-Valódi érzés-

13.rész

A nagy forgalom ellenére időbe odaértünk az étterembe. Mikor beléptem elámultam. Olyan szépen fel volt díszítve az egész helyiség, hangulatfények is csodásak voltak. Justin-tól kaptam egy csokor virágot is.
Leültünk és hozták az elő ételt. Kaptunk bort is, minden nagyon tetszett.

Vacsora után Justin felkért táncolni.
-Nagyon jól táncolsz.
-Köszönöm, és az estét is. Kitettél magadért.
-Érted bármit. Nagyon szeretlek!
-Én is.
Még táncoltunk egy darabig, de én elfáradtam ezért Justin vállára hajtottam a fejem. Gondolkodtam, hogy milyen remek életem lett itt Dallas-ba, azok utána amit átéltem az árvaházba, most van egy nagy házam, egy nagyszerű pasim akit elmondhatatlanul szeretek!
Gondolat menetemből a barátom hangja zökkentett ki.
-Figyelj Kim, nem tudom te, hogy vagy vele de szerintem nagyon jó életünk van.
-Igen, szerintem is.
-És így, hogy nincs állásod azt gondolom, hogy van időd, én meg veszek ki szabit és akkor meglátokathatnánk a srácokat.
-Persze menjünk. Úgy is régen találkoztunk velük. Mikor megyünk?
-Akár holnap is indulhatunk. De meglepi lesz nekik. Oké, de akkor még ma össze kell pakolnunk.
-Jó, akkor menjünk.
Haza mentünk és összepakoltunk. Néztünk még egy filmet, majd elaludtunk.

Reggel korán keltünk, mert időbe ott akartunk lenni.
-Indulhatunk?-kérdezte Justin az ajtóba állva.
-1 perc. Mindent bepakoltál? Akkor 4 napra megyünk? Biztos aludhatok nálatok?-kérdések ezrei kavargott bennem.
-Persze csak gyere már.
-Jó jövök.
Nagy nehezen bepakoltunk és indultunk is. A nap még alig kelt fel.
Elaludtam és arra keltem, hogy egy nagyot fékezünk. Majdnem belementünk az elöttünk lévő kocsiba.
-Szívem keljél mindjárt itt vagyunk.-keltegetett Justin.
-Már fenn vagyok.-válaszoltam csukott szemmel.
Leparkoltunk Justin-ék háza előtt, elkezdtünk kipakolni. Mikor maglátott minket Anita egyből futott hozzánk és egy szeretet teljes ölelésbe vont.
-Drágáim, nem is mondtátok, hogy jöttök!
-Meglepetésnek szántuk.-mondtuk szinte egyszerre Justin-nal.
-Gyertek gyorsan, mert hideg van, majd később behozzátok a bőröndöket.
Bementünk, Justin és az apukája elmentek megnézni a szobáját, mert felújították. Egy két személyes franciaágyat raktak be, és a szekrényeket is kicserélték, hogy ki tudják adni egy cserediáknak, meg azért is ha jövünk elférjünk.
Mi addig megcsinaltuk a vacsorát. Épp a húst paníroztam mikor Anita megszólalt.
-Kim kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Öhm, izé... ti már Justin-nal... lefeküdtetek?
Hát ez a kérdés nagyon meglepett de próbáltam ésszerű magyarázatot adni.
-Hát... még nem.
Ezek után nem beszéltünk sokat a főzés alatt.
-Szólnál nekik, hogy kész a vacsi.
-Igen.
Feltrappoltam az emeletre, hogy szóljak nekik de sehol se találtam őket.
-Justin merre vagytok?
-Itt.
A szobából jöttek a hangok.
-Itt vagyunk a tetőn.
Kinéztem az ablakon és igen, a tetőn nézték a naplementét.
-Nem ám leestek.
-Ne aggódj gyerekkoromban sokszor ültünk ide ki. Itt beszéltük meg a problémákat.
-Értem. Kész a vacsora. Gyertek.
-Mindjárt megyünk.

Vacsora után elmentünk fürdeni. Felvettem a pizsimet és be is huppantam a nagy franciaágyba. Justin is bejött egy boxerbe.
-Kényelmes ez új ágyad.
Lendületből beleugrott az ágyba.
-Aha, szerintem is.
Lekapcsoltuk a tv-t és a villanyt.
-Csak egy alsógagyába alszol?
-Ühüm. Zavar?-kérdezte egy perverz mosoly kíséretében.
-Egyáltalán nem, csak nehogy megfázz.
-Ne aggódj, nem fogok, de aludjunk, mert holnap megünnepeljük Cam-mal és Dylan-nal a haza látogatásunkat. Jó éjt szívem.
-Okés, jó éjt.
Justin mellkasára hajtottam a fejem és egyből elnyomott az álom.

/Sziasztok, már régebben volt rész de nem értem rá a felvételi miatt. Nem lett túl hosszú a rész, de ha meglesz az 1K akkor szeretnék 2000 szavas részt hozni. Szép napot mindenkinek.❤😄/