Verseim

Az Árpád-ház

Van eleje, s van vége Árpádok házának,
Jöhet is pár dicső szó az első királynak:
Szép és jó volt ezernek 'szakálya,
Dicső magyar népnek István lett királya.

Keresztény, s jó volt I. Szent István,
Maga után trónörököst várván.
Cseberből - vederbe,
Orseoloról Aba Sámuelre.

Volt még szent királyunk, a nagy s jó László
Büszke magyar népnek ő a vezető zászló.
Béla s András hadakozott 'mással
Bélára rá is szakadt a trón nagy robogással.

II. Béla, a vak magyar király,
Kinek életkedvéért egy taps azért kijár!
Géza király s a bizánci császár;
Alsó koronarész fejrül - fejre mászkál.

III. Béla és a kancellária,
Sok pénz csengése fülüknek ária!
II. András, a kapzsi, a pazarló,
Bánk bán a feleségét káromló.

Aranybulla megszületék vala,
Királyi nyögések vérfagyasztó hangja.
IV. Béla, ki nem állhatta Batu kán haragját,
De ezután újjáalkotta országát.

S íme, még két aranyágacska,
IV. László, a kun ifjacska,
Ki baráti múltját buzgón firtatta.
Aztán jött András, a harmadik, az utolsó aranyágacska.