Black Flower

Egy elátkozott lány

Egy forró nyári napon kezdődött minden. A konyhában anyukám főzött a nővéremmel,Elisszel. Apukám a kertben ásott,én pedig a testvéremmel,Nasamival játszottam az utcán. Körülbelül fél órát játszottunk,mikor láttuk anyukánkat,hogy valamit nagyon keres. Ekkor odaszaladtunk hozzá és megsimogatta a fejünket.

-Pont titeket kerestem! Gyertek,kész az ebéd! -mondta nekünk nyugodt hanggal.
-Mi az ebéd?-Kérdezte Nasami anyutól.
-Az meglepetés!-mosolygott ránk,majd megfogta mindkettőnk kezét és bevonszolt minket a konyhába.

Az asztalon szépen meg volt terítve.Elis egy fazékkal együtt jelent meg,amit le is rakott az asztal közepére.Csodálkozva néztem bele,hogy mit főztek anyuék.A fazékban rengeteg leves volt,aminek iszonyatosan jó volt az illata.Nemsokkal később már mindenki az asztalnál ült.Jó étvággyal ettük meg együtt azt a rengeteg levest a fazékból.

-Luna!-szólt nekem Elis boldogan-Van kedved eljönni velem a piacra?Kell venni egy kis kaját holnapra.
-Igen!Nasami is jöhet?-Kérdeztem Elistől.
-Persze!Már úgyis régen voltunk hármasban.-mondta nekem,majd hívta Nasamit,hogy jöjjön velünk bevásárolni.

Rögtön el is indultunk a piacra a két testvéremmel.Rengetegen voltak a vásárban,végülis hétvége volt és hétvégén csak pár ember dolgozott,például a piacon.Sok dolgot vettünk Elisszel és Nasamival,de annak a sok dolognak a nagyrésze gyümölcs volt.Miután vásároltunk,egyből hazamentünk.Viszont hazafele menet láttuk,ahogy a kisvárosunk melletti erdőben hatalmas tűz keletkezett.Egyből hazarohantunk és szóltunk a szüleinknek,hogy hatalmas tűz közelít felénk.Ezután rögtön bejött a házunkba két nő,akik fekete köpenyt és kapucnit viseltek.
-Kik maguk?-kérdezte anyukám kétségbeesetten.
-Egy laborban dolgozunk boszorkányokként és az új találmányunkhoz kell fiatal embereket szereznünk.Ez az új találmány a természetfeletti erő egyik fajtája,amit átoknak nevezünk.-mondta az egyik hölgy.
-Ez nem lehet igaz...Tudják,hogy én és a férjem mennyit szenvedtünk abban a laborban?Szörnyű volt.Lehet,hogy van haszna az átoknak,például megvédeni magamat a közelben élő ragadozóktól,de minnél többet használja valaki,annál közelebb kerül a halálhoz!Jelenleg kit szeretnének elrabolni?-kérdezte anyukám könnyes szemekkel és átölelt minket,lányait.
-Természetesen ezt a három fiatal kis cukiságot!-hajolt közel hozzánk a másik nő.
-Nem hagyjuk,hogy elrabolják a lányainkat!Elis,Nasami,Luna,meneküljetek innen!-szólt apánk és láttam,hogy megidézett egy feketelyukat,ami sok dolgot magába szívott.Anyukám is harcolt apukámmal együtt, neki egy fegyver jelent meg a kezében,viszont az erejük már nem volt olyan,mint régen.Mind a kettejüknek egyre gyengébb volt a teste,de nem adták fel a harcot.A végén már lábra se tudtak állni.Mi nem futottunk el a testvéreimmel,mert nem akartuk otthagyni a szüleinket,de sajnos nem tudtunk nekik segíteni a harcolásban.Apu egy idő után a szemeit is lehunyta és soha többé nem láthatott minket és soha többé nem hallhatta a hangunkat.Egy idő után anyukánk is csatlakozott apuhoz,viszont ő még ki tudott nyögni pár mondatot:
-Elis,Nasami,Luna.Meneküljetek.Hagyjatok itt minket,élvezzétek az életet.Lesznek jó és rossz dolgok is az életetekben.Viszont egyet tartsatok be mindig:soha ne adjatok fel semmit és mindig küzdjetek az álmaitokért.Remélem megtaláljátok a helyes utat.Soha ne térjetek le róla.Legyetek boldogok nélkülünk is.A szívetekben tovább fogunk élni.És utoljára mondom nektek:Szeretlek titeket.

