül pedig beül a kocsijába és bevágva az ajtót elhajtott. Még Ivy sem tudott semmit hozzáfűzni a lezajló eseményhez, pedig nála ritkán lehet elérni, hogy hallgasson. Pár pillanatig figyeltük, ahogy a sárga autó egyre távolodik, majd eltűnik a sarkon és kényelmetlenül érezve magam a nagy csendtől, a maszkos fiú felé fordultam.

-Hol vannak a többiek?

-Mindjárt itt lesznek. Gondolom-vont vállat. A homlokomat ráncolva próbáltam kiolvasni valamit az arckifejezéséből. Bármit, amiből következtetést vonhattam volna le, hogy miért csak ő egyedül álldogál itt a téren és nem a többiekkel. Mert a tény, hogy ő itt van, a banda maradék része viszont nincs, az én tervemet is fuccsba vágta, miszerint meglepik a nővérem, aki annyira tehetetlen helyzetbe találja magát, hogy nem tud ellenkezni és inkább belemegy abba, hogy sodródjon az árral és ne aggodalmaskodjon annyit. De persze, ez már nem fog megtörténni, mert biztos vagyok benne, hogy Ivy nagyon is jól tudja mi a tervem, vagyis mi volt az, és nem hiszem, hogy nagyon repdesne az örömtől, amiért kirángattam, ráadásul a szüleinket is belevontam. Ezért még biztos kapok otthon. Hupsz. Na mindegy.