Ezután anyukám se ébredt fel többé.Ezután pedig menekültünk,ahogy anyuék mondták.Ám nem tudtunk menekülni,mivel egy boszorkány az utunkat állta.

Ezt követően elvesztettem az eszméletemet és abban a bizonyos laborban találtam magamat Elisszel és Nasamival együtt.A szobában rajtunk kívűl volt még három ember,egy lány és két fiú.Ők odajöttek hozzánk és kérték,hogy meséljünk el mindent magunkról.Ezután bemutatkoztunk mind a hatan egymásnak.A lányt Makonak hívták.Narancssárga haja és vörös szeme volt,elsőre nagyon ártatlan kislánynak tűnt,de rájöttem,hogy valójában nem az.Az idősebb fiúnak Jason volt a neve,neki szintén narancssárga haja és vörös szeme volt.A harmadik tesójuk Fuju volt,neki fekete haja és vörös szeme volt.Ő először egy kicsit flegma volt velünk,de miután jobban megismertük,rájöttünk,hogy a szíve mélyén nagyon gondoskodó és kedves fiú.Velük hármukkal jártunk mindenféle kezelésre.Ne olyan kezelésre gondoljatok,hogy gyógyító,sokkal inkább hasonlított kínzásra.Pár napig csak edzésekre jártunk,de utána megkaptuk az átokerőnket,ami jelenleg egyenlő az életerőnkkel is.Random kaptunk képességeket egy tabletta bevételével.Fujunak valamiért kettőt adtak belőle.Ám az a tabletta nem azonnal hatott,sőt,eleinte csak mellékhatásai voltak,például vérhányás,émelygés,fejfájás és random orrvérzés.Persze Fujunak volt a legsúlyosabb az állapota közülünk.1 hétig bírtuk a szenvedést,amikor eldöntöttük,hogy kimenekülünk erről a pszihopata helyről.
Akkor tudtuk meg az átokerőnk tulajdonságát.A nővérem,Elis,lézereket tudott létrehozni.Az ikertesóm,Nasami,ő random eltudott vágni dolgokat a karja mozdításával.Mako teleportálni lett képes,Jason fényt tudott idézni,Fuju pedig a levegőt tudta manipulálni,utána meg még tüzet is tudott létrehozni.Én pedig vizet tudtam idézni.A menekülésünk nem volt kőnnyű dolog.Először a boszorkányok az utunkat állták,de Jason és Elis megküzdöttek velük.Sikeresen legyőzték őket,viszont már nem maradt sok erejük:

-Luna,Nasami!-szólt hozzánk Elis halkan-Valamit nem mondtam még el nektek!Mennyire ismeritek az országunk térképét?Na,mindegy.Van egy hely,ahol feltámaszthatod a holtakat,úgy hívják,hogy Holtak kapuja.A Hell-szigeten keresztül lehet oda eljutni.Majd gyertek oda értem és támasszatok fel!És,ha lehet Jasont is.Belészerettem és nem bánom,hogy együtt halok meg vele.Éljetek úgy,ahogy anyánk mondta és vigyázzatok magatokra!Ég veletek.-hunyta le a szemét Elis Jasonnal egyszerre.Mi Nasamival elrohantunk könnyes szemekkel.Fuju és Mako is velünk együtt sírtak.Teljesen megértettük egymást.Viszont mindig egyre kevesebben lettünk,mert Mako egyszercsak eltűnt,Nasami pedig kiállt a boszorkányok ellen és mondta,hogy higyjünk benne,ő legyőzi a boszorkányokat.Így ketten maradtunk Fujuval és sikeresen ki tudtunk menekülni a laborból.

-Most mit csináljunk?-kérdezte Fuju tőlem szomorúan.
-Nem tudom,de én meg akarok halni.Nem tudok a családom nélkül élni.Mégis hogy élném túl?-bőgtem ezerrel Fujunak,aki utána mérges szemekkel nézett rám.
-Ne mondj olyat,hogy meg akarsz halni!Hidd el,én se tudok mit csinálni magammal.-vitte fel a hangját Fuju,viszont a végén már ő se bírta visszatartani a könnyeit.-Tudod mit?Éljünk egymásért!Mindkettőnk árva már,egyikünknek sincs hová mennie.
-Oké...-szipogtam neki.-Akkor hová menjünk?
-Passz.Fedezzük fel a világot!-mondta Fuju,de szerintem ezt nem gondolta komolyan.
-Biztos?Ez baromság!-mondtam neki szégyenkezve.
-Nem baj,el kell valamivel foglalnunk magunkat!Na,indulás!-fogta meg a kezemet Fuju és itt kezdődött el az igazi történet.